Szoó Anett

"Egyszer volt, hol nem volt...
Egy igazmese kezdődik el ezúttal, egy olyan művészetben, amely színekkel beszél. Helyszíne egy belső világ, amely azért született, hogy a külső és a külsőség jobb és szebb lehessen. Minden, ami "történik", körülöttünk játszódik, velünk, a mában. Mindenkivel, mindenhol. A rajzokról ránk tekintő lények örülnek, félnek, szorongnak és küzdenek, mint mindenki a világban, de mindenekelőtt SZERETNEK. Ezért lehet őket is szeretni, ahogyan megjelennek elõttünk esetlenségükkel, gyengeségükkel és erejükkel, finom érzékiséggel, modern világunk minden sallangjával, mégis meztelenül őszintén, mint ahogy az alkotójuk is él a mindennapokban.(...) "