Mon Seul Désir CD /Cruel Moon-Cold Meat Industry 2002/
Ez egyike azon albumainknak, melyeknek nincs meghatározott stílusa, mint ahogy sok esetben volt, azért, hogy képet alkothassunk kivételes történelmi korokról, elfelejtett civilizációkról, vagy remekművekről. Ezért gondoljuk, hogy ez a most megjelenő album „tiszta” Ataraxia stílusú lesz.
Volt ilyen a múltban is néha, fárasztó és monumentális munkák után, mikor minden energiánkat elhasználtuk a téma feldolgozására (nemcsak zeneileg, hanem irodalmi, történelmi, régészeti kutatásokkal is). Így most teljes szabadságban, különös teremtmény született 2002 elején, az elmúlt 12 hónap legbelsőbb érzéseinek tükreként. Az albumnak két nagy irodalmi és ikonográfiai ihletése van, de az ihlet mélyebb forrása az őrült, gondterhes, váratlan 2001-ből ered, mely sokunk életét fejetetejére állította annyi év látszólagos nyugalom és biztonság után. A másik két forrás az Énekek Éneke Salamon királytól (az egyik leggyönyörűbb költemény, mely a szerelmet mutatja be szimbolikus, lelki és főképp testi nézőpontból), és a késő középkori falikárpit-sorozat, a Hölgy az Egyszarvúval, mely a Párizsi Cluny Középkori Múzeum gyűjteménye. Ez a 6 falikárpit szimbolikusan ábrázolja az öt érzéket, és a felülemelkedést rajtuk, hogy megtalálhassuk az egyensúlyt, az örömöt és a tisztaságot. Mondhatjuk, hogy ezeknek ugyanaz a jelentése, mint a zenekar nevének, az Ataraxia szónak. Mélyen érezzük, hogy ezt a kutatást, ezt a különös, véletlen találkozást a kárpittal és az Énekek Énekével a sors vezérelte. Annyi album után, melyeknek a fájdalom, a küzdelem, az üldöztetés, a távoli országok, utazók, zarándokok, elveszett világok képezték alapját, végre egy olyan lemezt adunk ki, melynek a szerelem a kiindulópontja. Nem a végletekig leegyszerűsített, odaadó szerelem látszata, hanem a szerelem minden ereje, a fény és szilárdság, az egyetlen, végzetszerű szerelem, mely egyesíti a kiválasztott lelkeket annyi év magány után, mely megmentheti elsüllyedt, szegény életünket, mikor fájdalommal telítettek, reménytelenek, csalódottak vagyunk. A dalok változatosak, vannak balladák az Északi Óceán feletti tiszta, kék égről, ahol fúj a szél, hatalmas kiterjedésű üde, zöld tájakról, hipnotikus hullámokról, melyekben érezhető a tengeri só esszenciája, színpompás rejtett kertekről, az apályról és dagályról, de vannak északi és középkori szerelmes dalok is, amiket teljesen újraalkottunk sok akusztikus hangszerrel, dobokkal, régi gitárokkal, harangokkal. Ezeknek a daloknak kortárs árnyalatai vannak, régi hagyományokat hoztunk a mi korunkba, hogy modern szellemmel halljuk és értsük meg őket. Hallgatva a Mon Seul Désirt, zöld ösvényt találsz, mely egyfajta megtisztító utazás által egy elvarázsolt tóhoz vezet, hogy megszabadulj fájdalmadtól, boldogtalanságodtól. Átéled, megérted, a mély köteléket a szerelem és a zene között, a hajnalpírt, a pillanatot, mikor minden meghatározhatatlan, és az álomból a tudatos állapotba való látnoki, mágikus átlépés csak a hangjegyek költészetével írható le.
(Ataraxia newsletter, 2002 febr.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
