jobban átjöttek akkor, amikor később visszatértem a – néhány proletárt leszámítva – ezúttal teljesen üres helyszínre. Remélem, sor kerül még hasonló kiállításra, ugyanis ez az aprócska tárlat Lovecraft életművének csak egy töredékét dolgozta fel. A fentebb írtak ellenére például változatlanul érdekel, vajon egy művészt mire inspirál személyes kedvencem, a Szín az űrből . Mi az a mozzanat, amelynek ábrázolásával a legjobban érzékeltethető a mű félelemforrása? Ami engem illet, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy nézne ki egy olyan alkotás, amely a lepusztult farm mellett magába foglalja a dögletes kutat, mely fölött furcsán törik meg a Nap fénye, vagy arra, hogyan ábrázolná valaki az elüvegesedett, darabokra hullott áldozatokat, vagy az eltorzult növényeket és állatokat. Persze a legegyszerűbb válasz az, hogy készítsem el a magam képeit, de nem foglalkozom képzőművészettel, ezért némileg vicces eredmény kerekedne ezirányú kísérleteimből.
És az imént még mindig csak egyetlen novellával foglalkoztam. Jóformán egyetlen olyan alkotást sem találtam, amelyet láthatóan az „álomciklus” elbeszélései ihlettek, noha én arra gondolnék, a Randolph Carter által Kadath felé menet látottak üvöltenek egy kellően képzeletgazdag művész ecsetjéért. Ulthar macskáinak bevonásával pedig még némi sötét humor is helyet kaphatna a sok borongás mellett.
Akárhogy legyen is, köszönet illeti a Memento Mori Egyesületet, amiért összehozták ezt a kiállítást. Remélem, sor kerül még hasonló, a rémtörténet-irodalommal foglalkozó kulturális rendezvényekre. A tárlat a jelen bejegyzés kihelyezésétől még bő két hétig látható, tessék felkerekedni és megtekinteni.
szerző: Thasaidon (2013. 02. 27.)
forrás:
http://zothique.blog.hu/2013/02/27/love_craft_art_music_memory#more5108524
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
