BA13 története egy párizsi pincéből indul 2008 novemberében, a pókhálóktól nyilván ki nem takarított helység már 2005 óta találkozóhelye az öt flegma srácnak, zenét hallgatnak és mixelgetnek, álzenekarként működnek, valójában egyikük sem játszik semmilyen valós hangszeren...
Majd a Wallenberg dobosával komolyabbra fordulnak a dolgok, a "Control" című nóta után még egy sor dühös poszt punk opusz születik, a hangszerkezelésre is ráizmoznak, valamint ekkortájt rátalálnak Nash-re is (ének), aki addig az Elvira & the Bats-ben riogat - nekilódul a BA13.
A Manic Depression Records jó érzékkel szagolja ki a tehetségeket, ezúttal a francia deathrock színtér legizgalmasabb fiatal csapására lelt rá: a BA13, vad, sötét, robbanékony és kétségkívűl tehetséges csapat. Ha párhuzamokat keresnénk, talán leginkább a Christ vs Warhol ugorhat be, amit ugye jópáran hazánkban is láthattak fellépőként.
A harsány odavágós női ének igazi adrenalinlöket, zúznak a 80-as évek deathrock riffjei, a szintetizátor teremineffektjei teszik még nyugtalanítóbbá az összhatást; ez a Rough Girl, a 12 dalos lemez kötelező darab a deathrockereknek, de a sötétebb punk és gothic zenékre fogékony tisztelt publikum is meg fogja emelni a kalapját.
Számlista: Father Vater, Work, Believe, Control, Zomba 13, Rely, Rough Girl, Coquettishness, No Friend, Seedy Sphere, I Can't See the Gig, Destruye (Familia Real cover)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
