Szerencsére megszakadt a hagyománya az ötévenkénti jubileumi koncerteknek; ilyen ritkán volt alkalmunk abban a csodában részesülni - 2000-ben (Trafó, 20 éves a EN), 2005-ben (A38, 25 éves a EN)- amit a Leomló Panelházak Blixa Bargeld által vezetett csapata mutat be 28 éve. Ezúttal csak 3 évet kellett várni, és április 16-án ismét Budapestre érkezett az Einstürzende Neubauten.
Bemelegítésként már a megelőző hétvégén jónéhány zajos kópia lepergettetett (Autobahn, Halber Mensch, Armenia). A hőskorszak képeivel és az ütvefúró zajával érkeztem a helyszínként ismét az A38-at kijelölő objektumba. Zsúfolt teltház a hajó gyomrában, a zenekar nem várakoztatott sokat, fél tízkor a fémek közé csapott az élő legenda.
A Silence Is Sexy és a Perpetum Mobile sikere után az új album ezeknek csendesebb receptjét követte; az Alles Wieder Offen finom melankóliáját néhány szerzeményben töri meg csak a lüktető odavágó fémek zaja. Ott lapul mégis e három album csendje mélyén a gyárak és nagyvárosok, a XX. századi civilizáció minden művi rezdülése. Zsigerileg hatnak inkább ezek a csendesebb tételek, mint azok a hangfrekvenciák, melyek "látszólag" hallhatatlanok, de az agy számára mégis érzékelhetőek.
A kétórás koncert csaknem húsz szerzeménye között elhangzott számos klasszikus (Alles, Sabrina, Dead Friends ), a friss anyag gerince (Die Wellen, Nagorny Karabach, Let's Do It a Dada, Von Wegen, Unvollstaendigkeit, Susej, Weil-Weil-Weil, ), és egy rögtönzött improvizáció is a "cilinderből" előrántott véletlen címszavak intuicióit alapul véve. A műanyagcsövekre írt dobok ritmusára előadott Youme and meyou gyönyörű dallamai búcsúztattak. Remélhetőleg együtt ünnepelhetjük 2010-ben a 30 éves Neubauten-t Budapesten!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
