Nem is oly rég fedeztem fel ezt az amerikai bandát. Bár szóban forgó lemezük 2004-es kiadású, úgy gondolom, mindenképpen érdemes pár szót ejteni erről a nem mindennapi produkcióról.
Maga a zenekar életre hívása 1999-ben történt, mikor is Rich Crook dobos, Jay Reatard énekes, gitáros, billentyűs, és Alicja Trout énekes gitáros billentyűs egy memphisi garázs mélyén próbált hangszerükből előcsalogatni punkkal, industrial-lal és hagyományosabb garázs rockkal kevert muzsikát.
Csak később csatlakozott hozzájuk a basszusgitáros Patrick Jordan, és így négyen már egy teljes zenekart alkotva ténykednek. Nem sokkal később 7 inches bakelitek garmadáját zúdították a világra, melyek meglehetősen rideg, morbid zenét tartalmaztak. Tehát, Lost Sounds néven kiadott nagylemezüket már számos más kiadvány előzte meg. Mivel azokról nem hallottam egyetlen árva dalt sem, így azok minőségéről nyilatkozni nem tudok.
Kritikánk tárgya azonban olyan minőségi anyag, mely mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Az albumon helyet foglaló 13 dal nagyon nehéz hallgatnivalónak bizonyulhat egyesek számára, ez a tény elsősorban vad, és zajos mivolta miatt tudható be. Már a nyitó There’s Nothing című szerzeményben előjönnek a banda sajátosságai: agresszív, baljóslatú férfi, és női ének, melyeket sokszor torzító durvít be, kapkodós post-punk ritmusok, elmebeteg elektronika használata, szaggatott vékonyan szóló gitárok. Mindezek olyan morbid köntösben vannak tálalva, hogy ez az ebéd jó pár gyanútlan hallgató gyomrát megfeküdheti elsőre. A sokszor orgona hangszínben használt billentyűk a Phantom Limbs-et juttatják eszembe, csak itt dinamikusabb az összkép, valamint kevésbé horror hangulatú dalokat készített az „Elveszett Hangzások”. Az I Get Nervous a lemez egyik legszélsebesebb, és dinamikusabb, ugyanakkor legjobban felépített dala, kíméletlen, és pusztítóan hideg, gonosz atmoszférával felvértezve. Az ezután következő Clones Don’t Love kellemesebb vizekre evez, ez a dal Alicja énekével egy az egyben az amerikai deathrock, és post punk bandák hangzásvilágát idézi fel. Természetesen ezután ismét a zúzásé, a pokolian felépített káoszba épülő melódiáké a főszerep. Mindez hol Jay agresszív torzított hangjával, hol pedig Alicja kellemes orgánumával felváltva.
A 13 nóta a középtempónál minden esetben gyorsabb dalokat tartalmaz, melyben mind a muzsika, mind pedig a szövegek meglehetősen borús képet festenek jelen világunkról, és a ránk váró jövőről. Ami nagyon tetszik, hogy minden egyes dal tartogat valami meglepetést, teljesen kiszámíthatatlan dallamokkal operál a banda. Sem unalmas dal, sem pedig elcsépelt dalszerkezet nem található a CD-n, mint fentebb már említettem, nagyon összerakott, minőségi produkcióval van dolgunk.
Legnagyobb sajnálatomra a banda nem aktív, 2004 óta nem jelentettek meg kiadványt. Kár, engem már elsőre meggyőzött ez a muzsika. Érdemes felkutatni a Lost Sound eme hanghordozóját, még ha nem is lesz egyszerű!
(10/10) Honlap és kiadó: Lost Sound
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
