Ordo Funebris

Ordo Funebris, azaz temetési szertartás, akár közhelyesnek is lehetne nevezni egy ilyen névvel rendelkező goth zenekart, a helyzet azonban ennél mélyebb. És ha már a latin nyelv így előtérbe került, rájuk igazán jellemző a „nomen est omen” kifejezés. Az általam oly nagyra értékelt „Songs form the Enchanted Garden” hangulatában valóban nagyon közel áll az emberi lét legutolsó fontos szertartásában, de nem a profán módon átélt gyász aláfestői ezek a dalok, sokkal inkább szólnak az átmenetről, sőt egyes szerzemények szövegvilága nagyon közel áll ahhoz az archaikus – és számos népnél ma is élő – gondolathoz mely szerint a halál pillanata nem más, mint az ember égi születésnapja. (Még a múlt századi magyar néphitben is élt egy ehhez a gondolathoz lazán kapcsolódó rítus, ugyanis amikor egy hajadon lány hunyt el nem a hagyományos halotti ruhában temették el, hanem menyasszonyi ruhában, ugyanis ilyenkor az elhunyt szimbolikusan Krisztus menyasszonya lett.)

A zenekar története 2002 – re nyúlik vissza amikor e három árnylélek úgy döntött, hogy olyan zenét kíván alkotni, mely saját belső valóságukban, rejtett tudatalatti félelmeikben gyökerezik, és ebből hoznak létre egy misztikus elvarázsolt (túl)világot. A zenekart három spanyol hölgy alkotja: Lady Nott (hegedű), Sathorys Elenorth (szintetizátor és egyéb billentyűs hangszerek) és Lady Morte (ének). Első demójukat 2002 – ben készítették el. Ez rögtön meg is hozta nekik a nyugat európai áttörést számos országban koncerteztek, majd 2003 – ban megjelentették a Cantar a la Morte: Fabula Triste című albumukat, amin még nem teljesen a mai zenei apparátus hallható, ugyanis ez az anyag sokkal közelebb áll egy neofolk vagy akár egy neomedieval stílushoz. Ez a lemez már sok emberhez eljutott, több európai fanzine nagyon kedvező kritikát közölt róla és volt ahol az év lemeze is lett. A második lemez a Songs form the Enchanted Garden 2004 – ben jelent meg a Drama and Sin kiadónál, a zene itt már jóval közelebb jár a borongós, melodikus, multihangszeres megoldású, Arcana és Dead Can Dance zenei világát idéző megoldásokhoz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány számban megjelenik a férfi princípium is egy – két szövegrész elkárogásáig, de nem zavaró, mert valóban csak színesíti az album palettáját és nem visz el black metal irányba. A stúdiólemezeken kívül nagy szerepe van az élő fellépéseknek is, ahol a zenészek leginkább a tolkieni tündék, vagy akár a népmesei erdei tündérek világát megidéző külsőségekben jelennek meg.

Ordo Funebris diszkográfia:

2002 - Cantar A La Morte (demo)
2003 - Cantar A La Morte: Fabula Triste
2004 - Songs From The Enchanted Garden