Észak ködös atmoszférája már sokakat megihletett. Elég csupán az Ulver- szomorúságában felülmúlhatatlan -Kveldsfanger című albumára gondolnunk. Mely lemez megemlítése nem véletlen.
A norvég alkotók lényegében a lemez szellemében írták melankolikus dalaikat.
Plágiumnak mégsem nevezném a Vali hangzóanyagot, hiszen minden hasonlatossága ellenére önálló arculattal rendelkezik, és ami talán a legnagyobb erénye: jeleskedik a hangulatteremtésben… Tehát nem lélektelen fércmunka.
Az alapvetően instrumentális zene gerincét szépen csengő akusztikus gitárok andalító, melankolikus dallamai képezik.
A finoman hangszerelt szerzeményeket cselló, zongora, illetve fuvola hangjai gazdagítják.
Az egyetlen dalban feltűnő női énekfoszlány viszont bántóan kevés.
A bánat szülte melódiák egyfajta alkonyi hangulatot árasztanak- a szomorúság árnyát vetik a lélekre-, mikor a Nap fénye megfárad és megnyúlnak az árnyak…
Csendesen merengek a sötét vizek partján, zord, embernemjárta erdőségek magányában kóborlok szüntelen…
Tamás
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
