Sokak számára egy új műfaj felfedézését jelenthette 1996-ban az Arcana zenekar Dark Age of Reason című albuma. Az itthon kazettán elérhető anyag az akkor feltörőben lévő Cold Meat Industry zászlóshajójaként húzta a sötét bugyrok felé a melankóliára hajlamosakat, kikövezve a dark ambient, death industrial iránt fogékonyakat.
A svéd formáció aztán levált a CMI-ről, Peter Bjärgö pedig 2002-ben a felállást és a hangzást is megváltoztatta, a súlypont sokkal inkább a medieval/neoclassical irányába tolódott, hangzásban tisztelegve, bár epigon szerepbe nem süllyedve a Dead Can Dance előtt.
Remek albumok sorát hozzák a 2000-es évek: The Last Embrace, Inner Pale Sun, Le Serpent Rouge, Raspail) majd az évtized zárásaként egy átfogó gyüjtemény jelenik meg The First Era 1996-2002 címen. Az elmúlt néhány évben Peter szólómunkájára (Bjärgö/Hildebrand), valamint a Sophia-ra koncentrált (meglepődve futottam bele a plusz adatba, hogy a gamereknek is okozhatott kellemes pillanatokat a Civilization IV zenéjének komponálásával), koncerteket adott világszerte, megfordult pl. Temesváron is a közelünkben.
Majd egy esztendő teljes csend után mozgolódás támadt 2014 elején az Arcana háza táján, január 23-án jelent meg a 18 szerzeményt tartalmazó The extra songs of Arcana. Az EP-k és kiadatlan számok (a Perdidit Cantus például csak élőben hangzott korábban el, portugáliai rögzítés) gyűjteménye nem vetekszik egy soralbum magába szippantó egységes hangulatával, de figyelemre méltó kellemes kompiláció.
Bjärgö mindemellett komolyabb aktivitást, új albumot is ígér még az idei évre, addig is érdemes megbarátkozni vagy újra felfedezni az "extra számokat".
Kapcsolódó cikkeink: Arcana, Arcana - Raspail
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
