Patkós Réka

Kezdjük talán az ismerkedést Veled egy számodra nem túlzottan érdekes – feltételezem természetes – témával, amin azonban rengetegen meglepődnek. Te életed egy részét Abu Dhabi-ban, az Egyesült Arab Emírségekben élted le, nem éppen az ott megszokott klisék között gondolkodva… Milyen pozitív-negatív élmények formáltak, mi az oka, hogy Magyarországon kötöttél ki?

Igen, ezen valóban sokan meglepődnek, de számomra nem is lehetne természetesebb, mert nem csak hogy életem egy részét töltöttem ott, hanem ott nőttem fel. Abszolút az otthonomnak tekintem, szóval barmikor szívesen beszélek róla.

Első látásra tényleg elég furcsa lehet elképzelni egy viszonylag extrém kinézetű alakot egy olyan helyen, ahol úgy képzelik az emberek, hogy csadorban járnak a nők - nos ebben van is némi igazság, néha tényleg érezni a kontrasztot. Ennek ellenére egy végtelenül nyitott és elfogadó hely. Arrafele udvariasabbak az emberek annál, hogy beszóljanak vagy bunkók legyenek az utcán, ha a másik számukra furán néz ki. Ez valószínűleg abból fakad, hogy ott az emberek 80%-a külföldi, a világ minden tájáról, ezért akkora kulturális különbségek vannak, hogy meg se kottyan egy fura haj, egy óriás turbán, vagy éppen valami Afrikai fejdísz. Mindenki más, mindenki különleges a maga módján, és jól megtanultuk a tolerancia gyakorlatát. De magukban ezt is biztosan amolyan európai hóbortnak nézik.

Már gyerekként is nyilvánvaló volt, hogy egy kicsit elvontabb és kreatívabb vagyok, mint a többi srác körülöttem, szóval az, hogy ezen az úton fejlődtem tovább, megkérdőjelezve a körülöttem lévő világot és kulturális szokásainkat, talán egy természetes folyamat volt. Erre persze az ottani erős kontrasztok jól rásegítettek. Abu Dhabi egy modern, viszonylag liberális, nyugodt hely, de egyben a tökéletes megtestesülése a vadkapitalista, eldobható társadalomnak, amitől időközben egyre inkább eltávolodtam. Közelről látni, érezni minden porcikámban azt, hogy hogyan fejlődik egy viszonylag szerény fiatal kis ország, egy város, amiről épp hogy anno a Garfieldból hallottak az emberek egy  ultragazdag turista mennyországgá – elég furcsa volt. Ugyanakkor mégis úgy érzem, hogy mi építettük, mindenki formált rajta egy kis darabot. Annyira új volt az ország, ha akartunk valamit, nekünk kellet megcsinálni. Nem voltak nekünk való koncertek, nekünk való fesztiválok, klubok, vagy akármi más, ami egy átlag goth, metal, vagy akármilyen alternatív szubkultúrához tartozó embert megfogott volna. Nekünk kellett létrehozni őket, mint ahogy ezt szokás, abszolút DIY (Do It Yourself a szerk.)  módszerekkel. Azóta ezek a dolgok mar bőven kinőtték magukat, amire mindannyian büszkék vagyunk. Ugyanakkor kevesen voltunk, így a különböző színterek összefogtak és támogatták egymást szerencsére – ez manapság viszonylag ritkának minősül máshol a világon.

Mint ahogy említettem, ezáltal sok pozitívum és negatívum is ért, viszonylag szigorú hely volt, elég durva cenzúrával, szóval nem volt egyszerű hozzájutni olyan kazettákhoz, CD-khez, könyvekhez vagy akármi máshoz, amit a hatóság ártalmasnak ítélt meg. Persze megoldottuk a kérdést némi csempészmunka árán. Néha amikor errefelé mesélnek az emberek az itteni 70-es évekről, teljesen át tudom érezni, mert ugyanaz ment ott is, a titkosrendőröket is beleértve. Viszont ha annak a tipikus képnek megfelelt az ember, amit elvártak tőle, maximális nyugalomban és békében élhetett. Még az lakáshoz az ajtónkat sem kellet soha kulcsra zárnunk – dehát mindennek megvan az ára... Mindenesetre akárhogy is nézem, nagyon szeretem azt a várost, mert kevés olyan hely van a világon, ami önzetlenül annyi lehetőséget, nyugalmat és kedvességet kínál az embereknek - luxuskörülmények közt -, mint Abu Dhabi.

Magam sem tudom pontosan, hogyan kötöttem itt ki, nem gondoltam volna hogy valaha itt fogok élni Budapesten, de örülök neki. Nagyon-nagyon sok helyen megfordultam már, de valami mégis megfogott Magyarországban. Lehet az, hogy mégiscsak itt él sok családtagom, esetleg az itteni barátaim, vagy éppen a Marco Polo volt, ne adj’ isten egy régi szerelem, de a lényeg az, hogy az utolsó percben úgy döntöttem, hogy Magyarországot választom Amerika helyett. Ma már tudom, hogy ennek mind így kellet lennie, mert jól érzem magam a bőrömben a párommal, az hogy hova megyünk ezután, az még a jövő zenéje.

Aki Veled találkozik, előbb-utóbb megkerülhetetlenül szembesül vegan életformáddal. Többen keverik ezt a vegetáriánizmussal… Kifejtenéd mit takar pontosan a veganizmus, miért élsz veganként, milyen hatással van ez Rád, és véleményed szerint a környezetedre?

Nem szoktam különösebben felhozni a témát, de igazad van ezzel kapcsolatban; aki ismer, előbb vagy utóbb tényleg szembesül ezzel.

Először is elmondom a különbséget a vegetáriánus és vegan között hogy érthető legyen: a vegetáriánusok nem esznek húst, de általában esznek és használnak is más állati eredetű termékeket. Ellenben egy vegan általában etikai okokból, az állatok kizsákmányolása és legyilkolása ellen tiltakozik, és ezáltal szigorúbban veszi a "nem ártás" fogalmát. Egy vegan nem eszik semmilyen állati eredetű dolgot, és nem is használja őket, szóval nem iszik tejet, nem eszik tojást, nem használ bőrt és egyéb más dolgokat is mellőz, tudván hogy etikailag nem vagyunk jogosultak önös célból ártani más érző lényeknek, ha nem muszáj. Mára már a világ legnagyobb dietetikus szövetségei is alátámasztják azt a tényt, hogy nincs szükségünk ezeknek a fogyasztására, szóval igazából kulturális szokásokról van szó. Amit mellesleg 53 milliárd szárazföldi állat bán évente.

Én személyesen azért vagyok vegan, mert tiszelem és szeretem az állatokat, és sajnos tudom, hogy mi megy a nagyipari állattenyésztésben és feldolgozóüzemekben, ahonnan manapság származnak ezek a "termékek". Úgy ahogy vannak, kimerítik a kínzás és a gyötrelem fogalmait, ez reménytelen, pokoli élet, és kegyetlen halál a semmiért. Négy éve úgy döntöttem, én ehhez soha többet nem fogok hozzájárulni. Szerencsére elég gyorsan átszokik az ember arra, hogy hogyan kell máshogyan elkészíteni a kedvenc ételeit, és hogy hol szerezheti meg ugyan azokat a dolgokat amiket addig, szóval nekem igazából fel sem tűnne, hogy vegan vagyok, ha nem kérdeznék meg néha. Sejtem, hogy ezt sem sokan feltételeznék rólam, de az utolsó hajfestékemtől kezdve a legdurvább csizmámig mindenem vegan, és nem tesztelték azokat állatokon. Érdekes módon ez sok mindenre van kihatással, mert azóta sokkal tudatosabb és környezetbarátabb is lettem egyben.

Hogy milyen hatással van ez másokra? Hmm. Először sokan nem értik, hogy ez miért fontos, vagy miért jó, de változnak a dolgok, és egyre többen belátják, hogy ha békét szeretnének a világban, akkor ennek megteremtését bizony magukkal kell kezdeni. Sok olyan dolog van a világon, amihez kevesek vagyunk, hogy bármi érdemleges változást hozzunk, de ez pont nem az. Itt a kereslet és a kínálat határozza meg a jövőjét ennek az egész torz gépezetnek, ami annyi áldozatot követel. A közvetlen környezetemben is egyre többen kérdeznek róla, egyre többen lesznek vegetáriánusok és veganok, mert meglátják, hogy nem is annyira nehéz, sőt, még olcsóbb is.

Húst nem fogyasztasz, de hússal „dolgozol”. Tetoválóként dolgozol az Octopus Tattoo-ban, ami nem a hétköznapi szakmák egyike. Téged is bőségesen tarkítanak már munkák… Mi vonzott ebbe az extrém világba, mik a tapasztalataid, hol képzeled el a helyed ebben a szintén „telítődő-szakosodó” szakmában?

Ez a világ azóta vonz mióta az eszemet tudom, azt hogy mi volt konkrétan ennek az oka, már utólag biztosan  össze-vissza elemezhetném. A lényeg viszont biztosan az, hogy egy jól átgondolt tetoválás önkifejezési lehetőség, egyben dekoráció, és nem utolsó sorban a lélek egy kis tükre, ezért elég fontosnak tartom. Szerencsére eddig csak pozitív tapasztalataim vannak, nagyon jó helyre kerültem, pont jó időben és meg is becsülnek. Ami talán a legfontosabb, hogy azt csinálhatom ami a legközelebb áll hozzam, és amit szeretek. Hosszútávon mindenképpen stílusilag és technikailag is elismert tetováló szeretnék lenni, és ezért mindent meg is teszek. Azt, hogy esetleg egy barlang szélén fogok tetoválni Indiában vagy épp egy saját szalonom lesz valami nagyobb városban, az megint csak attól függ, hogy melyik irányba szeretnék haladni.

Biztosan nem tiltakozol ellene, ha azt mondom, Te kívül-belül nagy zenerajongó vagy. Bemutatnád azt a zenei világot, amit szívesen hallgatsz, ahová itthon vagy külföldön koncertekre eljársz?

Ha-ha! Elég nehezen tudnám letagadni... Tényleg nagyon fontos szerepet játszik az életemben a zene, ez mindig is így volt.

Ha nagyon be kellene magamat kategorizálni, akkor azt mondanám hogy a hozzám legközelebb álló műfaj az a gótikus rock, azon belül pedig inkább a punkosabb vonal, a deathrock. Ez a vonal az én szememben talán az, amiből ez az egész szubkultúra indult, és a saját nyers, de olykor nagyon lendületes ritmusában valahogy megfogja a kis lelkemet. Mivel a punknak és a gothnak a tökéletes egyvelege, mindkét vonal megtálalható benne, drámai, de mégis erős töltete van mind a mondanivalóval, szarkazmussal és  a véget nem érő DIY (Do It Yourself a szerk.) szellemmel. Itthon leginkább az általatok szervezett bulikra járok, mint például a Nekromantika vagy a Batcave!, mert zeneileg mindig fel kell, hogy töltődjek. Külföldön a WGT, ami szintén kihagyhatatlan számomra. Ha mar ott járok, akkor mindig elnézek a Gothic Pogo Partyra ami egy mini fesztivál ugyanott, ugyanakkor, de inkább a fentebb említett emberkéknek szóló zene és programok kísérik. Ott nagyon családias a hangulat, mindig van grillezés, tűz körüli beszélgetés, és sok-sok érdekes emberke mindenhonnan a világból. És persze dj-k meg zenekarok reggelig. Ezeken kívül elég sok féle zenét hallgatok, szóval nem meglepő ha egy psychobilly koncerten, vagy éppen valami világzenei sámán-dobolásos vagy tűzkörüli ugrabugrálás közepette találkoznánk.

Mivel a Memento Mori tagjaként kérdezlek, kíváncsi lennék, eddigi rendezvényeink közül melyikre vagy leginkább büszke, valamint milyen Hozzád közel álló területen lenne érdemes mozgósítani energiát, szervezni, alkotni?

Mindenképpen a Gothic Halloween jut eszembe, amikor eljött Ausztriából a Strange Doll's Cult meg a Collapsing New People. Fantasztikus volt a hangulat és a koncertek is (beleértve a az Autumn Twilightot), és az, hogy ehhez hozzájárulhattam a Memento Mori által, mindenkepp megtisztelő. Úgy érzem hogy az ilyen típusú koncertekre talán több igény van mint azelőtt, valószínűleg a Batcave! bulik miatt. Természetesen továbbra is szívesen hozzájárulok a szervezéshez.