Idum Aea / (Idumea)
Megszületek elmúlni
Eme porhüvelyt hátrahagyni?
Remegő lelkemnek egy
Ismeretlen világba kell tovaszállni?
Trombitaszóra ébredve,
Aztán a sírboltból kikelve
Nézni a glóriával övezett Ítélethozót
És látni a lángoló égboltot.
Hogyan hagyhatnám el sírhalmom?
Örömmámorban vagy búbánatban?
Félelmetes vagy örvendetes balsorsom?
Áldás vagy egy átok kísér utamon?
Isten kell, hogy vezéreljen,
Vagy Megváltómmal maradnom
Hogy parancsára a Mennybe kerülhessek
Máskülönben a Pokolba távozom.
Megszületek elmúlni
Eme porhüvelyt hátrahagyni?
Remegő lelkemnek egy
Ismeretlen világba kell tovaszállni?
A Legbelső Éj / The Inmost Night
Egyre csak megfulladok minden nap
A szél nagyon gyengén fúj most
A fák kiszáradnak
A falak nem tudják többé visszatartani a vihart
Először körülöttünk omlanak le
Ha van egy Isten
Ha van egy Isten
Mikor ott állok a felhalmozott vértengerben
Újra kitárom a lelkiismeret tükrét
Ha túlságosan kitárod, láthatóvá válik
A teljes égbolt, telve síró angyalokkal
És a középpontban a Nap és az istenek
Serege is könnyezik
Mindannyian elítéltettünk
Bár a te kerted a legzöldebb
És a madarak ezrei szállnak le a rügyező ágakra
És bár a bárányok szökdécselnek
És a gyerekek énekelnek – a tiéd talán
Vagy az enyém: Isten
Bár mi a hullámok közé zuhanunk
És reméljük, valaki emlékezni fog ránk
És bár madarak várnak ránk a doveri sziklák felett
És bár ok is lezuhannak
A fű elhal, a mocsár növekszik, a kő eltörik
Majd a szikla szemcsékre bomlik
(Ez a haldokló Föld hangja)
Talán te vársz egy fa alatt
Vagy az egykori hegy lábánál
Bár.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
