Miként a punk első hullámaiból kialakult a hardcore, no wave, post punk és még számos más műfaj, addig a punknak egy egyedülálló szála robbant Dél-Kaliforniában, a deathrock. A glam rock sötét keverékének képeiből állva, továbbgondolt punk hangzásból és attitűdből, a deathrock szépen lassan bontakozott ki a sokkal később érkezett, tágabb regionális punk mozgalmakból. A második deathrock hullám jelenleg is zajlik – ami, és ezt némi iróniával jegyzem meg, sokkal kisebb, mint amilyen az eredeti mozgalom valójában volt.
A legszigorúbb és némileg leegyszerűsített meghatározása a deathrocknak, hogy egy sötét post punk jelenség, ami 1979 és 1985 között tartott, és elsősorban Los Angeles-re lokalizálódott. Zászlóvivői a 45 Grave, Christian Death, a Superheroines, Kommunity FK és a leginkább hátborzongató fázisában a TSOL (True Sounds of Liberty) voltak. Ezeknek a bandáknak a felállásai szoros kapcsolatot mutattak egyéb, kaliforniai punk bandák tagjaival. Csak utólag tekintve a banda eredeti összetételét, pl. a 45 Grave amolyan punk sztárzenekarként jelenik meg, melynek tagjai a The Germs-ből, a Vox Popból, a Castration Squadből, a The Screamers-ből és a The Consumers-ből állnak a banda soraiba (a 45 Graves szintise, Paul Roessler szintén feltűnt máshol is, mivel egy rövid ideig játszott a Dead Kennedys-szel). Általában ez volt a korai punk szcéna valósága, a DIY közösségek szorosan összefonódtak-együttműködtek a gyakrabban szerepelt ismertebb bandákkal, limitált számú zenészközösség ez, egyszerűen azért, mert a korai amerikai punk szcéna nem volt túl nagy.
Dinah Cancer, a 45 Grave énekese, ezt így fogalmazta meg: „A deathrock első portyázásai a korai ’80-as évekből jöttek, mielőtt még címkézve lettünk volna, mint más társaink – vagyis a gótikus mozgalom. Nem voltak még gótok. A deathrockerek a punk/hardcore szcénából hasadtak le, ami abban az időben történt. Játszottunk punk rockot, de szerettük a Halloweent és úgy néztünk ki, mint a vámpírok. Így született a „deathrock” kifejezés. […] Abban az időben, amikor felléptem a 45 Grave-vel, mi csak zenélni akartunk, és nem tartottuk magunkat egy úttörő mozgalom tagjainak. Olyan zenekarokkal játszottunk, mint a Christian Death, a Black Flag, és a TSOL, csak hogy néhányat említsek. És ez az egész nem volt, csak később neveztek minket a deathrock-kultúra úttörőinek, annak egyik részeként.”
Sőt, a deathrock egy hátborzongató tettnek minősült a punk rock mellett, ami felváltva vett inspirációt az Alice Cooper-féle Grand Guignos-típusú színházi elemekből (tanúsítja ezt pl. a 45 Grave Alice Cooper School’s Out c. számának coverje), aztán a korai Screamin’ Jay Hawkins és Screaming Lord Sutch korai shock rockjából, a néma filmek képi világából vagy a b-movie-ból, a horrorból. A mozgalom alapvető zenekarainak legtöbbje 1980 körül jött létre, de legjobb anyagaik később, 1981 és 1986 között jelentek meg. Párhuzamos trendek zajlottak a dél-kaliforniai punk termékeny mátrixán kívül is, Európában (és Japánban!) lévő bandák tükrözték a kaliforniai deathrock fejlődését. Ezt az aspektust később tárgyaljuk.
Az amerikai sivatag délnyugati egésze számos más említésre méltó deathrock bandát is szült a késő ’70-es és korai ’80-as években: a Nevada’s Theatre of Ice igényt nyújtott be, hogy a műfaj egyik éllovasa legyen az 1978-as megalakulása végett. Arizonában a Mighty Sphincter jött létre 1980-ben, miután a gitáros és énekes Doug Clark megjegyezte, hogy megszállottjává vált annak, hogy „egy bandát alakítsak, ami a nyomasztottság érzését használja keverve a szörnyfilmek és karakterek általi lenyűgözöttségemmel”. Phoenixben a The Consumers elkezdte játszani piszkos, Dead Boys-szerű punkját 1977-ben, ám miután a gitáros, Paul Cutler elutazott Los Angeles-be, a The Consumers katalógusából sok a 45 Grave kezébe került. Csak össze kell hasonlítani a The Consumers All My Friends are Dead c. albumának tracklistjét a 45 Grave Autopsy albumával, ahol látni, milyen sok számot használtak fel az egykori zenekartól.
Rozz Williams, született Roger Alan Painter, külön említést érdemel, mint őse annak, amit deathrock esztétikának nevezhetünk. A karcsú, túlvilági és androgün megjelenéssel Williams saját „könyvében” használta ki a vizuális művészetet, a költészetet és a filmet. A Christian Death alapítójaként különösen erős benyomást tett az Adolescents nevű zenekar Rikk Agnew-jára: „Láttuk, amikor két tucat gyerek tűnik fel, amint temetésre mennek”, számolt be Agnew az LA Weekly-nek, amikor arról kérdezték, milyen volt látni először a Christian Death-et. „Felsorakoztak a színpadon virágokkal, meg ilyesmikkel; felmentek oda, és elkezdtek játszani. Azt gondoltam, ez a legfaszább dolog, amit valaha láttam.” Agnew csatlakozott gitárosként a Christian Death-hez, Rozzal az élén a zenekar elkészítette az 1982-es Only Theatre of Pain-t, és ez az LP olyan volt a deathrocknak, mint az első Ramones LP a punknak, úgy általában. A kísérleti projektek mellett, mint a Heltir és a Premature Ejaculation, Rozz Williams tovább megy, megalakította, és élére állt a Shadow Project (a Superheroines Eva O-jával) és a Daucus Karota nevű deathrock bandának – mindkettő nyers, durva, gitár-alapú kirándulás, ami emlékeztette a korai LA deathrock szcénát punk gyökereire. (folytatása következik!)
Oliver Sheppard írása, a Souciant cikke, Fordította: Valovics Tímea
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
