A törvény beteljesedék, melyet megírtak az ősök,
a harcosok elköltöztek eme földről.
Valahol a távoli messzeségben várnak,
fénybe burkolt tetszhalálban.
De a héroszok énekei soha el nem múlnak,
száll a szelek szárnyán múlhatatlan.
Regélnek egy mesés tájról,
észak fényének otthonáról.
Hol a jég tiszta kristályüvege
befogadván a fényt, százszorosan visszatükrözte.
Hol, ha leszállt az est, hatalmas tüzek gyúltak,
tűz és jég egybeforrva teremtve táncoltak.
S legyenek bár a fülek ólomtól elnehezedve, végleg bedugulva,
a héroszok énekei soha el nem múlnak.
Az ember tekintetének tüzéből, vagy éppen annak hiányából sok mindent ki lehet olvasni, akár egy könyvből.
Lett légyen harcos vagy aszkéta, nő, férfi, a szem – mint ahogyan helyesen állítják – a lélek tükre.
Míg utaztam, sokat gondoltam a reám váró élményekre, csalódásokra, reményekre; és itt, e helyütt a remény – mely sok mindennel kecsegtetett – beteljesült.
A szemek tüzébe belepillantva láthatóvá válik a hagyományok tisztelete, és az elkötelezettség. Elkötelezettség az áldozat mellett, melyet Odin-Wotan hozott, mellyel megnyilatkozott neki a szentség, a rúnák isteni tudása. S bár igaz, mostanában nagy divatja kelt a hiperboreus hagyományoknak, ezen belül a rúnáknak, minden alap nélkül, itt azonban nem erről van szó.
A zene egyszerűen, világosan csendül fel, tökéletesen illeszkedve az énekhez, mely sztoikus, elbeszélő hangnemben folyik a térben, kivétel néhány felkiáltás, mely az istenekhez szól. A szemek azonban szilárdan, erőt sugározva révednek a messzeségbe, mintha az ősök csarnokába pillantanának. Mintha nem is ott lett volna, mintha fenn, magasan énekelne az istenekhez.
A zenekar vezetőjének, Ian Read-nek az egész lénye át volt hatva ezzel az erővel. Egy lélek odaadásának lehettünk tanúi, egy nagyszerű művész kiteljesülésének a zene csodálatos, mágikus birodalmaiban.
Az élmény hatalmas volt a maga egyszerűségében és őszinteségében. Az élő zene csodálatos varázsát erősítette az akusztikus hangszerek uralkodása is. Ami számomra még fontos benyomás volt; az a tisztelet a zenészektől és más előadóktól Ian Read személye felé. A fontos mindig a belső élmény, amit szerényen bár, de megpróbáltam érzékeltetni.
Lipcse, 1999. május 22.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
