Nemrég volt szerencsém feltárni a hírhedt Alien Sex Fiend mögött rejtőző nagy tehetségű művészek (igazi nevükön Mr. Nik Fiend és Mrs. Fiend) nedves, termékeny táptalajú elméjét. Ami következik, az a virtuális kandalló melletti beszélgetésünk eredménye. Olyan szerencsések vagyunk, hogy ők lehetnek a szüleink. Vagy ivócimboráink. Vagy mindkettő.
Chain D.L.K.: - Vázold fel az alkotási és felvételkészítési folyamataitokat vagy módszereteket! Milyen körülmények az ideálisak, hogy dolgozzatok a zenén?
Nik Fiend: - Egy nagy csomó fű és rengeteg csésze tea! (nevet) Egy kis Jack Daniel's meg időnként segít ellazítani a jó öreg gégét, nemdebár? Ami a zenét illeti, egy szám bárhol elkezdődhet. Lehet egy ütem, egy hang, egy riff, valami szöveg, nincs sablon. Ésszerűbb lenne leülni egy gitárral, és kidolgozni az egészet szöveggel együtt, de ezt nagyon-nagyon ritkán tesszük.
Mrs Fiend: - Ez inkább vidám balesetek sorozata. Jönnek az ötletek és úgy tűnik, éppen illenek a számhoz, haladunk velük és néha teljesen máshol fejezzük be, amint ahol elkzedtük!
Nik Fiend: - Igen, az "Information Overload" albumon például a "Motherf**ker Burn" számnak több különböző fejlődési fokozata volt, egyszer indiai hangzása is volt.
Mrs Fiend: - Aztán igazi metal gitárpöfögés lett belőle.
Nik Fiend: - Egy másik ponton aztán rockba ment át, tehát így igaz, vidám balesetek előfordulnak.
Mrs Fiend: - Mi pedig megyünk az árral.
Nik Fiend: - Nem állunk neki olyannak lenni, mint bárki más, mi csak csináljuk a dolgunkat. Nem próbálunk senkit másolni.
Mrs Fiend: - Tulajdonképpen mikor nekiállunk egy borítónak, ez mindig eltéríti a dolgot egy teljesen más irányba, mert valami rossz (nevet) és innen is jöhet ötlet egy újabb dalhoz, szóval félrerakjuk aztán befejezzük, amit éppen csinálunk, úgyhogy nálunk az alkotás nehéz folyamat.
Nik Fiend: - Hogy miért, azt nem tudjuk. Ha számolgattunk volna, és elemeztük volna, amit csináltunk, talán rájönnénk, de mi még mindig tényleg olyanok vagyunk, mint a játszó gyerekek, ahogy ezt sokan hiszik. Feltérképezetlen területen élünk.
Mrs Fiend: - Nincs szabálykönyv, amit követnénk.
Nik Fiend: - Olyan sincs, akinek zeneileg 100%-ban követném az útját. Magunknak kell kialakítanunk, ahogy haladunk. Ennek örülünk. Gyanítom, hogy ezért vagyunk még mindig rajongói a saját anyagainknak. Ez lenyűgöző – leültem, és meghallgattam az "It - The Album"-ot 1986-ból és teljesen magába szippantott! Minden lemez egy különleges főzet. Nem hiszem, hogy elvesztettük volna a kötődést bármelyik múltbéli albumunkhoz.
Mrs Fiend: - Az új albummal "Information Overload" megint egy újabb állomáshoz érkeztünk az utazásunk során.
Nik Fiend: - Mindig hittünk abban, amit csinálunk, de tudtam, hogy az újtól azt várom, hogy keményebb és sötétebb legyen, mint amilyen! (nevet)
Mrs Fiend: - Pontosan! Ki kellett szórnunk ennek a világnak a megjelenését, és kialakítani a saját világunkat.
Nik Fiend: - Begubóztunk, teljesen belemerültünk. Kikapcsoltuk a telefont is, minden tennivalót félretettünk – nagyon intenzíven ment, és nem akartuk, hogy bármi kiszakítson a folyamatból. Néhány napig megpróbáltunk nem tudomást venni a világról, de aztán voltak dolgok, amikkel foglalkoznunk kellett, szóval vissza kellett térnünk a valóságba, és elintézni ezeket. Ez jó dolog, mert megakadályoz, hogy felhizlaljuk a fenekünket!
Chain D.L.K.: - Honnan merítetek ihletet? Írtok zenét, amikor például kimerültek vagy izgatottak vagytok?
Nik Fiend: - Nagyon sok minden inspirál, nem csak zene, hanem filmek, képregények, stb. az ismertebb cuccoktól a bizarrabb vagy underground dolgokig. Nem számít, honnan jön, a lényeg, hogy jó legyen.
Számomra talán az élet a legnagyobb ihlet – körülmények, szituációk, mikor próbálom megérteni más emberek helyzetét. Sok sérelem is van, de egy csomó jó dolog is szerencsére.
Szóval minden inspirál, és ez hat a zenére. A megfelelő pillanatban akár egy csésze tea is befolyásolhat! Azért írok és veszek fel zenét, amiért mindenki más: kivagyok, dühös vagyok, de azért is, mert izgalmas és bizonyos dolgok nagyon boldoggá tesznek – mindez benne van a zenében, a képekben. Érzelmes ember vagyok, és a zene a terápiám! Persze ahogy mindenki, mi is elcsúszunk néha az élet banánhéján – olyan ez, mint a jó öreg Kígyók és létrák társasjáték – egyszer fent, egyszer lent.
Mrs Fiend: - Mint egy utazás a hullámvasúton.
Nik Fiend: - Ezért hasonlítottam össze a gyermekkorral, mert a stúdióban olyan, mintha gyerekek lennénk.
Mrs Fiend: - Játszunk azzal, ami körülöttünk van, és meglátjuk, mi történik.
Nik Fiend: - Szeretjük, amit csinálunk. A perc, amelyben már nem szeretjük, nem fog eljönni.
Nem az elismerésért csináljuk, de ha felizgatja az embereket, akkor jó munka volt.
Chain D.L.K.: - Milyen üzenetet adtok a világnak? Mit szeretnétek tudatni az emberekkel?
Nik Fiend: - Azt szeretném, hogy az emberek gondoljanak másokra is. Mikor azt hiszed, TE élsz nehéz időket, gondolj arra, akinek még víz és kenyér sem jut. Anélkül, hogy túl hippisen nézném a dolgot, rengeteg ember van a világon, aki sokkal rosszabbul él, mint mi Nyugaton. Azt hiszem, ebben a társadalomban az embereket túlságosan lekötik a saját, sokszor jelentéktelen problémáik.
Mrs Fiend: - Az emberek annyira el vannak foglalva a gyors kereskedelmi sikerekkel, egy arcműtéttel, vagy hasonlóval – mi a francnak beszélünk egyáltalán vásárlási kényszerről? Durvának találom, hogy valaki gyémánt nyakörvet vesz a kutyájának, miközben mások éheznek. Az új album néhány dala erről szól – de Nick többet tud erről mondani.
Nik Fiend: - A korábbi dalok között is van ilyen, a Smells Like… még inkább a kapzsiságról szól, mint a Gotta Have It. Azt hiszem, a régi dalok közül egy pár aktuálisabb, mint eddig bármikor. Érzem, hogy itt a helyünk, jobban, mint valaha, ezért nem adhatjuk fel. Ma már nagy rajongótáborunk van, örülnek, hogy újra itt vagyunk, és szeretik az új lemezt. Azok a szavak, amiket az Information Overload lemezborítójára írtam („Behódol, Követ, Alkalmazkodik, Fél, Fogyaszt, Nincs független gondolat”), mind megjegyzések a dolgok helyzetéhez. Habár napjainkban rengeteg a rendelkezésünkre álló információ, úgy látszik, sokan a saját agyukat nem használják, az a sok hülyeség irányítja őket, amit olvasnak – ahogy John Lennon mondta: „Csak mutassatok valami igazságot!” Az új albumunk politikai kiáltvány. Igen, van benne düh, és el kell ismernem, ebben én vagyok a bűnös.
Chain D.L.K.: - Mi a filozófiátok, általánosságban és különösen a zenében?
Nik Fiend: - Az enyém először is az, hogy ne hallgass másokra, úgy semmit sem fogsz elérni!
Tedd a dolgodat! Haladj, amerre menned kell! Ezt tesszük mi is.
Mindenki hozzáfűz valamit, érted: Ezt csináld! Azt ne csináld! Ha ezekre hallgattam volna, sehol nem lennénk. Ezt nem csak a zenében alkalmazom, az életben is általában.
Mrs Fiend: - Honnan tudná bárki más, hogy neked, mint személynek, mint egyénnek, mi a jó?
Nem tudhatják, csak az ő szemszögükből látják a dolgokat, nem a te fejedben élnek.
Nik Fiend: - Mint az a borzasztó Pop Idol műsor (az angol Megasztár, amelyből nemzetközi franchise lett – a fordító megjegyzése) – középkorú picsák ijesztik el a gyerekeket, miért nem csinálják a saját zenéjüket?
Chain D.L.K.: - Írjátok le egy átlagos napotokat!
Nik Fiend: - Olyan nincs! (nevet)
Mrs Fiend: - Nem hiszem, hogy érdekes lenne, ha átlagosak lennének a napjaim – ezért csináljuk az Alien Sex Fiendet - , mindig más, állandóan különböző kihívások, néha üzleti dolgok vannak, főleg a kiadónk, a 13th Moon Records futtatásával, máskor zeneírás vagy valami tennivaló a honlapunkkal. Az új lemez borítójának a készítéséhez megtanultunk használni egy új szoftvert, szóval mindig van valami új!
Nik Fiend: - Lássuk a mai napot! Elszívtam egy cigit reggel, ettem, aztán elküldtem egy pár promo CD-t, megnéztem a focieredményeket (a West Ham nyert, úgyhogy jó volt), megborotválkoztam, beraktam valami zenét (Iggy Pop, aztán egy kis reggae és dub), most interjút adunk, aztán valami jogi baszakodást kell elintéznünk egy Ausztráliában megjelent bootleg albummal kapcsolatban, utána megcsináljuk a szerződést a Zillo Fesztiválra, ami júliusban lesz Németországban.
Mrs Fiend: - 5 év után ez lesz az első fellépésünk, úgyhogy leellenőrzöm a billentyűcuccomat és megnézzük, melyik dalokat játszuk majd. Ja, és betömtem egy lyukat a fördőszobánk plafonján, ahova új lámpát raktunk! (nevet) Látod? Tényleg nincs olyan, hogy átlagos nap!
Chain D.L.K.: - Mi az, amit megtanultatok, miközben más előadókkal dolgoztatok? Van egyáltalán ilyen?
Nik Fiend: - Sokat tanultunk. Mikor Doc Miltonnal dolgoztunk, összekerültünk Jimi Hendrix-szel és a Cannel. A Butterfly Studióban is nagyon jó volt, amikor az Evolutiont vettük fel. Nagy élmény volt, hogy mialatt kevertük a dalainkat, az emberek meztelenül táncoltak kinn a kertben! Rájöttünk, hogy hat ezekre a technós srácokra, amit csinálunk, pl. az Acid Bath lemez vagy olyan dalok, mint a RIP, a Lips Can't Go. Valami mást csináltunk az akkor elérhető technológiával. A csillogó, csöpögős 80-as évekbeli szintihangzásnál torzabbak, sötétebbek és keményebbek voltunk.
Mrs Fiend: - És visszafelé: tőlük is tanultunk.
Nik Fiend: - Ez egy kétirányú utca, te is tanulsz másoktól. Talán mindenkitől tanultunk valamit, bárkivel dolgoztunk.
Mrs Fiend: - Jót is rosszat is! Én úgy látom, ezek nem zenei hatások, inkább a gyakorlati dolgokból tanultunk többet, pl. „tanácsok és tippek a kézi programozáshoz”, főleg Mat Rowlands-től a Nocturnal Emissions idején (az előző stúdióalbum).
Nik Fiend: - Miután az eredeti dobosunk, Johnnie Ha Ha elment, egyre jobban a technika felé kellett fordulnunk, hogy folytassuk.
Mrs Fiend: - Tudtuk, hogy nem találunk még egy olyan dobost, mint ő, mert NEM CSAK dobos volt, és nagyon nehéz, ha nem lehetetlen lett volna valaki másnak beilleszkednie, szóval vettünk még egy dobgépet.
Nik Fiend: - Egy húsosabbat! Szóval mindig fejlődtünk egy kicsit és más emberekkel dolgoztunk. Túlságosan megterhelő lehet nekik egy idő után, talán kiégnének. Az ASF 100%-os elkötelezettséget igényel, és ez más embereknek sok. Magunktól elvárjuk, és teljesítjük is, de mások nemmindig tudják feltétel nélkül megtenni.
Chain D.L.K.: - Hogy jött, hogy az Inferno -- The Odyssey Continues videojáték CD-ROM-jához csináljatok zenét? Ez egyszeri alkalom volt? Milyen egyéb multimédia ötvözeteket várhatunk még tőletek?
Nik Fiend: - Nagyon jó volt, mert ez volt az első alkalom, hogy egy számítógépes játék egész hanganyagának az elkészítésére egy zenekart kértek fel. Akkoriban leállítottuk a bandát (1993-ban), mert rengeteget turnéztunk, szinte szünet nélkül, úgyhogy valami új, fogamra való után néztem, és – ami nálam ritkán esik meg – éppen nem volt megjelenésre váró szövegem.
Barry Leitch, az Ocean egyik játékszoftveres zenésze nagy rajongónk volt és mikor megkérdezték, ha ebben a projektben egy zenekarral dolgozhatna, melyiket választaná? Mi voltunk az elsők a listáján, és mindenki más előtt minket választott, mert olvasta a Fiendzines-t (az ASF saját nyomtatott magazinja turnékról, kulisszatitkokról, sztorikkal, fotókkal és képekkel – ma már az ASF honlapján érhető el) és tudta, hogy van humorérzékünk, gondolta, így legalább nevethet egy kicsit, amíg velünk dolgozik.
Mrs Fiend: - Furcsa volt, mert az egész hanganyagot programozni kellett, semmit nem játszhattunk el kézzel. Az előbb kérdezted, hogy mit tanultunk az együttműködések során, és azt hiszem, ez volt az a munka, ami a számítógép felé fordított minket. Nem csak zenében, hanem egyáltalán.
A szokásos teljes kötetlenségből ide csöppentünk, ahol egy sor szabályhoz kellett alkalmazkodnunk. Ezért kellett Barry-vel dolgoznunk, mivel ő játkszoftver zenész, és értette a megkötéseket, amihez tartanunk kellett magunkat.
Chain D.L.K.: - Ha lenne 1 milliárd dollárotok, mit tennétek?
Nik Fiend: - Sok ember szeretne nagy összegeket, hogy megszabaduljon a napi munkától, meg ilyenek, de én nem vagyok elégedetlen az enyémmel, úgyhogy nem vágyom erre. Nagy felelősség lenne, néhány pi...a megpróbálná lenyúlni. Szóval hozná magával a problémákat.
Mrs Fiend: - Semmiképp sem költeném csiricsáré autókra! Talán egy új szintetizátort vennék. Kipróbálnám az „adj egy halat” üzletet, tudod: „Adj valakinek egy halat, és elláttad egy napra, tanítsd meg horgászn, és elláttad egy életre!” De kikérném azoknak a tanácsát, akik ezen a területen dolgoznak, hogy jól csináljam! Ha egy nagy összeget bölcsen tudsz befektetni, pokoli sok ilyen dolgot tudsz futtatni átkozottul hosszú ideig!
Chain D.L.K.: - Tegyük fel, hogy van „mennyország”, és eljuttok oda. Milyen zenét játszanátok ott? Mit játszanátok a pokolban?
Mrs Fiend: - Amit szeretünk, azt játszanánk a mennyben.
Nik Fiend: - És a poklot elborítaná a szar. Hm, talán már a pokolban vagyunk, elnézve a sok szemetet.
Chain D.L.K.: - Kedvenc állatok? Növények? Testrészek? Betegség vagy rendellenesség?
Nik Fiend: - A pelikán a kedvenc állatom.
Mrs Fiend: - Macskák és denevérek.
Nik Fiend: - A kedvenc növényeim a dohányfajták.
Mrs Fiend: - A saláták. Komolyan elvonási tüneteim vannak, ha egy pár napig nem eszek salátát! Szeretem a virágokat is, a színeik miatt. Ahogy közeledünk Szent Dávid, azaz Wales védőszentje napjához (március elseje), és én wales-i lány vagyok, a nárciszt választanám. Ő köszönti itt a dolgokat, mert az egyik első tavaszi virág és a hosszú, nedves és szürke angol tél után nagy szükség van rá!
Az interjú a Chain D.L.K. online zenei kulturális magazin honlapjáról származik (http://www.chaindlk.com/) szerzője Maren. 2004 márciusában készült. A fordítás Tonka Zoltán munkája
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
