- Amanda Palmer interjú -
Barbara H: - Mutasd be magad, légy szíves!
Amanda Palmer: - Helló! Amanda Palmer vagyok, dalszerző és hivatásos magához térő önimádó. És a The Dresden Dolls egyik alapítója.
Barbara H: - Az első stúdióalbumodat saját magad jelentetted meg, ez fontos döntés volt? Olvastam, hogy szerződtél egy nagy kiadóval, könnyebb úgy üzletelni, hogy saját magad már kiadtál egy lemezt? Végül is miért választottál nagy kiadót?
Amanda Palmer: - Eredetileg egy kis bostoni kiadónál jelentettük volna meg, miután körülnéztünk, de megjött az eszem, és rájöttem, hogy jobban járunk, ha saját magunk jelentetjük meg és nem várunk jobb ajánlatra. Lehetetlennek tűnt kemény munkával, de idő és pénz nélkül elindulni egy kiadóval, de sikerült. Végül találtunk egy jó terjesztési ajánlatot egy nagyobb kiadónál, ez kilátásban van. Hogy miért? Hát... ha egyszer elérsz egy bizonyos szintet, meg kell hoznod ezt a döntést, hacsak nincs egy csapat tettrekész zeneiparban érdekelt barátod, akiket pénz nélkül dolgoztatsz, mialatt a karrieredet építed. Egy bizonyos pont után a „csináld magad” módszer nem válik be. Amennyire én látom, nem kellett nagy áldozatot hozni. Ha naivan és óvatlanul kezdtem volna kiadóval foglalkozni, lehet, hogy kifosztottak volna minket, szóval biztosan segített.
Barbara H: - Világszerte kapható lesz a lemezed?
Amanda Palmer: - Igen, Amerikában 2004.április 27-én jelenik meg és behozzák Európába is. A honlapunkon keresztül már kapható és akár Zimbabwéból is megrendelheti, aki akarja.
Barbara H: - A is for Accident címmel kiadtatok egy élő albumot is, ami olyan dalokat tartalmaz, amik nincsenek rajta a The Dresden Dolls-on. Sok dal van még, ami felvételre vár?
Amanda Palmer: - Hát, jó sok maradékunk van. Sokat írok, de nem mind lenyűgöző. Van egy rakás borzalmas vacak. Kevés dolgot csinálunk egyszerre, hagyunk kiesni dolgokat, változtatunk rajtuk. Az biztos, hogy van elég a következő albumhoz, amihez még legalább egy év kell, hogy kijöjjön.
Barbara H: - A hangzásotok üdítően friss, természetesen jött létre?
Amanda Palmer: - Olyan természetes, mint a nap, melyen megszülettél, drágám.
SEB WOOd: - A The Fallnak van egy Dresden Dolls Backdrop című száma (Dresden dolls and nazi boys dance arm in arm to formless noise – Drezdai babák és náci fiúk egymás karjában táncolnak alaktalan zajban). Erről a dalról neveztétek el magatokat? Ha igen, hatott rátok a The Fall poszt-punkos szeszélyessége, mint mondjuk az I am Kurious Oranj balett?
Amanda Palmer: - Fall-rajongó vagyok a főiskola óta (bár akkor már nem voltak a csúcson, a 90-es évek közepén), de a név egyszerre több dologra is utal: a The Fall nótáraa, egy VC Andrew regényre, magukra a porcelánfigurákra és a gyújtóbombákra, amikről mindenki tudja, hogy eposzi méretű csapást jelentettek.
SEB WOOd: - A kiforgatott kabarészemlélet például a Girl Anachronism dalban a korai Sparks albumokra (a Kimono My House-ig), Alex Harvey-ra és még David Bowie-ra is emlékeztet. Hatottak rátok ezek a művészek, akik a színpadon át is öltöztek?
Amanda Palmer: - Ó, abszolút! Sose hallottam a Sparks-ról, de nagyon sokan hasonlítanak hozzájuk. Bele kell hallgatnom...
SEB WOOd: - Úgy látszik, gyakran használsz célzásokat a szövegeidben (a Perfect Fitben a The Doors-ra, a Sex Change-ben a Blurre). Ezek utalások vagy gúnyolódások?
Amanda Palmer: - Ó, nem, egyáltalán nem gúnyolódások. Ezek utalások a tudat alatti fonálból, ami minden művészetet összeköt. Szeretek idézetekként gondolni ezekre. Szeretem csinálni, remélem, nem perelnek be érte.
SEB WOOd: - Brechti punk kabaréként írjátok le a zenéteket, ami elég megtévesztő. Sokat tanultam Brechtről és nem látom, mi is igazán brechti a The Dresden Dolls-ban? Bár élőben még nem láttalak titeket. Használtok posztereket, jeligéket a színpadon? Gondoljátok, hogy a színpadi átöltözés kell a társadalmilag kettős szerepléshez? Szerintetek a „színjátszás” így térelőnybe kerül (nem vettem észre például a Girl Anachronism videóban)? Bátorítani akarjátok a közönségeteket, hogy kritizáljanak valamit vagy csak így akarjátok jelezni, hogy a ti zenekarotok más?
Amanda Palmer: - Nagyon jó kérdés. Az őszinte válasz, hogy megfelelőbb címke lenne számunkra a „brechti/weilli”, de az nem hangzik olyan jól. Ez utalás is a zenei stílusra, amiben Weill alkotott, mikor Brechtte dolgozott (mind zeneileg, mind szövegileg, az enyhén fájdalmas őszinteség és a közönség feszélyezésének gondolatával) és biccentés a látszatot levetkőző szereplőknek. Ezt pedig, fiatalember, nem fogom jobban elmagyarázni. Meg kell venned a jegyet.
Barbara H: - A számaitokban gyakran van némi távolság és néha öngúny, közted, mint az énekes és a dalban szereplő lány között, miközben egy nagyfokú érzelmi állapotot tartasz fenn. Akkor írsz, mikor szükségét érzed vagy lassabb és bonyolultabb a folyamat?
Amanda Palmer: - Akárhol ezen a kib*tt világon... De legjobbnak azokat a dalokat találom, amik gyorsan jöttek, mikor levegőt venni sem álltam meg. Más dalok, amiket sokszor tíz évbe telik „kihordani”, mire „kész” vannak, sose hangzanak ennyire egységesnek. A Slide-ot húsz perc alatt írtam meg, mikor 15 éves voltam. A Girl Anachronism egy pár nap alatt jött, mikor közel jártam a 23-hoz.
Barbara H: - Elhalasztottátok az európai turnét, tudod már, hogy mikor kerül rá sor?
Amanda Palmer: - Ősszel, ha minden a tervek szerint megy...
Kirk Nesset : - Az új albumon elolvashatjuk a szövegeket is, mielőtt zavarba esnénk. Szándékosan törekedtek a homály eloszlatására?
HÜLYE KÉRDÉSEK:
„Csípett már meg halott méh?”
Lehet, hogy nem vettem észre.
„Mi lesz a megtört szívűekkel?”
Elmennek Morrisseylandbe.
„Kinek van egy kis anyaga?”
Nekem.
„Melyik a kedvenc pasizós szöveged?”
Nagyon jól nézel ki, azt hiszem, kedvellek. Szeretnél beszélgetésbe kezdeni, ami egy kapcsolathoz vezethet velem? (mindig beválik)
„Ha visszautazhatnál az időben, hova mennél és mit csinálnál?”
A hatvanas évekbe mennék, és lógnék egy kicsit. Minden további idegesítő lenne.
„Mi az élet értelme?”
42.
„Mi borítja ki a poklot (rajtad kívül)?”
A szoláriumok. Miért?
„Hol van a buli?”
New Yorkban, bébi.
„Ha randizhatnál bármelyik filmsztárral (holttal vagy élővel), ki lenne az?”
Jack Nicholson, a hatvanas években, mikor ott vagyok...
„Miről álmodsz mostanában?”
Fegyverekről, bármily meglepő is. Egyébként pacifista vagyok.
Az e-mail interjút az Only Angels Have Wings on-line magazin munkatársai, Barbara H és SEB WOOd készítették Amanda Palmerrel, a The Dresden Dolls billentyűs-énekesnőjével 2004.áprilisban.
Az eredeti interjú linkje: http://onlyangels.free.fr/interviews/d/dresden_dolls.htm
Barbara H / SEB WOOd fordította: Tonka Zoltán
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
