2012 szeptemberében alakult meg a párizsi illetőségű Saigon BlueRain. Illetve akkor még korábbi nevükön, Stupid BitchReject elnevezéssel alapította Ophelia és Franck, a két alaptag. Első EP-jüket, amit 2013 márciusában hoztak nyilvánosságra az Afmusic-on, már a kritikusok is jó véleménnyel díjazták. A következő évben pedig megszületett szeptemberben, már új nevük alatt a What I Don’t See c. albumuk is.
Zenéjük letisztult, meghatározás szerint coldwave, ethereal. Ophelia elbájoló, mélyebb hangszíneket pedzegető hangját, kellemes darkos gitár kíséri, némi elektronika mellett. Ötvözik a francia gyökereket és a jellegzetes wave hangzást. Így egy-egy szólam visszaidézi a The Cure-t vagy akár az And Also The Trees-t is. Ezek mellé csempésznek némi shoegaze-t és ethereal hangzást.
Inspirációjukként említik a Sisters of Mercy-t, Siouxie-t, a Clan of Xymox-ot, Echo And The Bunnyment, Corpus Delicti-t, szóval hozzánk hasonlóan, ők is kiváló forrásokkal rendelkeznek. Francia post-punk és gothic rock kollegáikról itt a deathrock.hun többször közöltünk cikkeket: Les Modules Etranges, Joy/Disaster vagy Soror Dolorosa, most a Saigon Blue Rain-nel is gazdagodik a repertoár.
Bandcamp oldalukon meghallgathatóak eddigi számaik, köztük a 2014-es What I Don’t See, és egy extra track, egy kiváló Good bye Horses feldolgozás is.
