A hamisítatlan kaliforniai deathockban utazó gall kakasok egyik mintapéldánya a The Cemetary Girlz. A vállalt hatások még a cold wave, shoegaze posztpunk - 2008-as debüt albumuk "Smoke My Brain" - még a korai-közép Christian Death nyersváltozata, igazi DIY demó, de tavalyi "Opus Vitae" című korongjuk már valóban árnyaltabb és összetettebb a műfajok terén.
No, azért a komponálási kényszer nincsen beethoveni magasságokba emelve persze, de a rajongók erre nyilvánvalóan fittyet hánynak, lazán rúgják le egymás derekát az olyan nótákra, mint például a Smoke My Brain vagy a Pen of Blood. Van is lehetőség a pogóra, a temetős csajok keresztül-kasul bejárták már Európa összes neves fesztiválját, sőt messzebb is portyáztak (Woodgothic Festival / Brazília, Cemetary Party / Szentpétervár).
Rozz Williams, All Gone Dead, Tragic Black, no meg az orosz Dvar (Dracula is Cannibal) ugrott be, ez utóbbi Alien S Pagan bugyborékoló-fröcsögő-entrópikus rikácsolását követően, mely néhány tételben örvendetesen tetten érhető.
A The Cemetary Girlz 14 dalból álló albuma a barkács demó vadócságával ellentétben egy lényegesen komorabb, témáit és hangulatát tekintve misztikusabb terítés, a vendégasztalnál a poharakban elsősorban a vörös a domináns: kecskeszívók és vámpírok ülik az átkozott tort.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
