Hazánk vezető psychobilly formációjának első lemezét tartom kezeim közt. A borítón kisbetűvel: „A Karpathyan Psychobilly Attack”. Na igen, ebből valóban egy igazi támadás lesz, tökéletes magyar psychobilly módra! A 2006-os lemezt a következő felállás készítette: Ati Edge: gitárok/ének, Yoda Surfer: nagybőgő, Rolee Shine: dobok.
A 14 számos album egy rövidke introval nyit, és máris nyakunkon a „Sunset”! A mesterien eltalált gitár és énektémákkal nyitó dal kellemesen sodródó tempóval vezet beljebb minket a lemez rejtelmeibe. Ati Edge hangja tökéletesen passzol nemcsak ehhez a dalhoz, hanem az albumon mindegyikhez! Vészjósló lassúsággal nyit a címadó tétel, aztán egyszer csak felpörög, akárcsak egy V8-as motorú amerikai csodajárgány! A dal elején található lassú rész váltakozik gyors tekeréssel, valamint a dal közepén egy remekbeszabott gitárszólóval örvendeztetnek meg minket. Felbőgnek a motorok, és máris előttünk a „Death Race”, mely egy ütemes instrumentális szerzemény. „Zombies From Outer Space” címmel egy hangulatos punkos tételt is hallhatunk, őrült tempójával igazi energikus nóta!
A hatodik dal a „Big Sandy”, mely egy vérbeli psychobilly szerzemény, igazából nem emelkedik ki a többi nóta közül, de nem is ront az összképen. Zseniális gitártémával nyit a „Last Dawn”, kissé western jellegű visszhangos énektémával. Punkos éneket találunk a „Skulls” című tételben, de maga a nóta alapja is punkos, kellemes dallamokkal. Eztán a lemez legjobbja következik; a „Burning Eyes”. Az elejétől a végéig egyszerűen perfekten érett tétel ez, nincs benne egy csöpp hiba, vagy oda nem való rész - az énektémák meg valami fantasztikusak, kellemes csorda-vokállal kísérve. Egy kis átkötő vadulás a „Screeeaam!!!” személyében, alig másfélperces kis hangulatos szösszenet. Másik személyes kedvencem következik, ez pedig a „Crazy Babe”, kissé lazább stílusban, de vérpezsdítő refrénnel: hatalmas telitalálat a dal! Vadnyugati zenéhez hasonló témával kecsegtet minket a „Return Of Carry Nation”. Kellemes szerzemény, mely bár nem túl hosszú, hangulatnak nincs híján. Majd az „Other World” koncertverziója következik, hasonló stílusban, mint az előző dal, de gyorsabb, lendületesebb, „óóó-zós énektémával”. Nem lehet megmondani róla, hogy élő felvétel, nagyon jól lett rögzítve. A lemezt egy outro zárja harangzúgással. Ennyi lenne a The Silver Shine bemutatkozó lemeze, igazából jóval több, mint amennyit írtam róla. Kevés manapság stílusában az ilyen kiforrott igényes produkció, főleg az itthoni közegben. Azt hiszem, be fogok szerezni egy The Silver Shine pólót! (10/10)
Honlap és kiadó: Silver Shine, Crazy Love Records
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
