Die Krupps

Ha valaki megkérdezi, mi az indusztriál, vagy mi az EBM (Electronic Body Music), válaszunkban ősbandaként többek közt a Die Krupps is mindenféleképpen megjelenik. Az ipari zenék egyik alapja és elterjesztője.
Jürgen Engler (ének, alapító tag) annak idején korábbi bandájával, a Male nevű punk bandával fellépett még a The Clash-sel is, majd arra jutott, hogy a punk attitűd már ugyanolyan képmutatás, mint sok egyéb más stílusnál. Kell valami jobb!

Ekkor született az a bizonyos "metal machine music", vagyis az eleinte szintetizátorok és fémes ütőhangszerek kombinációján alapuló egyéni stílusuk, és 1980-ban Düsseldorfban Bernward Malakával Jürgen megalapította a bandát. Nevük a Krupp-dinasztiára utal, a második világháború előtti Németország egyik legfontosabb ipari családjára. Számos helyen a banda fő inspirációjaként pedig Visconti 1969-es The Damned c. filmjét említi, ami egy Essenbecks nevű fiktív német ipari dinasztia ábrázolását vitte a vászonra.
Nagy szerepük volt abban, hogy Európában elterjedtté válhatott az EBM. Főként onnantól kezdve, hogy 1989-től kollaboráltak a brit Nitzer Ebb-bel (ekkor készítették a Wahre Arbeit, Wahrer Lohn című kislemezt).

Egészen 1992-ig ragaszkodtak eredeti hangzásukhoz, majd más elemek iránt kezdtek el érdeklődni. Gitárhangokat igyekeztek zenéjükhöz társítani, olyanokat, amik a metál zenéből valóak. Ehhez kapcsolódik, hogy kiadták az I. nevű albumot, és az A  Tribute To Metallica című EP-t (amin kizárólag Metallica dalokat adtak elő).  Az elektronikus és a fémes hangzás kombinálásával egy mélyebb ipari hangzást tudtak megteremteni.
1997-ben adták ki a leginkább metál-hangzású Paradise Now albumukat, sajnos ugyanebben az évben az együttes feloszlott. Jürgen Engler ezután nem sokkal megalapította a DKay.com nevű új projektjét. Jürgen saját bevallása szerint azért akart megint valami újat, mert egyre többen felkapaszkodtak arra a vonatra és másolták, amit a Die Krupps létrehozott. Korábban Ralf Dörpernek (szintetizátor) is volt némi kilengése, ’82-ben hagyta el az együttest, majd ’89-ben visszatért. (Ő időközben a Propaganda együttest hozta létre.)
Egyesek szerint a ’97-es visszavonulás űrt hagyott a zenei életben, ami aztán átadta a lehetőséget a Rammstein számára.
2005-ben viszont a banda 25 éves létezésének alkalmából újra összeállt, számos európai fesztiválon felléptek. 2008-ban megjelent egy remix album, amin többek közt a KMFDM, a Funker Vogt, a Project Pitchfork és a Leather Strip is szerepel közreműködőként. 2011-ben közösen turnéztak a Nitzer Ebb-ben. Az együttműködés továbbra is töretlen a két banda közt.
Visszatértek a zenegyárba 2013-ban, aminek eredménye a The Machinist Of Joy album lett. Az elektronikus hangok újra nagyobb hangsúlyt kapnak (ahogy az album neve jelzi, a Macheries Of Joy-korszakot próbálták újra megidézni). A német listákon az első két single az albumról rögtön az élre tört, és ott is maradtak jó pár hétig.
2014. február közepétől az új albummal turnéznak, Budapesten is fellépnek, s mivel 2011-ben volt szerencsém látni őket, izgatottan várom, hogyan hangzik majd az új album élőben!