- Miért? -
S fejét büszkén felvetvén néz a messzeségbe, domborodó mellkasából hatalmas sóhaj szakada fel: - Oh, mily nehéz, mily nehéz! Csillagos ég, metafizikai magaslatok, remény és kétely - homlokráncok okozói - ÉLET! HALÁL! ISTEN! Mily magasságok és mélységek!
És midőn eltelék a gondolattal, melle igen megduzzad vala. Ekképpen gondolkozván sétála magas hegyek bércein, mikorron egy madár szálla el feje felett, mintegy jelként; mintha azt mondaná néki: - Szárnyalj, szárnyalj!
És ő utánanézvén a madárnak, így szóla magában: "Mit nékem madár, mit nékem szárnyalás, hiszen azon határtalanságok révén, melyeket befogok vala, több vagyok én annál!" És elhatározza magában, többé nem néze az égre.
Ezenképpen határtalan gondolatokkal telék meg a szíve: "Táguló Világegyetem! Makro- és mikrokozmosz! Virtuális dimenziók! Oh, igen szent állapot!
De ő, ki tudónak mondja magát, tudván tudja, az éremnek másik oldala is vala. Így elcsendesedvén elváltozék színeiben, és szent fájdalom tölté el. Vala igen el is fáradá ezenközben, s mikorron a nap nyugovóra készüle, felkerekedék. Lévén, hogy gyomra is sürgeté már - hisz a szent állapotban nem vevé magához sem ételt, sem italt - sietve hazatér.
Vala pediglen otthon élete társa, ki jó vacsorával várván, siet a kedvében. S a nemes lélek feledvén mindent, falatozni kezd.
Lassan kibontakozék körötte egy kép, mely egy barlangot vetít elébe, s abban egy embert, ki lekötözvén ül annak közepén, s az árnyakat nézi.
Hirtelen feleszmélvén rájön, az ő tükörképe vala az, amit lát, de ekkoron már annyira elálmosodék, hogy lefordulván a székről , azon nyomban elszenderedék.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
