Wolfszeit / Farkasok ideje
Borzongva suttog az elszürkülő világ
Sötét eső hullik a távolban
Panasz száll magányosan az éjben
Nincs már láng, mely életem fellobbantaná
Csak egy álom volt szabadulásom
A nappal fénye dicsőség nélkül hanyatlik
Magamnak talán nem ezt választanám
És a penge ismét csak elhibázta szívem
Halál a halállal, fájdalom a fájdalommal kel birokra
Életemhez a vér hoz el
Így húny ki a remény utolsó szikrája
S egyszerre megint föld leszek
Föld leszek
Föld leszek
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2021. 02. 22. - 08:44 | © szerzőség: Alkony
