Bakos Levente kiállítása

A Memento Mori Közhasznú Egyesület 2008 augusztusában alapult 14 alapító tag közös szándékaként. Egyesületünk célkitűzései között szerepel alapító okiratunkban alkotótevékenységek és művészek támogatása, ennek szellemében 2009 januárjától teremtünk fővárosi és vidéki helyszíneken különböző képzőművészek alkotásainak kiállítási lehetőséget.

Soron következő budapesti helyszín a Picasso Point, ahol augusztus 25-én este 7-kor Bakos Levente kiállítása nyílik meg. Két héten át tekinthetőek meg az alkotások, ami után újabb alkotó munkái két hét kihagyás után érkeznek megtekintésre.

Belépő nincs!

Bakos Levente ritkán fest és ritkán állítja ki képeit. Ez a kiállítás egyfajta összegzés, ám teljesen új művekkel. Összegezni az elmúlt húsz évet kívánja, de nem az ez idő alatt festett képekkel, hanem a felgyűlt tapasztalatokat és inspirációkat alkalmazó aktuális művekkel. Úgy tűnik, hogy a két évtizedet kitöltő porcelánfestés, logótervezés, tipográfia, tibeti ill. buddhista tanulmányok mind egy irányba mutatnak: keleti kalligráfia. A több évnyi gyakorlás, tanulás, felkészülés után most először születnek kiállítható művek e praxisból. Remélhetően egy hosszú alkotói korszak legelső lépése ez a kiállítás.

Csögyam Trungpa: Dharma művészet – hiteles művészet (1974)

A buddhista szimbólumok vagy képzetek, mint például az életkerék vagy Gautama Buddha életének ábrázolása nem azonosak a Dharma művészettel. E kifejezés sokkal inkább azonos azzal a művészettel, ami a tudat azon bizonyos állapotából fakad, amit leginkább meditatívnak hívhatnánk, és része magának a művésznek. Ez egy bizonyos magatartás egy ember alkotó tevékenységében, mégpedig az éntelen-tudatosságnak és nyíltságnak egy magatartása.

A művészi törekvések alapvető problémája az a hajlam, hogy elválasszák a művészt a közönségtől, majd megpróbálnak egy üzenetet küldeni egyiktől a másikig. Amikor ez történik, a művészet exhibicionizmussá válik. Valakit elér az ihlet egy óriási fellobbanása és rohan, hogy azt a papíron rögzítse, hogy másokat lenyűgözzön vagy felizgasson. Egy megfontoltabb művész pedig azért, hogy bizonyos hatással legyen a közönségére, megtervezi munkájának minden lépését. Azonban nem lehet helyes szándékú dolog az, ami mások és önmaga felé otrombává és agresszívvá, támadóvá válhat.

Meditatív művészetben a művész magába foglalja a művek alkotóját és befogadóját is. A látvány nem különül el a művelettől, és azon a ponton nincs félelme az esetlenné válástól vagy céljainak beteljesítésében való elbukástól. Egyszerűen csak csinál egy festményt, verset, zenét vagy bármi mást. Ezek szerint egy teljesen kezdő felemelhet egy ecsetet, és – a helyes tudatállapottal – egy mesterművet alkot. Ez lehetséges, de ez egy nagyon "kipróbálom, csak sikerül" hozzáállás. A művészetben, ahogy általában az életben, elengedhetetlen, hogy megtanuljuk szakmánkat, fejlesszük készségeinket, és magunkba szívjuk a tudást és éleslátást, ahogy azt a tradíció továbbadja.

De vajon eszközeinek használatában jártasabb tanítvány vagy a nagy tapasztalattal bíró mester magatartásával rendelkezünk, amikor a teljes bizonyosság érzetével mi valóban egy műalkotáson dolgozunk? Mondanivalónk egyszerűen csak a dolgok természetének értékelése úgy, ahogy azok vannak, és ennek kifejezése gondolatok és félelmek bármilyen küzdelme nélkül. Feladjuk az agressziót, egyszerre az önmagunkra irányulót, ami az a különleges törekvés, hogy másokra hatással legyünk, és a másokkal szembenit is, ami egy cél érdekében valamivel való megtévesztésük.

A hiteles művészet – a Dharma művészet – egyszerűen a nemagresszió tevékenysége.