Avaritia

Bár sokan hangoztatják, hogy a klasszikus hangzású gothic rock zenekarok száma 2000 után jelentősen megcsappant, egy kis kutakodás után cáfolható ez az állítás. Egy német magazinban találkoztam először az Avaritia nevével, és az egyoldalas cikk felkeltette érdeklődésemet.

A Németországban székelő duó első életjele a „Wide Awake” névre keresztelt 5 számos kislemez volt, melyen korai angol bandákat idéző gothic rock muzsika örvendeztette meg az erre éhes zenehallgatók szívét. A dalszerző Matthias Dopp remekbeszabott, andalító, felhők felett lebegő dalaira Dorit Karstedt énekesnő kellemes orgánuma érkezik. 2003-ban újabb kislemezzel rukkoltak elő, „Pulse” címmel. A 7 dalt tartalmazó kiadvány folytatta az elődje által kitaposott utat, fejlődésük viszont azonnal szembeötlő. A dalok jobban összeérettek, a gitárszólók immáron még pompásabbnak hatnak, Dorit Karstedt hangja pedig továbbra is megmaradt olyan csodálatosnak, mint bemutatkozó kiadványukon. Dalaikban a korai és középgenerációs gothic zenék megoldása keveredik egy egyéni, varázslatos hangulattal. Bár a „Pulse” sem kapott túl nagy nyilvánosságot megjelenésekor, hála az Équinoxe kiadónak rendes terjesztést kapott. Szerencséjükre a Strobelight Records akkor induló nagy sikerű válogatás sorozatán, a „New Dark Age”-n helyet kapott az „And Here They Are Again” szerzeményük, innentől többen megismerkedhettek az Avaritia nevével. Azonban legnagyobb sajnálatomra azóta nem hallani semmit sem a duóról, és információm sincs aktivitásukat illetőleg. Én mindenesetre reménykedem, hogy egyszer még talán előrukkolnak egy komplett teljes nagylemeznyi anyaggal, mely az első két hangulatos kiadványuk szellemiségében fogan.