“Ógörögül a Planetes jelentése: vándorolni. Ebből a szóból származik a planéta szó is – a bolygók a Nap körül vándorolnak, egy hatalmas kirakójáték részeiként. A CD-nk személyes tapasztalatok visszatükröződése, melyeket az O. E. S. születése óta szereztünk vándorlásunk során.” (Részlet a hivatalos O. E. S. website-ról)
“A lélek és a világ vándorairól” – így is szólhatott volna ennek a cikknek a címe. A kivételesen művészi O. E. S. hosszú várakozás után nemrég megjelent, immár ötödik albuma, a Planetes minden várakozást felülmúlt. Zeneileg az olasz/francia párocska hű maradt stílusához, mithogy az új album éppoly érthető, mint az előzőek, és a rajongóik is biztosan így találják majd. Főként akusztikus hangszerekre támaszkodva áraszt Leithana keserédes hangja Deraclamo igéző hangjával egy mágikus-atmoszférikus, misztikus-rituális hangzást, mely egy másik világba vezeti azt, aki meghallja. Saját kiadójuk, a Sinope megalapítása után természetesen itt jelent meg az album, és a World Serpent hozza forgalomba. Tulajdonképpen ez nem is meglepő, hiszen Tony Wakeford, akinek szoros kapcsolata a World Serpent-tel nem titok, már az első O. E. S.-albumon, a “Solstitii Temporis Sensus”-on is énekelt, és Leithana éppenséggel Tony zenekarának, a Sol Invictusnak vendég- és koncertzenészeként ismert. Megkérdeztem tehát az O. E. S.-t, mi módon történt a kiadó alapítása, és hogyan kerültek most első alkalommal a World Serpent-hez. Deraclamo mesél erről: "Azóta ismerjük a World Serpent-et, amióta létrejöttek. Náluk akartuk megjelentetni ’92-es albumunkat, az Animi Aegritudo-t, ám akkoriban ezt a Sors másként akarta. Most első alkalommal történt meg, és reméljük, hogy a közös munka gyümölcsöző lesz. Bár a Sinope-nál jelenleg mi vagyunk az egyetlen zenekar, szeretnénk más zenészekkel is együtt dolgozni, és ennek folytán újabb művészeket bemutatni. A kiadóval kapcsolatos munkák sok időt igényelnek, de elsősorban zenészeknek tekintjük magunkat, és ez így is fog maradni.” Mivel Leithana már gyakran zenélt együtt Tony Wakeforddal, tudni szerettem volna, vajon tudna-e egy új anyagot Tonyval közösen készíteni. Leithana válasza: "Nehéz ezt megmondani. Spontán, zenei és személyes alapon azt mondanám: miért ne? Ám amikor a dolog gyakorlati oldalát szemlélem, az már így fest: nem is tudom… A múltban sokat dolgoztam Tonyval, tehát tudom, milyen: elviselhetetlen és irányíthatatlan, mint minden művész. Korábban még félénk voltam és türelmes, de ma már nem; azt hiszem, azóta rosszabb lettem, mint Tony! Ezt a harcot talán két akkord után be is fejeznénk, vagy éppenséggel csodálatos melódiák kerekednének belőle! Ki tudja? Ha meg kell történnie, meg is fog történni. Ha nem, akkor is elmondhatjuk, hogy sok szép zenét csináltunk már együtt."
Hol vagyunk tulajdonképpen az emberek közötti kapcsolatokban, kérdeztem rá. Leithana és Deraclamo nemcsak zeneileg, de a magánéletben is egy pár. Vajon együtt írják szövegeiket, vagy mindegyikük külön? Teljesen egymáshoz való érzelmeik alapján dolgozzák ki a szövegeket? Nem nehéz egy olyan emberrel zenét csinálni, akit szeretünk? Deraclamo úgy véli: “Mindkettőnk teljes szabadsággal írja a szöveget. Ezután aztán sokat veszekedünk, marakodunk és harcolunk egymással, amíg megtaláljuk az ötleteink közti metszéspontot, és dalt formálunk rá. Két különálló személyiség vagyunk, akik túlságosan szeretik a szabadságot ahhoz, hogy elnyomjanak másokat. A zene és az Ordo Equitum Solis az életünk, ennek megfelelően a munkánk is ez, amellyel intenzíven és állandóan foglalkozunk. Nincs konkrét választóvonal a zenekar és a magánéletünk között, de máris szeretnénk leszögezni, hogy két külön egyéniség vagyunk és maradunk – két testünk van és két agyunk, melyet mindkettőnk a saját vágya szerint használ! Ennek ellenére természetesen az anyagi és a szellemi világ legtöbb kérdésében egyetértünk.” Leithana: "Bizonyos intim dolgokról nem szívesen beszélek. Sajnálkozni tudok csak afelett, amikor valaki egy művészetet spirituális invázióvá hajt, mert én szeretném a pici, saját kertet a fejemben megtartani! Nem tudom, hogy ezt egoizmusnak vagy önbizalomnak kell-e nevezni, de számomra ez is mindegy. Hadd magyarázzak el egy elméletet, melyet a numerológia alapján állítottam fel: úgy gondolom, hogy 1 + 1 = 3. Noha én is egy individuum vagyok, Deraclamo is egy individuum, ketten együtt azonban valami más vagyunk, ami kicsit olyan is, mint én, és kicsit olyan is, mint ő. Ez az Ordo Equitum Solis. Egy harmadik elem. Ő és én, mi nem tudunk egy lenni, mert nem vagyunk egyformák – olyanok sem vagyunk, mint az a Spice Girls – szám, a ’2 Become 1’ (Kettő eggyé válik). Kettő sem vagyunk, mert van valami, ami a kettőnk összefonódásából születik. Naponta edzem az agyamat ezekkel az illogikus feladatokkal. Ám még mindig egyszerűbb megérteni őket, mint az életet.”
Az Ordo Equitum Solis nyilvánvalóan nem hétköznapi zenekarnév. Mivel mindketten valódi filozófusok, természetesen több rejlik e név mögött, mint egy egyszerű zenekarnév. Deraclamo így magyarázza: “A név életünknek egy egészen speciális szakaszában jött létre. A művészet, ahogyan éltünk; elzárkózásunk a társadalomtól és a materializmustól; mindaz, amit olvastunk és amiről álmodtunk, ehhez a névhez vezetett minket. Azóta több mint tíz év telt el, és ez sokban változott, de a szellemiségünk és az akaratunk még mindig olyan, mint régen. A név három számomra fontos szóból áll: Ordo számomra a Rendezettséget/Rendezetlenséget jelenti. Equitum – a Lovag – bölcs, udvarias, és bizonyos dolgok tekintetében könyörtelen is – egy utópisztikus kísérlet arra, hogy az ember önmaga maradjon, mindegy, mi történik a világ többi részével. Solis, a Nap, az elsődleges elem. Azt jelképezi számomra, hogy mi, emberek, sok mindent gyorsan elfelejtünk, vagy magától értetődően elfogadunk, csak azért, mert úgyis ott van.” A világok közötti két vándor különösen Németországban kedvelt. A legtöbb helyen mindketten jól érzik magukat, de vajon itt is így van ez?
Deraclamo így látja: "Mindig nagyon jól érezzük magunkat Németországban. Ez egy olyan ország, mely sokfajta hagyományban gazdag. Itt a kontrasztra gondolok, ami a nagyvárosok és a kiterjedt tájvidékek között fennáll. Német közönségünk Sokra becsüli zenénket, mert nagyon figyelmes hallgatók. Németország mindig rendkívül nyitott bármiféle művészet kifejeződésének, már csak a véleményszabadságot tekintve is. Ez a remény lélegzetvétele a tömegesedés tengeréből, és remélem, sok ideig így is marad. Áprilisban Németországban turnézunk majd, amit 1995 óta nem tettünk, tehát nagyon örülünk. A koncertek számunkra munkánk koronái, szeretjük azt az érzést, amikor a színpadon vagyunk." A fellépés nyilván nemcsak Deraclamonak és Leithanának szép, hanem azoknak is, akik hallhatják és láthatják őket! (A turné időpontjai mint mindig, most is az említett website-on találhatók.)
Diszkográfia:
Solstitii Temporis Sensus (A nyári napforduló érzete) 1990
Animi Aegritudo (A lélek gyengesége) 1991
OES (MCD) 1993
Paraskenia 1994
Hecate 1995
Planetes 1999
Frauke Stöber
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
