Az "öngyilkos pop" mestere a hét esztendeje megjelent kiváló Armageddon Gigolo után ismét Stefano Purival karöltve dolgozott, három év után megjelent a Spiritual Front új lemeze, a "Black Hearts in Black Suits", csendesebb de remekbe szabott dalokkal, és persze Simone Salvatori cseppet sem megkopott, összetéveszthetetlen hangjával.
A szerzemények alapját Rainer Werner Fassbinder - a választás nem meglepő - versei adják, ennek megfelelően a sivár dekadencia, a "lélekölő félelem", a fény és sötétség kettőssége jellemzi a dalok hangulatát. A már említett korábbi, 2006-os albumhoz képest egy letisztultabb, néhol áhitatos lemez a frissen megjelent, köszönhetően az olyan "vallásos" betéteknek, mint a nyitó Requiem Aeternam, Dies Ireae vagy a Lacrimosa. Ennek ellenpontjaként billent hangulatok közt a "Life's Too Long", "The Only Sin" vagy a "I Just Can't Have Nothing".
A Spiritual Front új anyaga akkora harsány sikerre nem számíthat ugyan, mint a 'Gigolo, de nem valószínű, hogy meg fogja osztani a rajongókat - letisztultabb, több odafigyelést igénylő ugyan a "Black Hearts in Black Suits", de méltó párja nagysikerű elődjének.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
