Stanley Kubrick | filmek

Stanley Kubrick fontos rendező. Egyszerre klasszikus és posztmodern, barokk és minimalista, akciókedvelő és filozófiai hajlamú, hangulatfestő és hangulatromboló. A filmjei nem jelentenek könnyű falatot egy átlagos mozinéző számára. Ma már a multiplexek és reklámokkal megtört tévés filmvetítések korában talán nehezebben befogadható Kubrick világa, hiszen sokszor lassan, kényelmesen építi fel filmbéli álmait. De alaposan, és nagyon-nagyon hatásosan…Érdemes rááldozni az életünkből néhány órát (bármilyen drága is az), bizony komoly kérdéseket tesz fel filmjeiben, sőt, néha még választ is kapunk.

.

A KORAI ÉVEK (1928-1960)

Stanley Kubrick egy pszichológus fiaként született egy zűrös környéken, New York Bronx negyedében. Apja szerette volna, ha fia követi őt, és valamilyen tudományos pályára lép (vagy legalább ügyvéd lesz) de erről hamar le kellett mondania; a kis Stanley hamar kimarad az iskolából és a high school elvégzése után ahelyett, hogy bronxi utcagyerekkel csavargott volna, néha be-betörve a sarki fűszereshez, esetleg szalmakrumplit sütött volna valamelyik Ami reggelizőben inkább intellektuálisabb elfoglaltságokat választott; sakkozott, rengeteget fotózott, és ha tehette a mozikban ült.

A fotózás annyira jól ment a fiatal Kubricknak, hogy a tizennyolcadik születésnapja után (ne feledjük Amerikában még kiskorúnak számít!) négy évig fotóriporterkedik a Look magazin számára, amely már akkor is egy jól csengő név volt a divatos magazinok között. Persze a szabad munkaidő lehetővé tette, hogy két kattintás között rendszeresen látogassa a Museum Of Modern Art intézményét, ahol megismerkedhetett korának komolyabb filmművészetével.

Kubrick mindig is vonzódott témáiban az emberi lélek sötét oldala iránt, filmjeihez kulcsszavak lehetnének a megszállottság, az erőszak, a perverzió, az elszigetelődés, az érzelmi sivárság különböző szinonímái. Honnan eredhetett ez az érdeklődés? Kamaszként a filmhíradókból naponta látja az Európában, és szinte az egész világon folyó véres őrületet; a II. Világháborút, később megérti, hogy az értelmetlen erőszakot, a háborút nem tarthatja vissza még több ezer mérföld óceán sem. Az USA belép a háborúba, és a fiatal Stanley néhány évvel idősebb bronxi ismerősei közül sokan, nagyon sokan bevonulnak a hadseregbe. Többen nem térnek haza soha…Stanley 17 évesen megérti, hogy az emberiség egy újabb korba lépett át, amikor a Japánnal vívott háborúnak - a világháború utolsó fejezetének - mindössze két bomba vet véget. A bombáknak nevük is volt: Little Boy és Fat Man. A két bomba akkorát szólt, hogy a mai napig visszhangzik. A fiatal fiú látja, ahogy a hazatérő ismerőseiből eltűnt a vidámság, szomorú felnőttek lettek Európában, és a Csendes-óceáni szigetvilágban, aztán pedig jött az igazi rettegés; a feketelisták, a boszorkányüldöző McCarthy, a hidegháború, és a fegyverkezés kora, mindez a dekadens, ugyanakkor prűd USA-ban…a világ elindult egy orwelli jövő felé.

Már az első rövid dokumentumfilmje, a Day of the Fight (A küzdelem napja - 1951) film noir jellege, és hangulata megelőlegezi későbbi (a 60-as évekig tartó) stílusát. A film sikert ér el – megveszi az RKO Pathé, és azon melegében újabb rövidfilmet rendel a fiatal titántól. El is készül két újabb rövidfilm, ekkor Kubrick úgy érzi, hogy elérkezett az idő egy saját játékfilm elkészítéséhez. Egy fiatal és ismeretlen rendező számára már ekkor sem volt könnyű szponzort találni, olyannyira hogy a Fear and Desire (Félelem és Vágy - 1953) című filmjét leginkább egy rokonától kölcsönkért összegből forgatja. Ő a rendező, az operatőr, és a vágó is. Az elkészült művel roppant elégedetlen, de sok tapasztalatot gyűjt, és könnyebb forgatási feltételekhez jut első ismertebb filmjéhez a boksz világában játszódó Killer’s Kiss-hez (A Gyilkos Csókja - 1955). A filmet megvásárolja az United Artists, mely Kubrick következő néhány alkotását is forgalmazta. Ilyen volt a The Killing (A Gyilkosság - 1956) c. film is. Ez a mozi már valóban jellemző a korai Kubrickra; modernizált, összetett film noir.

A rendező későbbi műveiben is egyre elő-előtörő háború és erőszak-ellenességének első klasszikus manifesztálódása a Path Of Glory (Dicsőség Ösvényei – 1957), ahol a később egyik védjegyévé váló szigorú, szinte már matematikai pontosságú kameramozgás, és beállítás mellett a főszerepben feltűnik Kirk Douglas, akivel jó kapcsolatot alakít ki. Ennek eredményeképp Douglas felajánlja Kubricknak, hogy rendezze meg a kor egyik hollywoodi szuperprodukcióját, a Spartacust (1960). Nem könnyű a feladat, a 32 éves Kubrick eddig viszonylag alacsony költségvetésű, szerzői jellegű filmeket forgatott, ráadásul a Spartacus eredeti rendezője nem Ő, hanem Anthony Mann lett volna. Belevágott, és jól tette. Megrendezte Hollywood történetének addigi legdrágább produkcióját, és bebizonyította, hogy nemcsak a lélektani kamaradrámákhoz, és a film noire-hoz ért, hanem sokkal többre hivatott – világokat teremteni. A film a mai napig az egyik legjobb történelmi nagyjátékfilm, igazi klasszikus. Ekkorra Stanley Kubrick abszolút elsővonalbeli rendezővé vált.

A KUBRICKI ÉLETMŰ GERINCE (1961-1980)

A következő film Vladimir Nabokov híres/hírhedt regényének, a pedofil hajlamokkal küzdő középkorú tanár, Humbert Humbert, és szerelmének, egy 12 éves (ugyanakkor igen érett…) lány tragédiába forduló kapcsolatáról szóló Lolita című regény filmes adaptációja volt. Ma már (főképp az 1990-es évek végén elkészült újabb mozifeldolgozás tudatában) látható, hogy Kubrick óvatosan nyúlt a témához - pl. a Lolitát alakító Sue Lyon a forgatáskor már 17 éves – de az akkori mozicenzúra dicső tisztviselői, a fiatalok ártatlan lelkének hű őrei így is kis híján idegrohamot kaptak már a filmötlet hallatán. A rendező így két tűz közé került; egyik oldalról a filmkritikusok támadták a regény lényegének elvesztése miatt, másrészről a cenzorok, és a prűd amerikai háziasszonyok, és kovbojkalapos vasvillaesztéták támadták a téma felforgató jellege miatt (na majd kaptok 1971-ben!). Megunva a cenzúra zaklatását, és védve harmadik házasságát Kubrick átköltözik Nagy Britanniába, és későbbi műveit általában már az angol Borehamwood stúdióban készíti.
A Lolita időszakában kezd dolgozni a One Eyed Jack című filmen, melynek a főszereplője az akkor még fiatal és karcsú Marlon Brando. A kapcsolat kettőjük között hamarosan elmérgesedett, így a rendezést Kubrick átengedi Brandonak, és kiszáll a produkcióból. A művészet terén többé nem köt kompromisszumot.
Dr. Strangelove or how I Learned to Stop Worrying and Love The Bomb (Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától. Meg is lehet szeretni - 1963). Hosszú cím, süt belőle az irónia, és a feketehumor. Akár a filmből, melyben hatalmasat alakít Peter Sellers, korának nagy komikusa, és szomorúbohóca. Drámai, szürrealista, groteszk, és ijesztő. Az első olyan Kubrick film mely fellebbezhetetlenül kötelező anyag! Kubrick a felnövőben lévő pacifista, szabadabb szellemű és nyitottabb fiatalság körében egyre népszerűbb. Filmjeit egyre inkább várja a közönség, és az értő kritikusréteg is – a cenzorok, a fegyvergyáros kapitalisták és a hidegháború rajongó veteránok már kevésbé. A vasfüggöny mögött pedig filmről filmre válik egyre szalonképtelenebbé Kubrick – hiszen ott sem a gondolkodó emberre apellált a hatalom…
Kubrick a biztos anyagi háttér, és az alkotói szabadság tudatában egyre többet dolgozik egy-egy filmen, egyre visszavonultabb, és titkolódzóbb. Szociófóbia? Ki tudja.

Négy évet dolgozik, nagyrészt titokban, mire elkészíti azt a filmet, melyet még a mai technikai lehetőségek mellett sem lehetne tökéletesebben. Filmre álmodja Arhur C. Clarke nagyszabású Sci-Fi regényfolyamának – melynek ma már négy része van - alapművét, a 2001 Space Odyssey-t (2001. Űrodüsszeia - 1968). A film látomásos, technicista terei, a minden harsányságtól mentes hiteles jövőábrázolás, a felejthetetlen zene, és a több millió (!) éven átívelő történet a film addigi történetének legegyedibb alkotását hozza létre. A film megalkotásában a rendező segítségére sietett A.C. Clarke, akivel némileg átírták az eredeti regény befejezését, annak könnyebben érthető utolsó fejezetei és epilógusa helyett egy szabadabb asszociációt alkottak, mely esetlegesen próbára teheti a türelmetlenebb mozinézőt. Az idő, és a tér relativitása, a külső űrből érkező idegen lényekkel való találkozás reális és mégis jelképszerű ábrázolása új fejezetet nyit a filmtörténetben; a fantasztikus film többé nem a bárgyú „B” kategóriás popcorn szórakozás felejthető kelléke, hanem művészeti kifejezőeszköz. Kubrick volt az, aki szabad utat vágott a műfajnak a filmstúdiók, és producerek áthatolhatatlan tömegében, és végeredményben lehetővé tette olyan filmek legyártását, mint a Star Wars, a Dűne, a Star Trek, a Blade Runner, az Alien vagy akár a Minority Report. Sajnos azt hozzá kell tenni, hogy ilyen filmművészetileg is igényes sci-fi azóta sem túl sok született (arról a néhányról máskor…)
A filmet a mai napig vetítik filmklubok szerte a világon, több filmrendező-iskolában is tananyag. Mellesleg a film 1969-ben megkapja az Oscart visual effect kategóriában.
A 2001. űrhajóiban megismert steril világ, a maga laboratóriumszerű színeivel, formáival egy duplacsavarral megjelenik egy fantáziavilágban létező London (?) utcáin és lakásaiban következő filmjében, amely ismét egy jelentős regény filmváltozata. Az 1971-es Clockwork Orange (Mechanikus Narancs vagy Narancs Óramű) Anthony Burgess azonos című regényéből készült szintén Angliában. A film ismét rengeteg vitát, és hatalmas felháborodás kelt. A Malcolm McDowell által zseniálisan alakított ifjú orosz származású szociopata galerivezér, Kicsi Alex társaival a Moloko nevű álomszerű bárban droggal, és aljzószerekkel kevert tejet iszik esténként, aztán irány a néhol falanszterjellegű város egy „good old ultraviolence” kedvéért, melybe minden belefér; nemi erőszak, tehetelen öregek verése, rablás, esztelen száguldozás, rombolás. És közben csak énekel: „Singing in the Rain”. Itt már nincs betyárbecsület sem; véresre veri cimboráit a vezérség megtartásáért, cserébe társai feldobják Kicsi Alexet a rendőrségnek. Hősünk hogy kikerülje a jól megérdemelt büntetését, aláveti magát egy kellemetlen pszichológiai kondicionálásnak melynek eredménye, hogy képtelenné válik bármilyen erőszakra, és fájdalom, a szexre – így a ragadozóból áldozat lesz; a társadalom megemészti a védekezésre képtelen egyedet. A film stilisztikai bravúr, 31 éve ellenére a film ma is akkora hatású, mint amikor elkészült; tökéletes zene, tökéletes alakítások, elképesztően modern vágás, és az erőszak olyan groteszk, eltúlzott, képregényszerű ábrázolása jellemzi, amely a filmgyártás fősodrában csak a ’90-es évek közepétől jelenik meg. Jellemzően a filmet több helyen betiltják, az anyák kétségbeesetten védekeznek a fertő ellen, Európa vörösebb részében feketelistára kerül (nem csoda, mert pl. a regény is csak a ’80-as évek végén jelenhetett meg Magyarországon) a film rég várt premierje nálunk is az ezerszer felvett angol nyelvű VHS-ektől, és néhány klubelőadástól eltekintve a DVD megjelenésre datálódik…

Ismét eltelik négy év, Kubrick kiszámíthatatlan művész, a várakozás az, hogy továbbfejleszti vegytisztán modern, minimalista képi világát, és még inkább próbára teszi az érzékeny lelkeket. Nem így történt. William Makepeace Thackeray regénye alapján készült 1975-ös Barry Lyndon hagyományosabb stílust képvisel, ami a látványt illeti, de kidolgozottsága méltó a rendezőhöz – festménybe illő beállítások, természetes megvilágítás, a XVIII. századi jelmezek, és díszletek aprólékos és tobzódó rokokó megjelenítése jellemzi a filmet. A kritikusok ujjonganak. A film gyakorlatilag egy karrier története, tehetséges és kalandor jellemű fiatal hőse minden igyekezete ellenére a véletlenek sorozatának következtében és a sors akaratából hiába ér el nagy sikereket, és jut fel a kor társadalmának felső rétegeibe nincstelen nyomorultként fejezi be életét. A felvilágosodás, az emberi akarat és képzet csak illúzió?

Ismét nagyobb szünet, és 1980-ban visszatér Kubrick. A sci-fi után a horror műfaját is művészi szintre emeli. Stephen King egyik legjobb regénye a Ragyogás (The Shinning) melyet a rendező nem szolgai módon adaptál a filmvászonra (ellentétben Kinggel, akinek saját rendezésű feldolgozásai a „B” movie-k szintjét sem érik el) hanem túllép a műfaj keretein, és kedvenc témája felől, az emberi lélek freudi mélysége felől közelíti meg a regénybeli eseményeket. Főszereplője a Jack Nicolson által alakított Jack Torrance, egy alkoholista, kiüresedett író, aki családjával egy elhagyatott, a Sziklás-hegységben található szálloda téli őrzését vállalja feleségével, és fiával. A hó elzárja a szállodát a világtól, ahol az önmagában csalódott, kiégett író ismét az alkoholhoz menekül, és egyre inkább elmerül a szálloda véres történelméről szóló dokumentumokban, míg látnok képességű gyermekét rémálmok gyötrik. Az író elveszti realitásérzékét, keverednek benne saját létezésének jelenlegi és előző formái, a házban lakó lelkek megszólítják…vagy csak képzelődik? Az íróban lakozó apa, és férj elbukik és elindul egy baltával a kézben…
Kubrick a feszültséget nem a horror műfajában megszokott képi közhelyekkel kelti, hanem a rá jellemző erős operatőri, és vágási módszerekkel. Az elhagyatott folyosók labirintusában mozgó kamera félelmetes párhuzama a Jack Torrance fejében zakatoló téveszmék útvesztőjének. A film nagy közönségsiker, a kritikusok körében vitára ad okot a film, mindenesetre ma már bizonyos, hogy a legjobb King adaptáció (Stephen King 1997-ben megrendezi saját változatát egy TV-s minisorozat formájában).

KUBRICK TERVEI ÉS MUNKÁI A ’80-AS ÉVEKTŐL 1999-IG

Kubrick a ’80-as években még elvonultabban él, évekig nem is hallani róla, és terveiről, holott a mozirajongók százezrei várják, mi lesz a mester újabb nagy dobása. Több híresztelés életre kel a rendező filmterveivel kapcsolatban, de mindegyik csak szóbeszéd. Kubrick hallgat. Az USA-ba az utóbbi évtizedben már alig járt, fél a repüléstől, pedig pilótajogosítványa is van. Leginkább régimódi angol otthonában tartózkodik.
Elérkeztünk 1986-hoz, amikor végre Kubrick ismét forgatni kezd. Egy háborús filmet. Vietnámról. És annál sokkal többről.

Érdekes az időzítés – hiszen 1986-ban mutatják be Oliver Stone The Platoon (A Szakasz) című hasonló témájú filmjét, ahol a főhős ember marad az embertelenségben – annak ellenére, hogy minden összeomlik körülötte, amiben hitt. Gyakorlatilag az 1987-ban bemutatott Full Metal Jacket (Acéllövedék) a szakasz negatív párjaként is felfogható. Kubricknál nincs menekvés. Mindenki elveszik.
Viszonylag kevés harci jelenet van a filmben, a katonák nincsenek piedesztára emelve, bármely oldalon is álljanak. Hétköznapi emberek ők, akik ismeretlen célokért gyilkolnak, és gyilkoltatnak. Amerikai hőseinket már a kegyetlen kiképzés (amely a film játékidejének körülbelül felét teszi ki) ráébresztett arra, hogy nem hősöket akar a Hatalom - hanem gyilkosokat. Itt a kiképzésnek nem is a testi felkészítés a lényege, hanem az emberben lakó szabad szellem megtörése. Békejel és a „Born To Kill„ felirat díszíti filmbéli emberünk rohamsisakját utalva az emberi természet kettősségére. A film bár Vietnámban játszódik, nem csak erről, hanem általában a háborúról és az emberi lélek törékenységéről is szól. Ezért lesz aktuális évtizedek múlva is.
A filmet általában jól fogadja a kritika, sok jelölést, és néhány díjat is kap, bár néhányan Kubrick szemére vetik a túlságosan formalistának, és teátrálisnak kikiáltott megvalósítást – szemben Stone Szakaszával, amely már egy másik, egy realistább irányzat képviselője, az Oscar díjátadói is így látják 1988-ban mindössze egy jelölést kap; a forgatókönyvét.

Kubrick a nyolcvanas évek végén újabb nagyszabású filmtervbe fog; miután elolvassa Brian W. Aldiss veterán amerikai sci-fi író, „Super Toys Last All Summer Long” című novelláját, mely egy utópisztikusnak tűnő jövőbeli társadalomról szól, ahol olyan androidok készülnek, melyek pótolni tudják időlegesen az elveszett rokonokat, vagy az elképzelt szeretőket, annyira tökéletesek ezek a gépek, hogy érzelmeket tudnak kifejezni – éppen a tökéletességükben rejlik a hiba lehetősége…
A rendező már a 2001 Space Odysseyben foglalkozott a mesterséges intelligencia kérdéseivel, hiszen a film metafizikai mondanivalóját egészítette ki Bowman űrhajós harca HAL 9000-el a szuperszámítógéppel, aki a misszió érdekében sorra likvidálja az expedíció tagjait, a ’68-ban megkezdett témának nagyszerű továbbfejlesztése lehetett Aldiss könyve.
Kubrick felveszi a kapcsolatot az íróval, és a kilencvenes évek elején közös munkába kezdenek. A készülő forgatókönyv címe: A.I.: Artifical Intelligence (Mesterséges Értelem). A munka lassan halad, és időnként hosszabb időre megszakad. Kubrick nincs megelégedve a rendelkezésre álló technikai lehetőségekkel. A kilencvenes években több más filmen is dolgozni kezd, a Napóleonról szóló film forgatása elmarad, míg a később tervezett Wartime Lies (vagy Aryan Papers) című film sem készül el, mivel időközben Steven Spielberg leforgatja a közel azonos irodalmi alapon nyugvó Schindler’s List (Schindler Listája) c. művet, mely tarol az Oscaron. Stanley Kubrick nagyra értékeli fiatalabb rendezőtársát, barátok lesznek – Spileberg mestereként tekint rá. Kubrick megosztja vele az A.I.-vel kapcsolatos filmálmát, és ezzel a fantasztikus filmekben járatos Spielberg is a leendő film feltétlen híve lesz. De az idő még mindig nem ért meg a filmre.
1997.-ben Kubrick filmet kezd forgatni Arthur Schniczler Osztrák író XX. század elején írt „Taumnovelle” című freudista novellája alapján. Miként a novella, a jócskán modernizált forgatókönyv középpontjában is az elfojtott szexuális vágyak állnak. A film főszereplője a Tom Cruise - Nicole Kidman házaspár lesz. A film olyan mélyre ás a tudatalattiban, hogy annak hihető eljátszását csak egy házaspár oldhatja meg sikerrel. És Kubrick ismét nem ismer kompromisszumokat. A forgatás két évig tart Angliában, és a rendező szinte állandóan összezárja a híres párt – érezzék át a filmbéli pár, Harfordék érzéseit. Ez olyannyira jól sikerül, hogy a művészházaspár a forgatás végére külön is költözik egymástól.

A film munkacíme Rhapsody volt, de a mozikba már Eyes Wide Shut – EWS (Tágra Zárt Szemek - 1999) címen került. A történet ravasz elegye a misztikus thrillernek és a morális drámának. A Harford házaspár fiatal, szép, és sikeres. A férj jól menő orvos, míg a neje művészeti pályán van, látszólag semmi nem törheti meg az idillt, azonban elég a feleség részéről egy perverz szexuális tartalmú álom, és a férj részéről egy óvatlan kaland a szexuálmágiával foglalkozó milliomosokból álló misztikus szektánál és a kapcsolat új megvilágításba kerül. Mi a hűtlenség? Megszállott szexuális, és szellemi vágy más-mások iránt gondolati szinten, vagy a testi egyesülés mindenfajta szellemi tartalom nélkül? Mi tartja össze a házasságot? A Cruise által alakított doktor félelmetes szellemi és testi tapasztalatot szerez, már talán az élete sincs biztonságban…mi az álom, és mi a valóság…csak figyelni kell.
A film formailag és tartalmilag is mestermunka. A több mint két órás játékidő alatt félelmetes, és rabul ejtő világba nyerünk betekintést. A film (szür)realista hangulatát fokozza a zene hiánya. Kubrick itt csak akkor zenél amikor az igazán hatásos.
A filmet támadják a szabados szexuális jelenetekért, illetve a benne szereplő droghasználatért, de a Cruise házaspár kiáll a film mellett, és felhívják a figyelmet a film pszichológiai tartalmára, melyhez szükségesek a meztelenkedések. A filmet ennek ellenére erősen cenzúrázzák, a rendezői változat a mai napig sem látható.
1999. március 7.-re virradó éjjel Stanley Kubrick váratlanul szívrohamot kap angliai otthonában. Álmában érte a halál a nagy álmodót. Rengeteg terve volt még – már majdnem készen állt a következő nagy dobásra; a várva várt A.I.-re.
Kubrick utolsó terve szerencsére nem veszett el. Végrendeletében Steven Spilebergre hagyta a készülő forgatókönyvet a megfilmesítési jogokkal együtt, aki 2000/2001-ben le is forgatta a filmet. Persze az utolsó nagy álom egészen más lett volna, ha maga Kubrick a rendező; sötétebb, felkavaróbb, és ridegebb lett volna, happy end, és hollywoodi pátosz nélkül.
Mindenesetre az A.I. nélkül is nagyon fontos filmeket készített, és neve mindig csupa nagy betűvel lesz beírva a film történetéről szóló könyvekben valahogy így:
STANLEY KUBRICK – FILMMŰVÉSZ.

FILMOGRÁFIA:

Rendező, több esetben forgatókönyvíró, és producer is:

1951 - Day Of The Fight
1951 - Flying Padre
1952 - The Seafarers
1953 – Fear and Desiree
1955 – Killer’s Kiss
1956 – The Killing
1957 – Paths Of Glory
1960 – Spartacus
1962 – Lolita
1964 - Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb
1968 – 2001: Space Odyssey
1971 – A Clockwork Orange
1975 – Barry Lyndon
1980 – The Shining
1987 – Full Metal Jacket
1999 – Eyes Wide Shut (EWS)

Segédrendező:

1952-1953 Omnibus TV sorozat (Second Unit Director)

Szereplő:

1951 – Day Of The Fight (Önmaga – A ring oldalánál lévő kamerás férfi)
1980 – The Shining – Making Of … (Werkfilm – Önmagát alakítja)
1987 – Full Metal Jacket (Murphy hangja)
1996 – Invisible Man (Láthatatlan Ember – TV sorozat I. rész – Önmagát alakítja)
1999 – Eyes Wide Shut (Öreg ember a Sonata Café asztalánál)
2001 – Stanley Kubrick – A Life in Pictures – archív felvételekről

A filmek fontosabb díjai, jelölései:

Oscar díj:
1969 – Best Effects, Special Visual Effects - 2001: Space Odyssey

Oscar jelölések:
1965 – Best director, Best Picture, Best Writing – Screenplay Based on Material from Another Medium – Dr. Strangelove (Peter George, Terry Southern)
1969 – Best Screenplay Written Directly for The Screen (A.C.Clarke)
1972 – Best Director, Best Picture, Best Writing … - A Clockwork Orange
1976 – Best Director, Best Picture, Best Writing … - Barry Lyndon
1988 – Best Writing … - Full Metal Jacket

A Bostoni Filmkritikusok Társaságának Díja (BSFC Award):
1988: Best Director – Full Metal Jacket

A Chicagói Filmkritikus Szervezet díj-jelölése (CFCA Award Nomination):
2000: Best Cinematography, Best Director – Eyes Wide Shut

Cézár Díj jelölések – Franciaország (César):
1977: Legjobb Külföldi Film: Barry Lyndon
2000: Legjobb Külföldi Film: Eyes Wide Shut

Arany Glóbusz Díj jelölések – USA (Golden Globe):
1972: Best Director - A Clockwork Orange
1976: Best Director – Barry Lyndon

Filmújságírók Olasz Nemzeti Szindikátusának díja (Silver Ribbon):
1959: Best Director: Paths Of Glory
1965: Best Director: Dr. Strangelove
1973: A Clockwork Orange

Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál:
1959: Best Director – Killer’s Kiss

Londoni Filmkritikusok Díja (ALFS Award):
1988: Director of the Year: Full Metal Jacket

Online Filmkritikusok Társaságának díja (OFCS Award):
2000: Best Director: EWS

Életműdíjak:

Directors Guild of America: 1997
Directors Guild of Great Britain: 1999

Felhasznált Irodalom:

A Film Krónikája
Oxford Film Enciklopédia
Internetes Mozi Adatbázis
Kubrick.com

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 27. - 07:22 | © szerzőség: U-Lab