A Gerhard(most éppen) Hallstatt vezette osztrák ALLERSEELEN idén májusban megjelent aktuális sorlemeze röviden összefoglalva hozza a kötelezőt, a korábban megszokott, elvárható, stabil színvonalon. Aki ismeri a csoport eddigi életművét, azt úgysem éri komolyabb meglepetés, viszont ismerkedésnek is tökéletesen megfelel az album. Nézzük kicsit részletesebben...
A bőséges életmű hiánytalan, átfogó ismerete kis túlzással lehetetlen feladat elé állítja mind a hétköznapi érdeklődőt, mind az elvakult rajongót, hiszen a több, mint két évtizedes múltra visszatekintő zenekar rendkívül produktív, töretlen lendülettel, szinte ontja magából a változó műfaji jellegzetességeket felvonultató kiadványokat. A kezdeti minimal-noise kazetták megszámlálhatatlan serege után a kilencvenes években megjelenő cd-k (később bakelit lemezek) egy rendkívül nyers, karcos, monoton experimental/industrial zenekart voltak hivatottak bemutatni egy szűk, de annál lelkesebb közönség számára. A csoport színpadi erejéről az arra érdemes egybegyűltek élőben is meggyőződhettek ekkoriban a budapesti Articsóka étteremben, ahol a BLOOD AXIS társaságában adtak egy felejthetetlen koncertet. Megjegyzem, a későbbiekben többször is felbukkant a formáció különböző budapesti színpadokon.
Idővel Gerhard figyelme, ízlése a dallamosabb, "folkosabb" kifejezési formák felé fordult, habár a zenekart teljes munkássága során elkísérő, ismétlődő kísérletező témák továbbra is megmaradtak. Az elektronika, az egymásba csúszó, innen-onnan kiollózott hangminták, bejátszások, valamint a többnyire narrációs ének egy a nagyközönség számára emészthetőbb zenei formát öltött. Emellett Gerhard imád barátkozni, kollaborálni, koncertezni, "megmutatni magát", így nem meglepő, hogy a 2000-es években már az egyik legismertebb zenekarként tarthatjuk számon az ALLERSEELEN-t, egy bizonyos szubkultúrán belül.
A friss album talán legnagyobb újítása a minden eddiginél élőbb hangzás, melynek következtében a lemezen szereplő zenészek száma is jelentősen gyarapodott. A Gerhardot élőben is kísérő Marcell P,. Dimo Dimov duo mellett Annabel Lee, Meri Tadie és Lisa egy rendkívül homogén, ám talán egy kissé túlságosan elnyújtott albumot( nem új keletű probléma!) tett le az asztalra. A kevesebb néha több elvét követve erősebbnek érezném az albumot, ahogy már korábban is jellemző volt, most is akad töltelék bőven a korongon.
A Sturmlied itt hallható, immáron sokadik verziója lendületes, kellemes darab, ennek ellenére a nyomába sem ér az eredeti szerzeménynek, ami egy karcos, mindent elsöprő industrial klasszikus. A Niemandsland pattogós témája kimondottan táncra ingerlő, Annabel Lee itt mintha csak az anyazenekarában húzná a vonót. A Rauhnachtkamerad (a Kamerad újabb verziója) pedig egy vontatott, ennek ellenére rendkívül fogós, túlzás nélkül sláger-metálba hajló, kiemelkedő szerzemény.
A booklet és összességében a csomagolás ezúttal is osztályon felüli, de ezt már megszokhattuk, Gerhard mindig nagyon figyel a legapróbb részletekre is, így erre ezúttal sem lehet panasz.
Többszöri hallgatás után, a hibáival együtt is egy rendkívül szerethető, kellemes lemeznek tartom a legfrissebb ALLERSEELEN lemezt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
