Christ vs. Warhol: Dissent

A tavalyi bemutatkozó promó’ CD után itt van a Christ vs. Warhol első lemeze. Azóta, mint kiderült, ez nem project, hanem egy teljesen új banda, mely a két lemezt megélt Scarlet’s Remains romjain alakult. A zenekar felállása a következő: Eveghost énekesnő, Steven James gitáros, párja Marza Rangel basszugitáros hölgy, és a doboknál Geoff Bruce. A 13 dalt rejtő album ízig-vérig hamisíthatatlan Los Angeles-i deathrock stílusban íródott, és nagyjából a Scarlet’s Remains által kitaposott utat követi, azonban mégis vannak különbségek a két banda zenei hozzáállása terén. Mindkét zenekarnál megfigyelhetőek a post punk alapokra építkező gyors dalok és témák használata, de a Christ vs. Warhol esetében több dallamot és kevesebb zúzást találunk.

Csilingelő harangjátékra emlékeztető hangokkal nyit a „New Model Of The Universe”. Ez amolyan intróként szolgál, egy kellemes felvezetése az albumnak.
De már itt is van a „Cross Of Lorraine”, és egy zseniális középtempónál gyorsabb dallal kápráztat el minket. Észrevehető, hogy Eveghost hangja ugyanolyan zseniális, mint korábbi bandája idején, sőt, megkockáztatom, itt jobb!
A zenészek nem hagynak időt, a „Paper Dolls” zúzós, de fenomenális dallamokkal tűzdelt nótája elsöprő erejű gyorsasággal tör utat hallójáratainkban. Ugyanezt a sémát követi az album címadó dala, remek váltásokkal, fülbemászó dallamokkal.
Ezután egy kis pihenő következik, hiszen az „At Exactly The Right Time” nem vonultat fel hangszert, csupán Eveghost énekel, és itt bizony megmutatja, hogy mire is képes! A lassan és misztikusan kezdődő „Secret” egyszer csak felgyorsul, aztán egy igazi pogózós dal kerekedik belőle. Remek gitártémával nyit a „Fade”, ez egy lassú, érzelmesebb szerzemény, remek dallamok felvonultatásával, a sötét él megtartásával. Kissé gyorsabb az „And If You Forget”, fantasztikus váltásokkal. Hasonlóan jó tulajdonságokkal rendelkezik a „The Trigger” is.
A „The End Is Nigh” alapjai sötét kriptahangulatot szolgáltatnak, és itt férfiének fűszerezi meg a borult, éjfekete atmoszférát. A „Fool’s Gold” olyan remek gitártémákat rejt magában, hogy szinte azonnal megszerethető alkotás, a dal felépítése igazi profizmusra utal. Utolsó előttiként a „Transmission” című nóta hangzik el, mely nyomasztóan lassú, de szép motívumokkal. Zárásként pedig az igazán zúzós, gyors „Robin Hood In Reverse” hangzik el, mely az albumon hallható dalok közül legjobban hasonlít a Scarlet’s Remains világára.
Hát, ennyi lenne a Dissent album. Számomra egyszerűen megunhatatlan kompozíciókat rejt, és aki a zúzós Los Angeles-i deathrock elkötelezett híve, annak ez a kiadvány kötelező jellegű. A lemezen minden tökéletes, a zenészek játéka kimagasló, a hangzás is első osztályú (William Faith keze munkáját dicséri).
Egyedül a CD borítóval nem vagyok kibékülve, de ez legyen a legkevesebb probléma. Az idei Fekete Zaj fesztiválon megtekinthető a banda, gondolom, mondani sem kell, hogy a legjobban várt fellépők lesznek számomra! Az idei év eddigi legjobb lemeze!
 

(10/10)    Honlap : Christ vs. Warhol: MySpace


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 05. - 19:14 | © szerzőség: Őszentsége