Koffin Kats: Forever For Hire

A detroiti Koffin Kats valamely lemezének már rég kellett volna kicsiny rovatunkban szerepelnie, azonban ez sajnos idáig elmaradt. Ötödik nagylemezük kapcsán azonban elhatároztam, ha törik, ha szakad, mindenképp írok róluk. A psychobilly stílusból induló trió az évek múlásával sok egyéb műfajt olvasztott művészetébe, és ez a zene bizonyos szintű változásához vezetett. Már az előző kiadványuk, a DRUNK IN THE DAYLIGHT esetében is beszélhetünk egyfajta ”finomodásról” esetükben, de ez inkább most forrta ki magát teljessé. A horrorpunk stílus mindig is része volt a banda zenei gerincének, de azt veszem észre, hogy egyre erősödik az imént nevezett műfaj térhódítása náluk is. Több esetben is felbukkan némi gothic rock íz, bár ezt úgy kell elképzelni mint a deathrock, és a punk határmezsgyéjén mozgó The Deep Eynde esetében. Ha meg kellene határoznom, a Koporsó Kandúrok stílusát, azt mondanám rá, hogy punk/rockzene, rengeteg sötét hatással.

A 14 tételt tartalmazó lemez a rövid, intró-szerű „How It Starts” című dallal nyit, melyben egy korábbi zseniális slágerük, a „For Hire” dallamait lehet felfedezni.
Másodikként őrült tempóval nyitó „Nostrovia” hol lelassul, hol pedig ismét a fénysebességgel rendez gyorsulási versenyt. Őrült énektémák, beteg hangulat, zseniális muzikalitás, remek felvezető az egész lemeznek… A legtöbb dal felépítése a gyorsaságra támaszkodik, kevés lassabb témával a közepén. Vic Victor pedig csodálatos hangon dalolja végig a lemezt, orgánuma egy külön hangszer, mely szintén külön melódiákat szállít. Legtöbb nóta 2-3 perc körül mozog, emiatt szinte repülnek a dalok, egyik a másik után. A szerzemények többségében finoman, egy-egy kisebb gitárszóló is megbúvik, melyek szintén remek dallamokkal szolgálnak. Nehéz kiemelni a legjobbakat, hiszen minden tétel első osztályú kompozíció, de nekem a „Nostrovia”, „Wild Rive”, „Now More Ten Ever”, a katonás, menetelős „Domination Funeral”, a középtempósabb, rendkívül hangulatos „Graveyard Tree Zero”, a melódikusan nyitó, majd fénysebességre váltó „The Final Day”, a psychosabb hangvételű „Her Name Was Rock And Roll”, és a fékevesztett tempójú címadó dal a kedvenceim.
A lemezt záró „How It Ends” szintén a „For Hire” című dalra épül, így aztán valóban mindörökké For Hire!
A Koffin Kats ezen albumának meghallgatása még az eddigieknél is jobban ajánlott, a mestermű színtű album mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni! A detroiti fenegyerekek felejthetetlen 37 percet fognak szerezni…
 

(10/10)    Honlap : Koffin Kats: MySpace


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 07. - 10:31 | © szerzőség: Őszentsége