- letargikus limit -
Nem túl öreg banda a Tragic Black, hiszen 2000 környékén alakultak az amerikai Salt Lake City-ben. Ahhoz képest, hogy csak egy 7 éve létező formációról van szó, elég kreatív zenészekkel van dolgunk. 2002-ben két limitált példányszámú kislemezt adtak ki, ezek voltak a Vatican Demonica, és az Articulate Lacerations. Sajnos, ezeket a kiadványokat nem volt szerencsém hallani, ez az erősen kis példányszám, és a nem túl jó terjesztés hibájából adódóan. A Szóban forgó The Sixx Premonotions 2004-ben került kiadásra, és ebből már Európába is több jutott, pedig ez is 500 példányszámra lett korlátozva.
Mielőtt befejezném a Tragic Black biográfiáját, nézzük ezt a lemezt.
A cd mindössze 6 dalt tartalmaz, melyek nagyon minőségi szerzemények. A Vision- ének, Vyle- basszusgitár, billentyűk, Hex- gitár, és Seputs-dobok felállású banda a deathrock mellett industrial témákat is felvonultat. A dobok erős lelketlen puffogása a korai industrial bandákat idézi fel bennem. Nem kevés szintetizátort használtak a srácok eme cd-n, de olyan zseniális témákat játszik a billentyűs hangszer, mely nagyarányban feldobja a kiadvány színvonalát. Sajnos, gitárral csak elvétve találkozhatunk, de ez szinte alig észrevehető, mert a dalok úgy vannak összerakva, hogy a húros hangszernek nem igazán érezni hiányát.
A legtöbb dal valami zajjal indul, majd ebből egy industrial téma keveredik ki, és a dal közepe felé viszont megjelenik a gitár. Ami érdekes, hogy mindezek ellenére mégis teljesen deathrock atmoszféra uralkodik a kiadványon. A lemez legjobb dala, a The Black Chrysallys, ebben aztán tényleg beleadnak apait, anyait! Az ének hol tisztább, hol pedig egy durvább énekhang, véleményem szerint passzol a zenéhez. Nem lehet semmi panasz erre a cd-re, nagyon kellemes hallgatnivaló, de a beszerzéséhez nem igazán tudok tippet adni!
A banda későbbi kiadványai már gitárosabbak, de persze maradt a korábbi hangzásból is. 2005-ben Burnt Black címmel egy 300 példányszámú koncertlemezt adtak ki. Első hivatalos lemezük a Strobelight Records-nál jelent meg 2006-ban, a The Decadent Requiem.
Sajnos, ezt nem hallottam teljes egészében, ezért is nem erről írtam a recenziót. Viszont annyit elárulok a lemezről, hogy jóval gitárosabb, kevesebb industrial témát használnak, és hogy nagyon érdemes keresni, mert a The Sixx Premonotion-hoz hasonlóan erős produkció! (10/9)
Kiadó: Tragic Black, StrobleLight Records
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni