Németország kiemelt botrányhős csapatának legfrissebb kiadványa sajnos nem gyarapítja a kihagyhatatlanul kötelező, megvásárlásra különösen ajánlott albumok sorát, de ez talán nem is akkora baj, van elég elvakult, fanatikus VT rajongó, akik feltétlenül megvesznek tőlük bármit, így az angol Cold Spring biztos befektetésként tekinthet erre a megjelenésre is.
Az album nem sorlemez, inkább korábban meg nem jelentetett, újrakevert, mások által mixelt dalok, feldolgozások, illetve kollaborációk gyűjteménye, többé-kevésbé a teljes pályafutást figyelembe véve. A dalokat hallgatva jól megfigyelhető, miként változott zeneileg a csoport folyamatosan.
A kezdeti kísérletező elektronikus zene neoclassical elemekkel bőségesen nyakon öntve, nem ritkán éteri, kellemesen búgó, de legtöbbször inkább szinte simogatóan hajlékony női vokállal, archív felvételekkel, harsány harcias szózatokkal teljessé téve szinte figyelmeztetés nélkül csapott át olykor egyfajta standard, gyakran torzított gitárokat előtérbe helyező(ami nem is különösebben meglepő, figyelembe véve, hogy a zenekar több tagja is érdekelt volt korábban, illetve érdekelt ma is különböző rock/metal zenei alakulatokban) , de továbbra is a heroikus elszántsággal küzdő csoport öntudatos képét mutatva, elektronikus industrialba.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a csoport zeneileg kissé talán letisztultabb, az akusztikus gitárokat jobban előtérbe helyező szerzeményei mellett sem, annak ellenére, hogy rejtélyes okokból a kiadványon ezek viszonylag csekély szerephez jutnak. Meg kell említenem továbbá egyfajta különös ambivalenciát, ami a csoport pályafutására egészében is jellemző. A végletekig kimunkált dalok, finom megoldások, aprólékos díszítések közé menetrendszerűen keveredő technikailag, illetve esztétikailag hibás megoldások lopakodnak, a "külsős hallgató" számára gyakorlatilag random módon.
A teljesség igénye nélkül szemezgetve feltétlenül kiemelném a már korábban klasszikussá érett "Sturmzeit" jelenkori, Schachmatt Mix verzióját, ami ebben a formájában egy kíméletlenül hasító, horzsoló, vegytiszta indusztriális támadás. A "Mit Fester Hand" feldolgozása az ALLERSEELEN-től bár nem tesz hozzá sokat az eredetihez, azért Josef tolmácsolásában hatványozott erővel bír. A "Runes And Men" Marcel P. és Rene P., valamint Cornelius Waldner hathatós közreműködésével itt is nagyon kellemesen szól, habár a csörgő egy kissé talán túl nagy szerepet kap, de ez ízlés kérdése. A "Mars Macht Mobil III."/"European Amazon" páros pedig kimondottan táncolható, slágeresebb darabok. Hazai vizekre evezve a "Nem, Nem, Soha!" bír különös jelentőséggel, hiszen a szóban forgó tétel egy baráti kollaboráció a magyar STURMAST zenekarral. Érintettségem okán a részletekben nem elmerülve mindössze annyit fűznék hozzá, hogy talán többet is ki lehetett volna hozni a dalból, de még így is kellemes hallgatni való.
A kivitelezés, az anyag csomagolása a németektől már megszokott módon igazán pazar és szemet gyönyörködtető, habár egy picit több háttér információ a dalok, az eltelt idő, illetve az azóta bekövetkezett változások kapcsán szerintem nem ártott volna, esetleg egy booklet mellékelésével, mert a borítóban elhelyezett információ-morzsák csekély hiányérzettel töltenek el.
Miként a bevezetőben már említettem, nem kötelező, de bátran ajánlható, érdekességként tökéletesen kielégítő gyűjteményes anyag az új VON THRONSTAHL kiadvány.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni