Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. "Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét." - Lukács 19.41-44
Az industrial zenék zöme általában olyan, tőlünk nyugatabbra eső országokból érkezik, mint Nagy-Britannia vagy Németország. Talán még a legkeletibb, "legbalkánibb" zenekar a szlovén Laibach, bár Szlovénia mindig az az egyik legnyugatiasabb ország és nép volt a volt Jugoszláv tagállamok közül. Ez még a Monarchia öröksége, a szlovénokból ezt a kommunizmus sem tudta kinevelni. De ha délebbre, keletebbre megyünk már bajban lennénk, ha industrial zenekarokról kéne beszélni. Kivételként említhetnénk még az Autopsiát, de ők sokszor változtatták a székhelyüket (Szerbia, Csehország, Anglia), így őket sem lehet egyértelűen ide kötni. Pedig Jugoszláviában virágzó underground zenei élet volt a 80-as években, remek punk és szintipop bandákat termett ez a föld, amelyeket a new wave-es körökben csak "jugó" zenekaroknak nevezünk. Talán éppen ezért még elrugaszkodottabbnak, sőt egozikusabbnak tűnhet az, hogy a zenekar, amiről most fogok írni Macedóniából származik. És ez még nem az egyetlen érdekesség ezzel a csoporttal kapcsolatban, amely egyetlen megjelent anyaga nagy ritkaság, így igazán különleges hallgatnivaló lehet minden industrial rajongó számára.
Az Aporea (Апорєа) nevű zenekar és multimédiás projekt 1985 tájékán alakulhatott. A kor ismertebb indusztriális csoportjaihoz hasonlóan tehát nem a zene volt az egyedüli produktumuk, a már emlegetett Laibach vagy az Autopsia esetében is közismerten egy összművészeti projektről volt szó, amelynek magukban foglalták képzőművészek alkotásait, kiállítások, koncertek, performanszok szervezését, illetve egy sajátos filozófiát, amelyre az egész projekt épült. Ez a projekt is pár éves léte alatt sok kiállítást, koncertet, irodalmi estet szervezett, de egyetlen fennmaradt felvétele egy 1988-ban kiadott kazetta, "На Рєкахъ Вавл҃нскыхъ" (Na rekah vavilonszkih) címmel. Hangzása a korai "ritual industrialnak" nevezhető stílushoz köti, amely kevéssé volt ritumusorientált, inkább akusztikusan gerjesztett zajok jellemezték, ilyen volt pár a korai Laibach felvétel, a rejtélyes Last Few Days anyaga, illetve jellemzőbben pl. a Nekrophile Rekords zenekarai (korai Ain Soph, Zos Kia stb.). De míg ez utóbbi a zenekaroknál ez a "ritualitás" leginkább az okkultizmus és a fekete mágia iránti érdeklődést jelentette, addig az Aporea egy keresztény irányultságú projekt volt. A kollektíva vezetője egy macedón orthodox atya, Sztefan Szandzsakovszki volt, a zenekar körül tevékenykedő képzőművészek pedig ikonográfusok voltak.
Maga a kiadvány megjelenése is a praboszláv vallásosságot tükrözi. A számok címei és szövegei a vallás szent nyelvét, az óegyházi szláv nyelvet használják. Ez azért számít egyedülállónak, mert bár vannak keresztény szellemiségű post-industrial zenekarok, de ezek az ezredforduló után jelentek csak meg (pl. Von Thronstahl, Rose Rovine e Amanti, Kriegsfall-U.), mintegy válaszként a neopogány irányultságú neofolk zenékre és ezek mivel nyugati zenekarok, mind katolikusok. Az Aporea a keleti kereszténység híveként a rájuk jellemző lelkülethez méltóan misztikus, titkozatos hangzású, hangulatú a muzsika, főleg így nyugati füllel, szemmel. Már maga a borító is rendkívül szemrevaló, mintha egy ősi kódex egy lapját látnánk, minden az óegyházi szláv nyelv kacskaringós betűivel van írva, amely szerintem az egyik leggyönyörűbb írással rendelkező nyelv.
A kazetta mindössze öt számot tartalmaz és 19 perces. A számok címei a borítón olvasható betűk nyomtatott változatával, magyar átírásával és fordításával:
1. Ѕвѣздо, Ѩвлѩющаѩ Солнцє; Dvjazdo javljajustaja szolnce - A csillag, amely bejelenti a Napot
2. Бєсѣда При Въходє Въ Їєрусалимє: Лука 19; Beszjada pri vucsode vu Jeruszalime: Luka 19 - Jeruzsálem siratása
3. Мѵръ Прєждє Рождєства; Miru prezsde rozsdesztva - A világ a Születés előtt
4. На Рєкахъ Вавилонскыхъ: Пс. 137; Na rekahu vavilonszkicsu: pszalm 137 - Babilon folyóvizeinél
5. Кондак Св. Прохору Пчинс҃кму; Kondak Szv. Prohoru Pcsinszkomu - A Pcinski Szent Prohor kolostor énekei
A megkopott szalagról digitalizált zenét a 80-as évek kazis demóit jellemző, omniprezens mágneses zajszőnyeg hatja át, amely mindig egy külön hangulatot ad ezeknek a régi felvételeknek. A zene jórészt csengettyűszerű, ütős hangszerek hangjaiból, droneos betétekből és egyházzenei részletekből áll, amely valószínűleg tehát nem sampling, hanem saját felvétel lehet. Az első szám templomi harangokkal indul. Ez mai füllel kissé klisés lehet már, de ez is saját terepfelvétel lehet. Egyre több és több harang szól, míg egyszer csak felcsendül a jellegzetes orthodox férfikórus. Egy-egy sort a már említett, csengőszerű ütős hangszereken játszott dallam választ el. A következő szám, egy rövidebb tétel nem más, mint egy részlet a Bibliából, Szent Lukács evangéliumából; monoton, sötét gitárhangok felett egy hang recitatívóban énekli az igeverseket. A harmadik tétel instrumentális, a már hallott csengők, harangok uralják a csodálatos atmoszférájú zenét. A következő szám egy zsoltár, méghozzá a 137., ezt szintén a gitár (vagy lehet, hogy valami más pengetős hangszer) hangja támasztja alá. A kazettát egy teljesen hagyományos, orthodox kórusmű zárja.
A kiváló anyag sajnos tehát nem hosszú, még elhallgatná az ember, így nem marad más, mint ismétlésre kapcsolni a lejátszót (a mostani ünnepek alatt az adventi témájú számok miatt sokszor előkerült nálam). De ennek ellenére is igen velős anyagról beszélhetünk, a csoportnak sikerült még mai füllel is teljesen egyedülállót alkotnia. Beszerezni sajnos csak digitális állományok formájban lehet az ismertebb zenemegosztó programok segítségével, de igazán megérdemelne egy újrakiadást ez a csodálatos munka.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
