A fotográfiával kb. másfél éve találkoztam először, azóta rendszeresen tanulok, autodidakta módon. Keresem az utam, érdekelnek a változatos, kreatív megoldások, és nem idegenkedem az absztrakt megfogalmazástól sem. Kedvelem az álomszerű, lebegő vagy ködös erdőket, vagy az ember keze által létrehozott dekoratív formákat, de úgy gondolom, nem csak az a látvány hordozhat esztétikai többletet, amely "hivatalosan" is szép, hanem pont az a feladata a fényképezőgépnek, hogy megláttassa azt is, ami mellett nap mint nap elhaladunk, de nem különösebben ragadja meg a figyelmünket. Lehet szép egy összeszáradt falevél is, ami utalhat az elmúlásra, bár formái nem biztos, hogy frissek, vagy a magány érzetének gondolatisága egy elhagyott, vagy majdnem üres tér által...Így válik számomra a fotó több jelentésréteget magába foglaló maradandó érték, amit a monokróm technika tud leginkább formába önteni...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
