Ataraxia

“A zene egy teljesen ezoterikus élmény, a kommunikációnak az egyetlen hatásos éteri csatornája az élők és eltávozottak, a múlt és a jelen, a párhuzamos dimenziók között, lehetővé teszi a határtalanságot, a mérhetetlen időbeli utazásokat… A zene átkel életen és halálon, s abból a szubsztanciából készül, amelyben az emberi lények örökösen sodródnak és úsznak.”

Itália meglehetősen konzervatív ország, ahol az új gondolatokat, a zenei inspirációk új forrásait nem könnyen fogadják. Mégis e föld “szülöttje" az 1985-ben alakult Ataraxia trió, a fenti gondolatok szerzője. Tagjai Francesca Nicoli (ének, dalszöveg, fuvola, dobok), Vittorio Vandelli (klasszikus, elektromos és szintetizátoros gitár, dobok, háttérvokálok), Giovanni Pagliari (szintetizátor, zongora, síp-orgona). Zenei identitásuk a spontaneitásra, és az ösztönös kreativitásra alapoz. Zenéjük és hitvallásuk egy körfolyamatba ágyazódik, mely végiggördül történelmi korokon; Atlantisz és Mu ősi civilizációin, Egyiptomot összekapcsolva a Halál ünnepével és a túlvilággal, bemutatja a középkori trubadúrokat és a mértéktelen barokk/rokokó időszakot, melyek mind-mind az emberi dráma színjátékának állomásai. A hagyományos és modern hangszerek finom ötvözete kalauzolja a hallgatót legendák és mítoszok világába, megsárgult pergamenek regélnek titokzatos hiedelmekről – a szépség eme homályos birodalmában. Dalaik a nyelvek széles skáláján szólalnak meg, úgymint latin, olasz, angol, francia, német, spanyol és portugál, mert mint mondják:

"…Szerelmesek vagyunk a hangzásba és a hangsúlyokba: a francia nyelv hangzása olyan, mint a hullámok verése; a latinnak márvány sírfelirat "íze" van; az olasz egy kert árkádok és kapuk által rejtve; az angol egy eperfa; a német egy pazar fekete bársonyfüggönyre emlékeztet; és a portugál hordozza a misztériumot és a Manuelin neogótikus katedrálisok bűvöletét.”

Az erőltetett műfaji besorolás az Ataraxia esetében a neogothic elnevezés, bár szerintem a lemezkiadók eme “gothic címkéje” a jobb eladási indexek reményében elcsépelt, sőt méltatlan is, nehéz minőségben és szellemiségben társára lelni az Ataraxiának. 13 éves aktivitásuk során újjáépítették a távoli kultúrák és hagyományok ismereteit, zeneileg szokatlan keverékét alkotva a középkori, kísérletező, kortárs stílusnak egyfajta pogány és szent rituálénak.

"Vigyen el a szirének éneke a szépség birodalmába…"

Mintegy kétévnyi hallgatás után az "Il Fantasma Dell’Opera" c. albumot követve jelent meg a legújabb felvételük; a "Historiae”, mely teljes tartalmában a középkori balladákra alapoz. A két részre tagolt (6 stúdió és 3 élő felvétel) hanganyag első fele az 1997-es őszi napéjegyenlőség folyamán lett felvéve, míg a “live részt” egy középkori udvarban rögzítették a tavaszi napéjegyenlőség alatt. Francesca a Historiae-ról: "Historiae a neve ennek a hangzatos könyvnek, mely középkori mesék gyűjteménye. Körülír egy képzeletbeli ódon falut, a lélek útvesztőin cipelve az egykori életformák terhét. Eme utakon utazva szedegettük fel az élet cserepeit, összegyűjtve hangtöredékeket, hallgatva a zarándokok és idegenek elbeszéléseit. Mindent leírtunk szaggatott papírokra – néha értékes pergamenekre – de néhol a szavak pótolták a jegyzeteket és a hangokat. Mi magunk is zarándokká és elbeszélőkké válva el fogjuk hozni a “Historiae”-t a Ti távoli vidékeitekre, falvaitokba és kastélyaitokba. A Tieid lesznek és amikor Te következel el fogod hagyni azokat, a hosszú kikövezett utakon lefelé."

Röviden az album dalairól:

• Hydra Hyali: A Templomos Lovagok menete napkelet felé
• Astraea: Egy klasszikus görög mítosz
• Filava Melis: Egy idős előkelő ember a nemes halált keresi
• Scarlet Leaves: Kelta legenda a szerelemről és halálról
• Histrionia: Egy udvari bolond, aki elhagyva az Udvart megátkoz minden
• Antinea: Egy mantra az átlátszó árnyak városában hatalmast
• Li Frere Li Mestre du temple: A Templomos Lovagok eltűnéséről
• Mundus est Jocundum: Feldolgozás a Carmina Burana-ból
• Mundus Furibundus: Feldolgozás a Carmina Burana-ból

Az Ataraxia hangzásvilága egy sajátos vizuális koreográfiával párosul az élő performance-ok során. Koncertek százait adták elő szerte Európában Lorenzo Busi (színházi játék, tánc, mimika) és Livio Bedeschi (“A Képzelet Tájai” fotó-kutatás) segítségével. A zenekar közeli jövőjébe tekintve jelenik meg “Orlando” címen egy szokatlan darabokat tartalmazó Wirginia Woolf* ihletésű limitált példányszámú mini CD. A multimédiás kiadványok újdonsága az “Os Cavaleiros Do Templo” videokazetta, mely az 1998.januári, Lisszabonban rögzített koncertet örökíti meg. Emléket állít a Portugál Templomos Lovagoknak akiknek sikerült megőrizni a Tudás Kövének ősi misztériumát. Még évekkel ezelőtt Dél-Kelet Európában – görög-, törökországi turné – születtek meg inspirációi a “Lost Atlantis” névre keresztelt 1999 közepén várható stúdióalbumnak. Jelenleg az új számok mellett a "live-performance" színházi jeleneteken, és az ehhez nélkülözhetetlen új kosztümökön dolgoznak…

DISZKOGRÁFIA:

Simphonia Sine Nomine; 1994.
Ad Perpetuam Rei Memoriam; 1994.
La Malediction d’Ondine; 1995.
The Moon sang on the April Chair/
In Amoris Mortisque 10" limitált (1000); 1995.
Red Deep dirges of a November Moon; 1995.
Il Fantasma Dell’Opera; 1996.
Concerto N.6: A Baroque Plaisanterie; 1996.
Historiae; 1998.
Orlando; 1998.