Az állandó változás, a megújulások zenekara a ’84-es alakulású amszterdami (Clan Of) Xymox. A Tajtékos lapoK olvasóihoz talán az 1987-es “Medusa” állhat közel, merengve az elképzelhetetlenen, vitatva a kimondhatatlant. A Xymoxnál mindig is eldöntött dolog volt, hogy valami olyat produkáljanak, ami csakis az ő sajátjuk. Kezdetben a 4AD-hez szerződve /a Cocteau és a D.C.D között/ jelentek meg munkáik, melyek „elektronikus zenével fűtöttek egy szeszélyes/rosszkedvű vokállal kísérve”.
Amikor nevüket Xymoxra rövidítik, a mamutcég PolyGramhoz szerződnek. A kultuszstátuszt és hangvételt megtartva is 300 000 példányban adják el a negyedik, „Phoenix” c. albumukat. Egy váltás figyelhető meg ezután, melyhez köthető a „Metamorphosis” és „Headclouds” lemezek megjelenése, és „védjegyük”, a kórushangok és a hipnotikus elektro-ritmusok valószerűtlen keveréke. A Xymox munkái összefüggenek a ’90-es évek érzésével, különféle számok nehéz gitárhangzással, gyötrelmes vokálokkal, álomszerű szintetizátor hangokkal. Utazás ismeretlen tájakon, amik magunkba tekintve valahogy ismerősnek tűnnek, furcsa lebegés a romlás birodalmában.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
