Több szempontból is kiemelkedően figyelemreméltó könyvet tart kezében az érdeklődő olvasó. Azon felül, hogy a miszticizmus és a történelem, azon belül a nemzetiszocializmus jelensége iránt érdeklődök számára egyaránt értékes ismereteket nyújt, a munka jelentősége jóval túlmutat ezen általánosságként kezelhető értékén.
A mű egyik rendhagyó jelentősége abban keresendő, hogy bár tudományos alapossággal ismerteti és feldolgozza azokat az okkult irányzatokat, csoportosulásokat, személyiségeket, amelyek a nemzetiszocializmus német megnyilvánulási formáira valamilyen kisebb vagy nagyobb mértékben hatottak, vagy egyáltalán, konkrét kimutatható formában nem hatottak ` és itt már sarjadzik az egyik lényeg -, de nem tesz egyenlőségjelet a politikai nemzetiszocializmus és az okkultizmus bizonyos válfaja(i) közé. Mert a közérthetőség kedvéért miről is van szó tulajdonképpen?
A laikus szemében, aki még általános- vagy legtöbbször legfeljebb középiskolai tanulmányai során találkozott a nácizmussal, azaz tanulta vagy inkább tanították neki, általában fajgyűlöletre, bizonyos háborús eseményekre, egy-két névre emlékszik (Hitler, stb.), mélyebb történelmi-társadalomtudományi összetevőkre nem igazán. Megfigyelhető, hogy száz ember közül kilencvenkilencre igaz ez, vagy az arány lehet, hogy még kedvezőtlenebb. De ez nem tudható be teljesen az érdektelenségnek vagy a más érdeklődési területnek. Nem szándékom e recenzióba semmilyen irány vagy `izmus felé elhajló hosszadalmas politikai eszmefuttatást belevinni. De az ma már leszögezhető, hogy a marxista történelemtanítás, mivel materialista (anyagelvű) ideológiai beállítottsága végett a természetfeletti, metafizikai behatásokat teljesen figyelmen kívül hagyta, legfeljebb valami lábjegyzetszerű, számára érthetetlen és értelmetlen, maximum "ínyencek" számára megemlítendő kísérőjelenségként kezelte, ezért sokszor túlbonyolításai, gyakori szándékos vagy csak ideológiai beidegződésbeli torzításai ellenére sem tudta kielégítően levezetni a nemzetiszocializmus jelenségének kérdéskörét. Majdnem hogy úgy jártak el képletesen szólva, mintha szódásüvegen keresztül néznénk a világot és mikor panaszkodnánk, hogy homályosan látunk, azzal érvelnének, hogy pedig a szemüveg is hasonló elven működik. A nemzetiszocializmus eszmerendszerének feldolgozási története ` egyrészt ` a következőképpen folytatódott.
Nyugaton már korábban is, Kelet-Európában a rendszerváltást követően begyűrűzött néhány "sikerkönyv" és tanulmány, ami szakítva a korábbi materialista szemlélettel és metodikával, száznyolcvan fokot fordítva a levezetések beállítottságán, a nemzetiszocializmust egy az egyben okkultista, spirituális nézőpontból vezette le, legtöbbször a biztos könyveladási rekord reményében holmi sátáni, démonikus erők folyományaként. (Itt most antireklámként nem akarok néhány torzító könyvet felsorolni.) Ellenkező véleményű szakemberek kritikáját azzal igyekeztek kivédeni, hogy ez is egy megközelítési módszer és így is kijön az egyenlet, sőt szerintük így jön ki igazán. Holott sajnos sokszor a nekik ellentmondó dokumentumok egész sorát hagyták figyelmen kívül.
Goodrick-Clarke könyvének jelentősége tárgyilagosságában rejlik, a fent ismertetett kettő áramlat között sajnos napjainkig tátongó űrt szándékozik szűkíteni. Mert miben rejlik tárgyilagossága?
Munkájából egyértelműen kitűnik, hogy a nemzetiszocializmus politikai irányzat volt: tehát nem szellemi irányzat és nem okkultista irányzat. Továbbá nem egy okkultizmus által létrehozott irányzat volt; semmiféle okkultizmusnak nem volt szerepe abban, hogy a német nemzetiszocializmus létrejöjjön. Tehát magyarán Clarke különbséget tesz aközött, hogy mely okkult behatásoknak volt befolyása inkább a náci személyiségek jellemére, mintsem konkrétan a napi politikai történésekre és melyek voltak azok az irányzatok, amely bár lehet, hogy izgalmas lenne, de annyira minimális hatással voltak a nemzetiszocializmusra, hogy azt már nem is nevezhetjük hatásnak. Mielőtt valaki esetleg jogosan felhőkölne, a könyv elolvasása előtt (vagy után) pontosítanunk szükséges még pár tényezőt. Természetesen a nácik és vezetőik körében számosan mintegy "hobbiként" foglalkoztak okkult nézetekkel. Az sem vitatható, hogy az ember érdeklődési köre óhatatlanul kihat világnézetére, esetleg bizonyos cselekedeteinek mozgatóira. Tény, hogy a német nemzetiszocialista irányzat néhány okkult elemet felhasznált (a beépített szó szerintem túl erős) ideológiájában, de egyet sem másolt át szolgaian politikai vetületként. És ami véleményem szerint a perdöntő kérdéskörünkben, a neo-paganisztikus (újpogány) irányzatok, amelyek sokszor jelentős okkult elemmel keveredtek, azért sem tudtak teljesen érvényesülni, mert Hitler nagyon nagy ellenszenvvel viseltetett ezek irányában. Erre utalnak érdekességként az alábbi nem közismert megnyilatkozásai:
"Hihetetlen ostobaságnak tartanám, ha ismét bevezetnék a Wotan-kultuszt. Istenekre alapozódó mitológiánk már akkor elavult és életképtelen volt, amikor megjelent a kereszténység. Mindig csak az tűnik el, ami megérett a pusztulásra."
"Sem arra nem gondolok, hogy Germánia erdőiben pogány áldozati oltárokat állítsak fel s az ifjúságot holmi Wodan-kultuszra bírjam, sem arra, hogy a fiatal Németországot kiszolgáltassam valaminő szakállas növényevő apostol bűvészkedéseinek"
Más kérdés, hogy Hitler úgymond eltűrte hasznos beosztottjai hóbortjait (pl. Himmler). És az is más kérdés, hogy Hitler kiiktatódásával (merénylet, haláleset, stb.) nem kaptak volna-e ezek a nácizmuson belül, ha nem is konkrét `izmus formájában, de létező áramlatok, önön maguk által generált túldimenzionált szerepet. A teljességre törekedés kedvéért a témában kutatóknak tehát mindenképp vizsgálniuk kell a korabeli és közvetlenül azt megelőző korszak okkult irányzatait. Ezen szempontból is kiemelt jelentőségű Clarke adatgazdag, alapos munkája.
Végül essen pár szó arról, hogy miért szerepel ezen honlapon e könyv ajánlója, azontúl, hogy a misztikum, mint izgalmas téma és a misztikum, mint olyan, lényeges szeletet foglal el a gótikus irányzatok szellemiségében.
A tradíciók (hagyományok) és az okkult gyökerek minden kultúrnép történelmében megtalálhatóak, még ha az okkult elemek adott esetben elhomályosodva csak bizonyos népmesék egyes attitűdjeiben vagy az adott nép mitológiájában vagy helyenként beszivárgó, kísérő utasként, mint a német nemzetiszocializmusban. Másrészt a népi hagyományokat nagyon nehéz leválasztani és szerintem sebészi pontossággal nem is lehet, a német nemzetiszocializmus ideológiai felépítményéről, hisz` egyrészt abból nőtte ki magát, abból táplálkozott. De se nem a tradíciónak, se nem az okkultizmusnak nem egy felduzzasztott változata a német nemzetiszocializmus, nem azonosak, hiszen akkor ez a három fogalom sem létezhetne különállóan.
Goodrick-Clarke könyve kitűnően rendszerezi az okkult irányzatokat, mindenképpen egy tisztázó alapmunkaként is kezelendő. A nemzetiszocializmus és az okkultizmus témaköre egy bonyolult, igen szerteágazó terület, nem lehet teljesen szétválasztani a kettőt, de teljesen összemosni is helytelen volna.
A könyv mindenképpen hozzájárul a "nagy mozaik" kirakásához, amely nélkül mindenképp zavaró üres lyukak maradnának a teljes képben.
Szubkulturális vonatkozásában a könyv nélkülözhetetlen háttéranyag például a neofolk zenei műfaj és annak egyes gondolatvilága eredőiben, összetevőiben mélyebben elmerülni szándékozók részére is.
Zárszóul, mintegy ajánlóként az ajánlóban, a témához "bemelegítésként" az érdeklődök figyelmébe ajánlanám még Kurt Rieder: Mágia és okkultizmus a III. Birodalomban c. könyvét.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
