Current 93

Idum Aea / (Idumea)

Megszületek elmúlni
Eme porhüvelyt hátrahagyni?
Remegő lelkemnek egy
Ismeretlen világba kell tovaszállni?

Trombitaszóra ébredve,
Aztán a sírboltból kikelve
Nézni a glóriával övezett Ítélethozót
És látni a lángoló égboltot.

Hogyan hagyhatnám el sírhalmom?
Örömmámorban vagy búbánatban?
Félelmetes vagy örvendetes balsorsom?
Áldás vagy egy átok kísér utamon?

Isten kell, hogy vezéreljen,
Vagy Megváltómmal maradnom
Hogy parancsára a Mennybe kerülhessek
Máskülönben a Pokolba távozom.

Megszületek elmúlni
Eme porhüvelyt hátrahagyni?
Remegő lelkemnek egy
Ismeretlen világba kell tovaszállni?
 

A Legbelső Éj / The Inmost Night

Egyre csak megfulladok minden nap
A szél nagyon gyengén fúj most
A fák kiszáradnak
A falak nem tudják többé visszatartani a vihart
Először körülöttünk omlanak le

Ha van egy Isten
Ha van egy Isten

Mikor ott állok a felhalmozott vértengerben
Újra kitárom a lelkiismeret tükrét
Ha túlságosan kitárod, láthatóvá válik
A teljes égbolt, telve síró angyalokkal
És a középpontban a Nap és az istenek
Serege is könnyezik

Mindannyian elítéltettünk

Bár a te kerted a legzöldebb
És a madarak ezrei szállnak le a rügyező ágakra
És bár a bárányok szökdécselnek
És a gyerekek énekelnek – a tiéd talán
Vagy az enyém: Isten

Bár mi a hullámok közé zuhanunk
És reméljük, valaki emlékezni fog ránk
És bár madarak várnak ránk a doveri sziklák felett
És bár ok is lezuhannak
A fű elhal, a mocsár növekszik, a kő eltörik
Majd a szikla szemcsékre bomlik
(Ez a haldokló Föld hangja)
Talán te vársz egy fa alatt
Vagy az egykori hegy lábánál
Bár.


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 21. - 13:01 | © szerzőség: Pálinkás Tamás