Heathen Harvest: - Kezdjük az elejéről. Hogyan kezdtél érdeklődni a darkfolk iránt? Mi volt az első kapcsolatod? Emlékszel, mi lepett meg a legjobban?
Der Blaue Reiter: - Az igazság az, hogy anélkül, hogy tudtam volna már régóta egy szimbolikus úton jártam a neofolk szcéna felé. Emlékszem, otthon csak úgy magamnak szereztem a zenéket, amik semmilyen különös stílusba nem tartoztak bele. Nem foglalkoztam azzal, hogy az első zeneművemnek – ami valamilyen belső inspirációból jött - valamilyen címkét vagy magyarázatot adjak. Akárhogy is, nem kétséges, hogy az Arcana ’Cantar de Procella‘-ja volt a bűnös abban, hogy találtam egy új reményteli utat, ami tökéletes értelmet adott a zenémnek. Elkezdtem nyomozni, és azóta csodálom annak a sok együttesnek a zenei minőségét, amelyekkel találkoztam- és szinte anélkül, hogy tudtam volna ezek a zenék a mai napig alappillérei lettek a zenészi inspirációmnak.
HH: - A döntés, hogy megalapítjátok az Ordo Funebris-t 2001-2002 táján született. Milyen volt akkoriban a szcéna? Hogyan alakult meg a zenekar?
DBR: - Arra az időre csodálatos időszakként emlékszem. Lady Nott-nak és nekem körülbelül egy évig kellett próbálnunk a darabok egy részét, és ez egy befecskendezése volt annak az illúziónak és érzelemnek, hogy képesek legyünk létrehozni egy olyan zenekart, mint az Ordo Funebris. A szcénát erősen követték a hazánkban, de csak kevesen, és pont emiatt sosem gondoltuk, hogy meleg fogadtatásban részesítenének minket.
Mireia-t egy clubban ismertük meg, ahova gyakran jártunk. Egyik este adtam neki ajándékba egy kazettát a saját magunk szerezte dalainkkal, és javasoltam, hogy csatlakozzon hozzánk vokalistának. Szinte anélkül, hogy észrevettük volna, hárman felvettük az első munkánkat, az addigi legegységesebbet. Kár, hogy az idő uralja a sorsunkat, és nem mi, hogy követhettük volna azt a mágikus ösvényt.
HH: - Az Ordo Funebris-szel egy bizonyos módon össze akartátok olvasztani a neofolkot a középkori inspirációkkal. Tudnál mesélni a kreatív folyamatról és az eredményekről? Mit mondanál, mik a legnagyobb különbségek az egyik és a másik lemez között?
DBR: - Igen, ez igaz, bár azt mondanám, a mi tendenciánk sokkal inkább a középkori és a „mennyei hangok”, mint a neofolk irányába mutatott.
A dalok kreatív folyamata leginkább a szintetizátoron alapult. A legtöbb zenét én szereztem, és Mireia dolgozott a szövegeken. Nuria volt felelős a hegedűkért, és közösen addig alakítottunk minden dalt, amíg mind a hárman elégedettek nem voltunk az eredménnyel.
Az Ordo Funebris akkori időszakában három lemez jelent meg. Egy demó, amit két LP követett a Drama Company kiadásában. Ezután eldöntöttük, hogy mindnyájan külön utakon folytatjuk és az Ordo Funebris feloszlott.
HH: Hogyan történt az első kapcsolat felvétel a Drama Company-val? Azóta is kapcsolatban álltok?
DBR: - Nos, amikor befejeztük a demónk felvételeit, elhatároztuk, hogy felvesszük velük a kapcsolatot és adunk nekik egy másolatot. Úgy néz ki, nagyon tetszett nekik és aláírtunk velük egy szerződést további két albumra.
Ami engem illet, nem volt további kapcsolatom velük. Annak ellenére, hogy sokat segítettek nekünk, és ezt sosem fogom elfelejteni, azt mondanám, több volt a szenvedés velük, mint a dicsőség. Amikor lehetőségünk nyílt kiadót váltani, nem haboztunk.
HH: - Az Ordo Funebris szétválása után még mindig motivált téged, hogy ilyen zenét csinálj, vagy ez a lemondás időszaka volt?
DBR: - Ellenkezőleg. Úgy gondolom, hogy az Ordo Funebris feloszlása kényszerítette rá Lady Nott-ot és engem, hogy megértsük, ez volt a megfelelő pillanat annak demonstrálására, hogy mi ezt a zenét lelkünk összességével szerettük.
Talán abban a pillanatban, amikor senki sem fogadott volna ránk, amikor tisztán láttuk, hogy a nulláról kell kezdenünk és mindig kitartónak kell lennünk, azoknak a segítségével, akik feltétel nélkül támogattak minket a kezdetek óta… Annyit mondhatok, hogy 5 nappal azután, hogy az Ordo Funebris-t elhagytam, már megírtam 8 dalt abból a 10-ből, melyek már Narsilion-ként az első lemezünkön, a Nerbeleth-en feltűnnek. Ami ezután következett, az tiszta mágia……
HH: - A Lugburz projektetek az, amelyikről a legkevésbé esett szó, és amelyik a legkevésbé ismert. Mit tudnál elmondani róla?
DBR: - A Lugburz ugyanakkor született, mint az Ordo Funebris és úgy gondolom egy menekülés volt, egy út számomra, hogy átfogjam és felfedezzem a Tolkien világai iránti fanatizmusomat. Felvettem egy demót és két hónappal később már az asztalomon volt egy szerződés a Drama Company-val a Lugburz első felvételére. Pár hónappal később a lemezt már árusították és emlékszem, nagyon jó visszajelzéseket kaptam a nyilvánosságtól és a médiától, és ez inspirált, hogy tovább folytassam a projekt alkotását. De az élet kiszámíthatatlan, és amikor az Ordo Funebrisnek vége lett, tudtam, hogy nekem 100%-ban a Narsilion-ra kell összpontosítanom, és így is tettem, megfizetve az árát annak, hogy a Lugburzot ennyi éven át feledésben hagytam.
A ’Songs From Forgotten Lands’, a második lemezem már több mint négy éve elkészült. Nemsokára visszatérek az árnyékból, hogy megmutassam. Az elmúlt évek alatt több tucat ajánlatot kaptam kiadóktól a lemez megjelentetésére, és ha semmi nem jön közbe, ebben az évben napvilágot lát végre.
HH: - Hogyan született meg a Narsilion?
DBR: - Tulajdonképpen a Narsilion már létezett az Ordo Funebris előtt, bár akkoriban Aranmanoth volt a neve. Amikor az Ordo Funebris megszületett, elhatároztuk, hogy az Aranmanoth-ot pihentetjük, előtérbe helyezve a pillanat újdonságát. És ez sok évre így is maradt eltemetve az idő múlásával.
Amikor az Ordo Funebris eltűnt, elhatároztuk, hogy visszatérünk a magányos ösvényünkre és úgy gondoltuk, hiba lenne a projektet ugyanúgy hívni, mint évekkel azelőtt, amikor a célunk az volt, hogy nulláról kezdjünk mindent. Ily módon született meg a Narsilion, és mint ahogyan ez elf nyelven is jelenti, számunkra ez volt az álmaink és illúzióink újjászületése.
HH: - Mióta meglett a második projekt, gondolod, hogy a szakmaiság felé való továbblépés gyorsabb volt: lemezek, image…stb?
DBR: - Semmi kétség, hogy az elmúlt évek sok szempontból segítettek, hogy tanuljunk a hibáinkból, melyeket az Ordo Funebris-szel elkövettünk, és azt hiszem ez elég sok dologban eléggé nyilvánvaló; például a lemezek gyártásában, ami szerintem jelentősen javult.
Úgy gondolom, az hogy az Ordo Funebris-ben benne voltunk, segített abban, hogy az embereket kíváncsivá tegyük a következő előadásunkra. Nem akarok hazudni senkinek, és mondhatnám azt, hogy pár fontos dolgon kívül könnyebb volt, de igazából egyáltalán nem volt egyszerű számunkra. Pár héttel azután, hogy lezártuk az Ordo Funebris-t, éppen láttuk a Drama Company hirdetését, hogy leszerződték az énekesünket, és nekünk a semmiből kellett újrakezdenünk. Ez ösztönzött minket a demó felvételére és annak kiadókhoz való elküldésére. Szerencsére rátaláltunk a Caustic Records-ra, egy kiadóra, amelyik szerette a zenénket, és ez bebizonyította számunkra, hogy nem minden kiadó ugyanolyan. Ez azt jelentette, hogy ott voltak még olyan emberek, akik nem csak a haszonért, hanem magáért a zenéért szerettek dolgozni.
HH: - A Lady Nott-tal való munkád konstans az életedben. Még a Der BalueReiter-ben is együtt dolgoztok. Ebben az értelemben szerinted kiegészítitek egymást?
DBR: - Lady Nott a legjobb dolog, ami az életemben történt. A természetessége és nemessége teszi őt jelentős emberré és művésszé is.
Ő ösztönzött mindig, hogy nagyon különleges módon harcoljak a zenémért és úgy gondolom, emiatt ő része lett mindennek, amit csinálok. Tulajdonképpen ő volt az, aki meggyőzött, hogy jelentessem meg a Der Blaue Reiter-t, ugyanis kezdetben az volt az ötletem, hogy ez a projekt nem fogja elhagyni a szobámat. Emiatt úgy határoztam, hogy a része kell legyen ennek, csinálni akartam valamit csak vele, mint ahogy olyan régen, mikor elkezdtük. Ő tényleg egy bámulatos ember, akit teljes szívemből csodálok.
HH: - Hogyan lett a DarkWind a projekt része? Ily módon nem gondolod, hogy befolyásolta a Narsilion és az Ordo Funebris közötti különbséget?
DBR: - DarkWind először tisztán zenészként jött a Narsilion-ba. Ezután megkértük, hogy csatlakozzon hozzánk a Nerbeleth album két dalának felvételéhez. Úgy érzem ez teljesen természetes volt, és kevés idő kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, ő teljesen beleillik a banda filozófiájába, így felajánlottam neki, hogy legyen az együttes tagja.
Semmi kétség, az a tény, hogy ő nem abból a szcénából jött, amiben mi mozogtunk, nagyon pozitívan hatott a Narsilion-ra. Sok különböző árnyalatot adott az együttesnek, ami nagyban eltért attól, amit korábban csináltunk, ezzel egy időben viszont tökéletes harmóniában volt mindennel, amit akkoriban szereztem. Tényleg úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt vele társulni a Narsilion-ban. (folytatása következik)
Az interjút a Heathen Harvest-nek készítette Catalonian Majesty, a teljes interjú elolvasható itt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
