HH: - Az epikusság és finomság kettőssége állandó a lemeziteken, mind a Narsilionnál, mind a DBR-nél. Hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik? Hogyan illenek össze a nagy ideák a hétköznapi részletekkel?
DBR: - Az epikusságot mindig is úgy használtam a zenealkotásomban, mint haragom kifejeződését, amit azon események iránt érzek, melyek szomorúsággal színesítik jelenlegi létezésünket. Úgy gondolom, hogy ez és a gyengédség közötti ellentét kétségtelenül tökéletes kombinációja annak kifejezésére, amit érzek. Szerintem ezt az ellentétet mindenben meg lehet találni, ami a szívünkből áramlik. Még a legsűrűbb sötétségben is van egy ragyogó kis fény, akármennyire halvány is…
HH: - Másrészről beszéljünk a hangszerekről. Tudom, hogy téged nagyon érdekelnek a régi hangszerek és van is kapcsolatod hangszerkészítőkkel. Tervezed esetleg,hogy készítesz egy projektet csak régi hangszerekkel?
DBR: - Nagy rajongói vagyunk a régi hangszereknek és természetesen mindig fontolgattuk annak lehetőségét, hogy alkossunk valamit csak ilyenfajta hangszerekkel. Sajnos most ez lehetetlen, mert szó szerint nem marad időnk más projektekre.
Annyit tudok megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy egy ideig azon dolgoztunk, hogy a hangzásunkat új hangszerelés bevezetésének lehetősége felé fejlesszük régi hangszerek bevonásával.
Ez lesz az egyik újdonsága a Namarië-nek, a Narsilion jövőbeni kiadásának, amin már megjelenik hangzásban a duda, a Bodhran (ír dob), a Tar (perzsa lant), és a közeljövőben a zanfona (tekerőlant), illetve olyan hangszerek, melyek teljesen elvarázsoltak, és amelyek használatát nemsokára el fogom sajátítani.
HH: - Visszatérve a DBR-hez, a legmeglepőbb dolog, hogy tartalmaz klasszikus zenei darabokat. Miért döntöttetek így?
DBR: - Nem én vagyok az első ember, aki úgy gondolja, hogy a zenéhez a kulcs a klasszikus zeneszerzésben rejlik. Néha vannak olyan darabok, melyek annyira pontosan a saját gondolataimat fejezik ki, hogy már-már abszurdnak tűnik valami újat komponálni, miközben egy bizonyos töredék számomra már eleve mindent kifejez. Ezért úgy döntöttem, hogy összegyűjtök pár darabot, mint egy fajta megerősítését a koncepciómnak, mint DBR. Ily módon rovom le tiszteletemet mindazon klasszikus darabok előtt, melyeket csodálok.
HH: - A környezet repített téged egy bizonyos helyre, vagy egy bizonyos hely vagy tér, akár földrajzilag vagy mentálisan hatott rád, hogy bizonyos atmoszférákat teremts?
DBR: - A zene mindig is olyan, mint egy nyitott könyv, amely minden egyes pillanatot, ami az életünkben történik, elmesél. Mindig, mikor elgondolkozom valamin, ami éppen történt, azon kapom magam, hogy közben a sokféle háttérzajra, vagy a történetet kísérő zenére gondolok. Azt hiszem, azt próbálom elmagyarázni, hogy számomra még a csendnek is lehet filmzenéje, még ha nagyon nehéz is ezt elképzelni.
HH: - Miért a háború az DBR témája?
DBR: - Mindig ugyanazt szoktam mondani. Számomra a háború csak az én - mint DBR - teljes üzenetének lefedése. Raktárak vannak tele háborút elbeszélő könyvekkel, nem gondolom, hogy bármi újjal tudnék hozzájárulni ehhez a témához a zenémmel. Az az igazság, hogy az alatt a harcias lepel alatt, ami sötétséggel és szomorúsággal takarja a zenémet, ott van a tükörképe a jelenünknek és a jövőnk lehetséges tragikus végének. A világ gyűlöletet arat, és az emberiség küszködik, mint az a szem, ami inkább nem akarja látni, mi lesz később, a saját bukását és az álmai elpusztulását…
HH: - Szerinted van valamilyen viszály a Narsilion fantázia témája és a DBR háborús témája között, vagy ezek kiegészítik egymást?
DBR: - Úgy gondolom, hogy habár mindkét projekt eléggé különböző, mégis összefüggenek. Míg a Narsilion menekül a realitástól a fantázia irányába, a DBR megpróbálja bemutatni azt minden szörnyűségével és szépségével együtt. Ez nem jelenti azt, hogy azok az érzések, amelyek mindkettő komponálása alatt felébredtek, ne lennének valamennyire hasonlóak. A Narsilion az álomszerű ellentéte a DBR zenéjének.
HH: - Az image is más. A Narsilion tele van legendákkal és mitológiai karakterekkel, miközben a DBR ipari képekkel és megtört tájképekkel jellemezhető. Ki a felelős az image-ért az egyes projekteknél?
DBR: - Mindkét projekt image-e olyasmi, amit én találtam ki, mikor az első darabokat kezdtem komponálni. Szerintem mikor a zene olyan helyekre repít, mint ezek, könnyű megérteni, milyen image kell, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon. Ebben a stílusban, amiben az észlelés nagyon fontos, minden elemmel foglalkozni és azokat részletezni kell.
HH: - Szándékos döntés volt, hogy ilyen legyen az image? Az öltöny, amit DBR-ként viselsz, szintén része az image-nek?
DBR: - Tulajdonképpen úgy gondolom, hogy a DBR image-e valami olyasmi, ami fejlődés alatt van, és aminek sok lehetséges változata van. Úgy kezdtünk el tervezni egy katonai és ipari stílusú képet, hogy az tükrözze lázadó érzéseinket mindazzal kapcsolatban, ami körülöttünk történik, valami olyasmit, ami szerintem látható a jelenlegi image-ünkön.
Akárhogy is, minél többet beszélünk erről, minél inkább gondoljuk azt, hogy az image-ünknek szorosabban kell kötődnie ahhoz a korszakhoz, amivel a zenénket akarjuk reprezentálni, végül elérünk ahhoz a ponthoz, ahol egyszerűen csak két karakter vagyunk, akiket kiemelünk a DBR esszenciájából.
HH: - Vannak olyan együttesek, vagy projektetek, amik inspirálták mindkét csapatot?
DBR: - Természetesen. Figyelembe véve, hogy egész nap zenét hallgatunk, hiba lenne részünkről tagadni a hatásokat. Mindamellett úgy gondolom, számunkra a legfőbb hatás a saját környezetünkből és legfőképp azon mozi filmekből érkezik, melyeket jelenleg nézünk – nem annyira zenekaroktól.
Most éppen a „Zongorista” film volt az, ami elindított bennem egy DBR-hez hasonló projektet.
HH: - Általában hogyan készítesz egy új dalt a DBR-ben?
DBR: - Általában, és eltérően a Narsilion-tól, a DBR olyan érzelmeken keresztül mozdul meg, melyek konkrét atmoszférákból vagy szituációkból áramlanak ki. Mindig próbálok elképzelni egy bizonyos helyet és időt, úgy mintha egy vászon festmény lenne, és lassan próbálom megfesteni a különböző elemeket, melyek a jelenetet alkotják: a karaktereket, az érzelmeiket, és hogy mi történik…
Talán mindez együtt lefordítva egy szintetizátorral vagy harci ütőhangszerekkel létrehozott atmoszférába, ami egy fenyegető eseményt mesél el.
HH: - Együttműködtök Morpheus-szal az egyik dalban. Érdekes látni, ahogyan egy harmonika hozzá adódik egy post-indusztriális és harcias dalhoz. Hogyan lehet a tradicionális hangszerekkel bemutatni indusztriális zenét? Szerinted ez a dal hangzását gazdagabbá teszi?
DBR: - Most, hogy említed, a harmonika bevonása a színpadon valami totális véletlen volt, nem előre megtervezett dolog. Véleményem szerint nagyszerű ötlet volt Morpheus részéről. Szerintem a zenének nincsenek határai és ez minden stílusra igaz. Igazából úgy gondolom, hogy mi, a zenészek vagyunk, akik meghúzzuk a határokat, és a behatárolások általánosítják a zenénket a stílustól függően. Ez okból a tradicionális hangszerek és az indusztriális zene együtt kitűnő eredményt alkot…Talán erre mondhatnánk, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Gondoljunk csak arra, milyen sok zenekar rá van kényszerítve, hogy a korábban felvett anyagait használja a színpadon, és válaszolva a második kérdésedre, igen, szerintem olyan külső elemek bevezetése, melyek új dolgokat továbbítanak a hallgató felé, kétség kívül gazdagítóan hatnak.
HH: - Jelenleg a DBR legújabb lemezén dolgoztok. Ennek a neve katalánul lesz, csak úgy, mint több Narsilion dalnak a címe és szövege. Úgy gondolod, hogy a katalán identitás fontos a projektetekben?
DBR: - Ez a kérdés egyeseknek zavaró lehet, ezért szeretném tisztázni ezt a dolgot a legelejéről. Természetesen a katalán identitás fontos a projektjeimben, és remélem a jövőben egyre fontosabb lesz. Ez nem jelenti azt, hogy én egy szeparatista lennék, vagy valami ilyesmi. Egyszerűen óriási csodálatot érzek az iránt a föld iránt, ahol születtem, a kultúrája, a nyelve és a történelme iránt, de ennél semmi több. Tapasztalatból tudom, hogy az őszinteséget a zenében nagyra értékelik. Ha valaki azt hiszi, hogy csak az angol nyelvű éneklés nyitja meg az ajtókat, nagyon rosszul hiszi, a világon mindenki belefáradt abba, hogy csak azért énekeljen angol nyelven, hogy pár lemezzel többet eladhasson. Sokan éreznek odaadást más nyelvek iránt, ami sokféle nézőpontot ad egy zenekar zenéjének hallgatásához. Például el tudnád képzelni az Orplid-et, a DarkSanctuary-t, vagy a Lacrimosa-t angolul énekelve az anyanyelvük helyett? Én nem.
Végkövetkeztetésként hozzá kell tennem, mi nem zárunk be semmilyen ajtót. Szeretjük, ahogyan néhány dal angolul hangzik, és ahogyan eddig is, használni is fogjuk még. Mindazonáltal bevallom, ez inkább kevesebbszer fog történni a jövőben.
HH:- A DBR zenei témái mindig a háború körül fognak forogni?
DBR: - Nem. A háború csak a kiindulópontja volt annak az ösvénynek, melyet egy rövid ideig követtem a DBR-rel. A „Silencis” még mindig kitér erre a témára, de egyben kibontakozása is új témáknak és helyeknek, melyeket nagyon szuggesztívnek tartok a komponálásom fejlesztésére. Valójában a jövő lemezei már sok új témát elegyítenek, melyek az elmúlt időszakban megformálódott mélyebb emocionális állomásokra és megtört érzésekre utalnak.
HH: - Most,hogy vége az interjúnak, mit tervezel a jövőre? Vannak egyéni projektjeid, amiken dolgozol esetleg? Még egyszer köszönöm kedves és körültekintő válaszaidat!
DBR: - Én is köszönöm az időt, amit erre az interjúra szántál. Meg kell mondjam, megtiszteltetés volt számomra válaszolni a kérdéseidre, és természetesen szeretném üdvözletemet küldeni a Heathen Harvest-nek és mindazoknak, akik mellettünk álltak, határainkon belül és azon túl.
Ami a terveinket illeti, annyit mondhatok, ez az év tele lesz újdonságokkal. Októberben a Black Rain / Ars Musica Diffundere-n keresztülmegjelenik a Narsilion harmadik kiadása, a „Namárië”, és decemberben pedig megjelentetjük a DBR-rel a „Silencis”-t, a második longplayer-ünket. Talán, ha az idő engedi, bemutatom az Edram-ot, egy új, sokkal darkfolk orientáltabb projektet, amit remélem nemsokára Ti is megismerhettek.
Az interjút a Heathen Harvest-nek készítette Catalonian Majesty, a teljes interjú elolvasható itt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
