Fokhagyma | A bűzlő rózsa

Ágyékán szőrös baljával fogja ruháját,
míg az ütő szerszámmal jobbja puhítja a bűzlő
fokhagymát, együtt szétkenve levével egészen.
Körben jár a keze: s lassanként megpuhul, egyre
elvesztvén erejét, egy szín válik ki a sokból:
nem lesz teljes zöld, a tejes színű darab ellent
áll, de nem is csillog, tele van sokféle füvekkel.

(Vergilius: Moretum)

A NÉV

Latin név: Allium sativum – Bulbus (Liliaceae) Szanszkrit név: Lashuna, Rasona A Rasona jelentése íztelen, az „íz” és „hiány” szavak összetétele után; mivel a fokhagymában nincsen meg a hagymákra jellemző fanyar íz.
A közszájon fokhagymaként hívott növényt népiesen foghagymának vagy büdös hagymának is hívják.

MORFOLÓGIA, EREDET, ELTERJEDÉS

Évelő, hagymás növény, a liliomfélék családjába tartozik. Levelei a 30 cm-t is elérik, hagymája tört fehér árnyalattal bír, gerezdekből (10-20 db) áll. Kirgízia sztyeppjeiről származik, Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Az ókori mediterrán országokban már közismert volt ízesítő és gyógyító tulajdonságáról, így már annak idején termesztették is.

HATÓANYAGTARTALOM ÉS HATÁS

A hagymagumó alliint és alliináz nevű enzimet tartalmaz, valamint kéntartalmú peptid származékokat, A- és B- és C- és E vitamint és flavonoidokat. Jellegzetes szagáért a felszabaduló szulfidok (ajoén) felelősek, melyek a hagyma megvágásakor az alliinből az alliináz hatására képződnek.
Antibakteriális vírus- és gombaellenes tulajdonsággal bír (ezt Louis Pasteur már 1858-ban már leírta) a légúti megbetegedésekre és a Candida egyes fajtái ellen hatékony, értágító hatása is van. Antioxidánsként serkenti az immunrendszert, a koleszterinszintet is szabályozza, véralvadásgátó és vérnyomáscsökkentő egyben. Enyhíti a menstruációs görcsöket, kivonata a Koch-féle tbc-bacilusokat megöli. Kiűzi a bélférget, javítja az epe- és májműködést. Kínai kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik.

KULTÚRTÖRTÉNET, MÁGIA, GYÓGYHASZNÁLAT

A fokhagymát koronként és kultúránként egyaránt tisztelet övezte. Már 10000 évvel ezelőttről találtak barlangokban maradványokat, az első írásos emlék egy sumér ékírásos agyatáblán ajánlja a növényt mintegy 3000 évvel ezelőtt. Varázsszerként is tekintettek rá, amulettként hordták az ókori népek a szemmelverés, az ártó szellemek, és a betegségek ellen. A sumérok és egyiptomiak általános étrendjében szerepelt, ez utóbbiak annyit fogyasztottak belőle, hogy a „büdös ember” gúnynevet is rájuk akasztották a szomszédos népek. Tutanhamon szarkofágjában is találtak gumókat; nagy becsben tartották, szent növényként tekintettek rá. Egy egészséges rabszolga 5 kg fokhagymát ért. A perzsa királyi udvartartás napi fogyasztása elérte a 26 kg-ot. Az ógörög javasasszonyok a születő kisdedet a szoba körül aggatott gerezdekkel védték a betegségektől és boszorkányoktól, a görög atléták a játékok előtt „doppingoltak” fokhagymát rágcsálva. Hippokratész, a kószi orvosi iskola vezetője sebekre, fertőzésekre, sőt rákra és leprára is ajánlotta. Ez utóbbiakra a mai orvostudomány is megelőző gyógyszerként ajánlja a fokhagymát. A rómaiak is ismerték gyógyító erejét, fűszernövényként hasznosították a germániai hideg hadjáratok alatt a megfázás és végtagi fájdalmak ellen. Ekkortól indul el termesztése is (hazánkban a XV. században), amit a kolostorokban tiltottak – afrodiziákumként tekintettek a fokhagymára. Hildegard Von Bingentől maradt is fent jegyzet a növényt illetően, ebben a nyers fogyasztást javasolja.
A középkorban presztízse Európában változik, a szegény ember „csodaszerévé” válik, a jómódúak bizalmatlanul kezelik. A pestisjárványok idején a madárcsőr álarcba fokhagymalevelet is tettek. Boszorkányűzésben és a vámpírok távoltartásában kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak neki. A penicillin feltalálásáig a fronton az elfertőződött sebeket fokhagymalével kezelték.

NÉPHIT, NÉPI GYÓGYHASZNÁLAT

Népi hagyomány, hogy elűzi a hangyákat, résekbe helyezve alkalmazták. Forró teába alkalmazzák nátha esetén. Baktériumölő hatása miatt a hús tartósítása mellett régen a hüvelygomba orvoslására „kúpként” alkalmazták. A gonosz ellen a kulcslyukba, ajtófélfára és istállóajtóra kenve használták. Különösen Luca napkor volt gonoszűző szerepe jelentős.

Forrás (Web):

Házipatika
Isteninövények
Wikipédia

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 02. - 14:46 | © szerzőség: Gelka