Két évvel legutóbbi nagylemezük – a Bájoló - megjelenése után új hangzóanyaggal jelentkezett a kimondottan versek megzenésítésére létrejött Újhold zenekar.
A Krasznahorkai László (nem az író, hanem a zenész) által vezetett csapat több átalakuláson is átesett az utóbbi időben. A kezdetben zongorára és akusztikus gitárra hangszerelt dalok mára már egyre inkább rockzenei köntösbe öltöztek. Több lett az elektromos gitár, masszívabb, több a dob, és egy állandó basszusgitár is helyet követelt magának. Ebből kifolyólag a tagok száma is megnőtt, hogy a koncerteken hűen tudják tolmácsolni a stúdióban rögzített dalokat.
Az Elillant évek szőlőhegyén címet viselő lemezen 15 dal: Ady, Kosztolányi, József Attila, Babits, Juhász Gyula, Pilinszky versei csendülnek fel, méghozzá olyan zenei köntösben, amelyben talán a nagyközönség még nem találkozhatott velük.
Vannak közismertebb (József Attila: Reménytelenül, Juhász Gyula: Tápai lagzi), és kevésbé ismert költemények a korongon.
Underground, alter, indie, britpop, dark, new-wave (sorolhatnánk még a stílusokat)…és a megzenésített versek hagyománya találkozik ezen az anyagon.
Mint az előzőn, itt is tetten érhetők a különféle alkalmakra született versek sora: Október 6., Trianon, Holokauszt. A lemez egyik erénye, hogy ezek - a tematikában eltérő - versek szépen elférnek egymás mellett.
A másik erény az ének szuggesztivitása, amely, mondjuk, elengedhetetlen követelmény egy ilyen produkciónál. A billentyűnek most is jelentős szerepe van a dalok hangzásában. Kijelenthetjük azt is, hogy a dalok lelkét adja.
Nem mondhatnánk, hogy vidám dolgokról van itt szó: magány, bánat, elmúlás, számvetés, halál. A mai ember szorongásai. Mégsem mondható letargikusnak ez a lemez. A zene hangulata (kifejezetten slágeres témák is tetten érhetők) és a költészet ereje, játékossága ellenpontozza ezt a tematikát.
Kifejezetten erőteljesen, lendületesen indul a lemez egy Pilinszky- és két József Attila-verssel. Pattogó ritmusok, harmonikus dallamok, érdekes kiállások színesítik a verseket. Ezután egy mélyebb, elgondolkodtatóbb tétel következik Kosztolányi Ha negyvenéves.. című verse alapján. Külön megemlítendő még József Attila Nem emel föl című istenkereső verse, melynek drámaisága szinte letaglózza az embert. A visszhangos, bontogatós gitár a ’80-as évek angolszász zenéit idézik. A másik érdekes megközelítés Babits Mihály Erdély című költeményében lelhető fel. Biztos, hogy – jó értelemben vett - irredenta verset ilyen „csomagolásban” ritkán hallani.
Juhász Gyula Tápai lagzijában a kolomp és az elektronikus basszus kiválóan egészíti ki egymást. Sorolhatnánk még az érdekességeket, de fölösleges, hiszen ezeket a versdalokat hallani kell!
Mindenképpen meg kell említenünk a hangmérnök, Balogh Csaba (Csé) lelkiismeretes hozzáállását is, hiszen nélküle ez a lemez - ilyen formában - nem jöhetett volna létre. Nagyon sok kreatív ötlettel segítette a zenekar munkáját.
Valószínűleg a kereskedelmi rádiók nem fogják rongyosra játszani ezeket a dalokat. Abban azonban bíznunk kell, hogy az Újhold megtalálja a megillető helyét a hazai kulturális és zenei palettán.
Tagok:
Krasznahorkai László – ének, gitár, vokál, basszusgitár
Hellenpárt György – billentyűk
Takács Márton – dobok
Közreműködött: Lakner Ádám – basszusgitár, Balogh Csaba (Csé) – vokál, hangok
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK:
Újhold honlap a letölthető albummal
