A Lycia egy dark-wave atmoszférikus zenekar, amely 1988-ban alakult Tempe-ben, Arizonában. A zenekar jelenlegi felállása John Fair, David Galas, Tara Vanflower és Mike VanPortfleet, aki a zenekar megalakulása óta az egyetlen állandó tag. Bár csak kisebb körben elterjedő kultikus sikert értek el, a zenekar arról nevezetes, hogy a dark-wave és az ethereal stílusok egyik úttörő együttesének számít. Az 1995-ös "The Burning Circle and Then Dust" című albumuk az AllMusic szerint "továbbra is az amerikai dark rock egyik csúcspontja", az 1996-os "Cold" című albumot pedig a Post-Punk.com és az Alternative Press a műfaj egyik legjobbjaként említette. A Lycia hangzását gazdag hangzásvilág és erősen effektezett gitárok, sötét, atmoszférikus billentyűs hangszerek, súlyos, visszhanggal átitatott dobgépek, VanPortfleet komor, reszelős éneke és Vanflower élénk, dallamos hangja jellemzi. Az új megjelenés, a Casa Luna kapcsán a zenekart Kiss Péter kérdezte.
Kiss Péter: - Nagyon szép új kiadást kapott az Ionia a jubileum apropójából, és egyben az új lemezhez is gratulálok!
Máris nagyon szeretem!
Nem merült fel az ötlete annak, hogy esetleg a Wake-et is valamilyen formában újra megjelentessétek?
Lycia: - Évekig megszállottan próbáltam visszaállítani a Wake eredeti formáját. 1989-ben jelent meg kazettán, mindössze 50 példányban, a legtöbb elkallódott vagy átmásolták. Így amikor a Projekt 1993-ban újra ki akarta adni CD-n, a master és a néhány megmaradt példány borzalmas állapotban volt. Sam Rosenthal mindent megtett a restaurálásért, de közben a sebességet megváltoztatták, és extra zengést adtak hozzá. És voltak olyan hullámzások és hiányok, amelyek már javíthatatlanok voltak. Néhány évvel ezelőtt felfedeztem egy eredeti Wake kazettát anyám egyik dobozában, amit a holmijai között találtam. Úgy nézett ki, mintha soha nem játszották volna le, ezért azonnal digitalizáltam. Egy ajándék a túlvilágról. Így az eredeti Wake elérhető a Bandcamp oldalunkon keresztül. Készítettünk egy limitált példányszámú kazettát is, és a Cercle Social készített egy gyönyörű, limitált példányszámú Vinyl EP-t, ami elég gyorsan elfogyott.
- Térjünk vissza a Casa Luna-hoz! Nagyszerű cím és a zene is elsőre hatott!
Nagyon színes, izgalmas, változatos anyag, minden dal külön egyéniség. Mi volt a koncepció?
- Igazából nincs koncepció. Egy dalnak indult egy split 7"-re, és abból alakult ki. Az előző albumunkhoz, az In Flickershez hasonlóan különböző stílusokat akartam felfedezni. A Casa Luna változatos, és talán a legjobb, ha azt mondjuk, hogy újragondoltuk a stílusokat. Az Except és a Galatea olyan dalok újrafelvételei, amelyeket John Fair és én először 1989-ben vettünk fel demóként. Mi ketten még a 80-as évek elején is dolgoztunk flamenco hatású anyagon, amit a Casa Lunán hallhatsz néhány új dalban, a Salt & Bloodban és az On the Mezzanine-ban.
- Úgy érzem most kevesebb szerepet kaptak az ipari, elektronikus elemek,
többet viszont az akusztikus/klasszikus gitár, ez minek köszönhető?
Mennyire spontán vagy tudatos dolog ez?
- Az utóbbi években a gitár, és különösen a klasszikus gitár iránti rajongásom megrögzöttje lettem. Inkább csak a játék öröméről szólt, hogy újra játszhassak. Soha nem volt tudatos törekvés arra, hogy valamilyen különleges módon alkossak. A dalok mindig úgy tűntek, hogy maguktól íródnak.
- Rám óriási hatással volt és van a Lycia zenéje, a kezdetek óta rajongok a zenétekért!
De vajon Rád milyen előadók voltak hatással, akár a kezdetektől a napjainkig?
- Számomra a 60-as évek végén kezdődött, amikor még kisfiú voltam. Emlékszem, hogy hallottam a Doors-t és szerettem volna egy zenekarban játszani. Ez folytatódott a 70-es években, egészen a post-punkig. Ez az az időszak, ami igazán hatással volt a Lyciára. Természetesen a Joy Division meghatározó, de rengeteg más zenekar is volt ebből a korszakból, akik szintén fontosak számomra. Ami a mostani zenekarokat illeti, nagyon szeretjük a Soft Killt, a Drab Majesty-t és a Chelsea Wolfe-ot. De még sok mást is hallgatunk.
- A zene hogyan születik?
Egy spontán motívumból, amely továbbfejlődik, vagy előre megírt ötletekből? Milyen hangszeren szoktátok írni a dalokat?
- A legtöbb dal a gitárral kezdődik. Mindig is ez volt a fő hangszer. Ahogy korábban is mondtam, a dalok mintha maguktól íródnának. A végeredmény ritkán az, amire számítunk. Egy dal csak akkor kerül a fókuszba, amikor felvesszük.
- A szöveg vagy a zene szokott elkészülni előbb, vagy ez változó?
- Mindig a zene volt az első. Néha egy szöveges ötlet előbb születik meg, mint a zene, de számomra a szöveg megírása mindig az utolsó dolog.
- A borítókat kinek az ötlete alapján, és ki készíti?
Mennyire törekedtek arra, hogy összhangban legyen a zenével?
- A borítók fontosak. Mindig olyan képet akarok, amely megfelel ennek a leírhatatlan érzésnek a zene mögött és körül. A kezdeti időkben nem sokat foglalkoztam vele. A Projekt tervezte a legtöbb 1990-es kiadványunkat. Kétségtelenül volt néhány ikonikus kép, de őszintén meg kell mondanom, hogy néhánynál úgy éreztem, hogy egy kicsit elszakadt a témától. A 2000-es években aktívan részt vettem a borítótervezésben, és számos újratervezést végeztem, amelyek véleményem szerint jobban illeszkedtek az esztétikához. Nem volt egy népszerű lépés, és hidd el, ezt hallottam néhány embertől. De fontos, hogy ragaszkodj a művészi elképzeléseidhez. Tara készítette a Casa Luna fotóit, és úgy gondolom, hogy a zene és a képi világ ilyen házassága jól működik.
- David Galas, az együttes harmadik tagja milyen szerepet tölt be jelenleg a bandában,
-zeneszerzésben, hagszeres játék terén- és miért nem jellemző hogy szerepel a promo fotóitokon?
- David még mindig nagyon is részt vesz és nagyon is része Lyciának. Ahogy John Fair is, akivel 1982-ben kezdtem együtt dolgozni. Újra csatlakozott az In Flickershez, és nagyban részt vett a Casa Luna felvételénél. A legismertebb Lycia promófotók közül néhány a 90-es évek végén készült, amikor David már nem volt a zenekar tagja. Soha nem zártuk ki őt, csak időszakos szünete volt. Mostanra szétszóródtunk az egész országban, így a promóképek kicsit homályosabbak.
- A Lycia zenéje nekem vigaszt ad, megnyugtat, hipnotikus, meditatív állapotot teremt,
különös és egyben kellemes hangulatokban való kalandozás. Vizuálisan leginkább tájak jelennek meg előttem.
Érdekelne engem, hogy milyen inspirációid vannak a zenei dolgokon túl?
- Magam sem mondhatnám jobban. A leírásod tökéletes. Mindig is azt mondtam, hogy én a hely és az idő lényegét próbálom megragadni.
- Mit gondolsz a világban zajló társadalmi, politikai, éghajlatváltozásokról?
Mit érzékeltek ott Arizónában ezekből, és milyen hatással van az életetekre?
- Mindig is kerültem az ilyen típusú kérdéseket. A Lyciának nagyon sokféle követője van, és soha nem akarok véletlenül senkit sem megbántani. Az idők bizarrak és időnként nyugtalanítóak. Csak annyit mondok, hogy liberális beállítottságúak vagyunk, és ennyiben hagyom a dolgot.
- Annyit tudni, hogy Lycia egy Kis-Ázsiai tartomány. Van e prózaibb oka annak, hogy ezt a nevet választottátok?
- Valójában több dolog kombinációja. De végül is a görög mitológia iránti érdeklődés vezetett a végére. Megláttam a nevet egy térképen, és úgy éreztem, hogy ez a megfelelő.
- A Tara-val közös akusztikus videó - amit áprilisban közzétettetek -, nagyon kellemes meglepetés volt.
Mindig érdekelt hogy effektek nélkül mennyire sikerülhet megtartani a zenétek intimitását.
El tudjátok képzelni a pozitív visszajelzések alapján hogy szülessen egy ilyen akusztikusabb anyag ennek hatására?
- A 80-as években, mielőtt a többsávos magnók megjelentek, csak a játékról és a jó zenélésről szólt. A 90-es években és a 2000-es években az effektek átvették az irányítást, és a játékom nagyon lecsökkent. Hiányzott a játék, és amikor a COVID elszigetelt minket, újra elkezdtem játszani. Kezdetben az otthonról való élő fellépéseknél elhagytuk az effekteket, mert nem igazán volt kedvünk beállítani a dolgokat. Otthonról játszottunk, és azt akartuk, hogy igazi érzés legyen, ezért lecsupaszítottuk. Ez felnyitotta a szemünket, és újra összekapcsolt minket a játékkal és az énekléssel. Ez volt a legjobb dolog, ami történhetett. Tényleg úgy érzem, hogy újra összekapcsolódtam valamivel.
- Az említett videóból levonható az a következtetés, hogy a dalok általában akusztikusan születnek,
és csak később helyezkednek bele az elektronikus környezetbe?
- Nem. Az említett előadásokban elég sok dal újragondolásra került. A Casa Lunához három dal akusztikus gitáron indult. A többi vagy szintetizátorral vagy basszusgitárral és dobokkal kezdődött.
- Idén 33 éves a zenekar. Az undergoundra óriási hatást gyakoroltatok,
kultikus stástuszban vagytok szubkulturális szinten.
Annak idején milyen jövőt vizionáltál, és jelenleg milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően?
Az érzéseid, kreativitásod kifejezésén túl van e valamilyen küldetésed, kultúrmissziód a Lycia-val?
Mi lehet a Lycia szerepe azon túl, amelyet a te életetben tölt be?
- A jövő most van. Nem látok semmit azon túl, amit most befejeztünk. A zenekar gyökerei valójában 40 évre nyúlnak vissza. Amikor befejeztük az utolsó néhány kiadványt, azt gondoltam, hogy mindegyik az utolsó. Aztán új dolgok kezdődnek elölről. Fogalmam sincs, mi vár ránk az elkövetkező években. Tudom, hogy megszállottja leszek ennek a látomásnak, így gyanítom, hogy örökké velem marad.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
