Remélhetőleg sokakhoz eljut a hír, hogy október 17-én bemutatkozik új formációban Purkár néven duótok. Az érdeklődők számára mit árulhatsz el előzetesen a debütálásról?
Walch Marcival hosszú ideje (kb 10 év) tervezzük ennek a felállásnak a megvalósítását. Annak, hogy miért pont most érett meg arra, hogy előlépjen több egymásnak ellentmondó oka van. Elődjeink zenei hagyománya, kultúrkincse kezdetektől (mióta együtt dolgozunk az Entrópia Architektúrában) foglalkoztatott bennünket. „Csak” mi ketten vagyunk a színpadon, így a közönség megismerheti egy intimebb, személyesebb arcunk.
Mindketten új hangszerekkel tanultunk meg bánni (ez egyelőre együtt fejlődést jelent). Az Entrópia Architektúra zenekarban közelmúltban történt személyi változások pedig új kreatív energiát adtak mindkettőnknek, hogy kilépjünk a titokzatos homályból. Kicsit félve, kicsit remegő lábakkal, de egyre hangosabban hallatjuk ezt a hangunk is. Úgy viszonyulva a zenéhez, mint bármelyik népcsoport bármely tagja. Felvállalva, hogy minden dolog velünk együtt változik és alakul. Itt a közönséggel horizontális viszonyban tudunk elfeledett ösvényeket együtt újra felfedezni. Miként a pásztorok sem azért játszottak a sípjukon, hogy komoly darabokat alkossanak az utókornak, hanem hogy kapcsolódva az ősökkel a szó legszebb értelmében játékot műveljenek.
Purkár - kanász, disznópásztor. Sejthető, hogy a magyar népzenekincsből is merít majd zenétek. Walch Marci néptáncos múltja, az autentikus hangszereink iránti rajongása ismert számomra. Mindez tetten érhető lesz a Purkár "szellemén"?
Mivel én a hagyományos torokének technikákban és hangszeres zen gyakorlásban (szuizen) mélyedtem el, Marci pedig gyermekkora óta a néptánc és népzene szerelmese és művelője, szerettünk volna olyan módon kapcsolódni e kincshez, ami direkt, eleven és közvetlen módon szólítja meg a hallgatót. Erre eleve alkalmasabb a duó, mint egy teljes zenekari felállás. Olyannyira tetten érhető lesz a népzenekincs szeretete, hogy a Purkár pont erről a szerelemről szól. Mindketten sok olyan előadó zenéjét kedveljük, akik így vagy úgy, de odafordulnak régiójuk (vagy más vidékek) népzenéjéhez. Mi rég meg akartunk szólalni ezen az ösvényen a saját hangunkon.
Az Entrópia Architektúra mint anyazenekar, és a Der Zunder mint szólóprodukciód mellett mi a hívószava a Purkárnak? Elárulhatom, hogy egy próbatermi felvételt hallva vannak kapaszkodóim. Ez alapján mindkét említett zenekar lenyomata tetten érhető. Milyen új utakat kerestek a Purkár előhívásával?
Ez továbbra is szorosan összeér az Entrópia Architektúra világával. Akár a Der Zunder felhangosított álmaival. Mi mindössze felhangosítjuk a Föld szívének dobbanását. Mindegyik formáció minden eleme szerepel a másikban, csak a hangsúlyok máshol szerepelnek. Egy folyamatos párbeszédben vagyunk a környezetünkkel, olyan elemeivel is melyek időn kívül léteznek. Dekonstruálva önmagukat egymásba átforogva és vissza. Nem vagyunk túl bonyolult figurák, ezt pedig nem is akarjuk elrejteni. A Purkár egy olyan formáció, ahol két férfi meri a gyengébb arcát mutatni, ezzel demonstrálva azt, hogy az erő valójában e gyengeségből származik. Elindultunk megkeresni a forrást. Ezt csakis tisztelettel, szeretettel és nemes egyszerűséggel lehet.
Izgalmas őszközepi program ígérkezik, a Munly & The Lupercalians és a Purkár fellépéséhez milyen személyes vendégcsalogatót tudnál hozzáfűzni?
Nos, aki kíváncsi ennek a két szakállas fazonnak a meséjére, annak, aki szeretné meghallani az Entrópia Architektúra viharos dübörgése mögött húzódó lélegzetvételeket, Annak aki kíváncsi honnan jöttünk és hová tartunk. Mi, emberek. És annak, aki szereti a népzenét. Bármely nép zenéjét. Mert a szorosan összeforr azokkal a kultúránk, akikkel együtt élünk, és éltünk a történelem folyamán, ha tetszik, ha nem. Amikor elfogynak a szavak, halkan felcsendül az ének, és egyre erősödik, míg betölti a fejeket és a szíveket. Olyan nyelv ez, amit mindenki ért.
Munly és a vele zenélő csapat pedig a világ legjobb koncertzenekara. Olyan hangulatot képesek teremteni bárhol, bármilyen színpadon, aminek a személyességét még (számunkra) más nem volt képes felülmúlni. A legutóbb mikor a Slim Cessna’s Auto Club felállással voltak nálunk fellépni, Marcival előbb érkeztünk, a bőgősük hozzánk csapódott. Az este folyamán végig velük beszélgettünk, nevettünk és negyedóra leforgása után úgy éreztük, mintha gyermekkorunk óta barátok lennénk. Zenéjük egyszerűen közvetlenül hozzád szól, mintha minden álmod ismerné. Legalább egyszer mindenkinek át kell élnie ezt személyesen!
