"Egy kihívó alak mosolyra fakad,
Sötét árnyék a házak oldalán,
Egy idegen üvölt az ágyad várfokán,
Csak állok némán"
Hogy mi az apropója ennek a négy sornak, az nem más, mint ismételten eljött az idő, hogy idén megint csak egy neves eseményre kerüljön sor, és ha a mosolyok kicsit a sötét homályba vesznek a koncert fényei alatt, akkor sincs semmi baj, hiszen az F.O. SYSTEM muzsikája kárpótolt bennünket ezen a estén. Már fel sem tűnik szerintem senkinek sem, akik az underground világában otthonosan mozognak, hogy a zenekar 2006 óta, amikor a nagy visszatérő koncertjüket adták, minden évben hallat magáról legalább egy alkalommal, de volt már példa, hogy dupláztak is egy - egy évben, sőt ami külön érdekesség, hogy tavaly öt alkalommal is a színpadokon láthattuk, hallhattuk őket.
Először Január végén az Akvárium Klub deszkáin adtak egy koncertet, ami nem igazán sikerült túl jól, főleg a technikai okok játszottak szerepet, hogy gyenge lett a show, de aztán jött a nyár és június 3-án a Dürer Kert nagytermét avatták fel, amibe beleremegtek a fekete falak, majd július 22-én a Debreceni "Campus Festival"-on vendégszerepeltek, és itt még nincs vége a fellépéseknek, hiszen Október 13 - án Matyi szülinapi buliján is elnyomtak hét dalt, és ha még ez nem lenne elég december 2-án az A38 fedélzetén is toltak egy kilenc nótás szettet Jerabek Csabi szülinapi koncertjén.
Nos tehát az FO legénysége tényleg nem töltötte unalmasan a tavalyi esztendőt, és most idén így az év vége felé közeledve egy újabb alkalomból egy melankolikus, sötét varázslatba repítettek bennünket. Eljött a szombat este irány a Dürer Kert. Azt már tudni lehetett, hogy az esemény előtt legalább másfél héttel minden jegy elkelt, így sokan próbálkoztak innen - onnan valahogy belépőt szerezni, ami ilyenkor már nem mindig olyan egyszerű dolog.
A kicsit csípős hideg szombat estémet egy meleg fogadtatás dobta fel, ami nem más volt mint a Crow Black Dream zenekar tagjai. Kovács Robi és fia Milán egy igazi családi vállalkozásban működtetik a formációt, amelyet 2021 szeptemberében alapítottak Székesfehérváron. Első koncertjük 2023. június 17-én volt az Analóg Music Clubban. Az azóta eltelt években sorra kapják a felkéréseket, és idén már a Fekete Zaj Fesztivál
vendégei is voltak. Debütáló albumuk a "Csak Csend" címet viselő kiadvány az idén év elején jelent meg, de már a következő lemezükön dolgoznak, amely jövő év februárjában lát majd napvilágot. Ez a szombat esti koncert véleményem szerint egy hatalmas ugródeszka volt a duó számára, mert most azok is megismerhették őket, akik eddig nem hallották a dalaikat. Háromnegyed nyolckor léptek a színpadra apa és fia, és a korai kezdés ellenére elég szép számú közönség figyelte a produkciójukat. Mind ketten izgultak azért, mert ennyi ember előtt még nem játszottak megalakulásuk óta, de takarosan odatették magukat és jól állták a sarat. A "Fázom, Félek" című daluk alatt még háttérvetítést is adtak a szerzeménynek a többi nóta alatt pedig a zenekar logója volt látható. A hangzás szerintem kiváló volt, a fények is rendben voltak.
A körülbelül félórás műsorukba három régi és négy új dal került be, amik majd az új lemezen lesznek hallhatóak. A "Por És Vér" daluk most debütált élőben. Az utolsó szám visszatekintés volt a múltba, az egykori híres Hold együttes "Nem Elég" című eposzát dolgozták fel Robiék, amihez egy videó klipet is készítettek még 2022 decemberében,amiben régi Fekete Lyukas fotók és plakátok is szerepelnek, és az egyik képen én is ott vagyok. Ezt nagy öröm volt látni számomra. A nagy izgalom ellenére egy jó bemelegítés volt a CBD fellépése az est fő csapata az F. O. System előtt. Ahogy kijöttem a nagyteremből a felvezető műsor végén, már hatalmas tömeg hömpölygött az előtérben és az udvaron egyaránt. Az italpultokhoz szinte lehetetlennek bizonyult odakerülni. Ismételten nagyon sok régi arc tette tiszteletét ezen az estén, és megint csak jó volt találkozni ezekkel az emberekkel, akikkel annak idején együtt nyomtuk a bulikat a Lyukban, a PeCsában, és még pár helyen. A félórás szünet szinte pillanatok alatt elrepült, és mire visszajutottam a terembe már iszonyatos tömegre duzzadt a nagyérdemű, de nem is csoda, hiszen kezdetét vette az F. O. koncertje. Az "Oly Távol" című dallal kezdtek Matyiék, aztán csak úgy záporoztak a régi örökzöldek egymás után. Körülbelül a negyedik nótánál sikerült beverekednem magam a harmadik sorig, ahol már volt értelme látni és hallani a produkciót. Megint csak egy fantasztikus időutazásban lehetett részünk. A hangosítás most is mint tavaly, amikor a zenekar felavatta a nagytermet pazar volt.
A nyers és puritán elemekkel megcsinált világítás is tökéletesen passzolt a dalokhoz. Engem legjobban a "Miért"című szerzemény fogott meg a melankolikus hangzásával egyszerűen lehengerlően szólt a hangfalakból. Természetesen elhangzott a két évvel ezelőtt kiadott új dal a "Mire Vársz" is. Nagyon magával ragadott még a "Ne Gondolj Rám" című szám is, ahogy a szépen megírt gitártéma után varázslatba ejt a dallam. Az összeállításukat most is mint már jó párszor az évek során az Utolsó Üvöltés" dalukkal zárták. Véleményem szerint ez a koncert sokkal átütőbben sikerült mint az egy évvel ezelőtti műsoruk a Dürerben. Atmoszférában és hangzásban leginkább a 2006-os vagy a 2009-es fellépéseikhez tudnám leginkább hasonlítani ezt a hihetetlenül jól sikerült szombat estét. Azt tudni kell, hogy Matyi szeptemberben egy kórházi kezelésen esett át, de mostanra már jól van, és ez meg is látszott, hiszen hatalmas energiával tolta végig ezt az estélyt. Aki lemaradt erről a nagyszabású buliról nem kell teljes mértékben elkeserednie, hiszen jövő márciusban ismételten színpadra lépnek a srácok egy úgynevezett duplázó koncerttel, ami az egyetlen Pesti koncertjük lesz.
És ha újból eljön az idő mi találkozni fogunk jövőre is.
Az alábbiakban pedig a fotókat is jegyző Major Brigitta beszámolója a koncertről
Néhány hete már sejthető volt, hogy az F. O. System koncertjét ismét némi nosztalgikus hullámban, de nagy érdeklődés fogadja a Dürer kertes teltházzal, ahol mi is megadtuk magunkat a múló időnek, hogy ismét egy időutazásra menjünk a fagyossá váló novemberi estén.
Bemelegítésként egy-, az utóbbi hónapokban egyre szélesebb körben ismertté váló apa – fia duó, a Crow Black Dream alapozta meg az este kellően sötét, múltat idéző hangulatát.
Első alkalommal tavaly novemberben volt szerencsém hozzájuk, a győri Betonban megrendezett 1. Death Disco-n és azóta számos klubkoncerten és fesztiválon – Gothic Disorder és a Fekete Zaj- is hallottam/láttam őket.
A Crow Black Dream mind hangzás-, mind szövegvilágával visszanyúl a „gyökerekhez”, ahhoz a miliőhöz, ami a darkwave vonal itthoni atmoszféráját adta a ’80-as-’90es évek környékén, és ami talán kisebb metamorfózissal, de ismét virágkorát éli.
Nekem erősen úgy tűnt, hogy eddigi pályájuk legnívósabb-, legjobban szóló koncertjét adták, az addigra is már elég szép számmal összegyűlt és kicsit kétkedve, de jól fogadó és az őket kevésbe ismerő közönség előtt. Kellemesen hozták azt a borongós „Lyukas” hangulatot, amit a beharangozóban is ígértek nekünk.
A ráhangoló félórában most - az egyébként koncertjeiken rendszeres vendégénekesként velük szereplő Lvcretia nélkül - az alábbi, néhol már dallamtapadást is adó számokat játszva ráadásként a HOLD-tól a „Nem elég” is felcsendült:
1. Hogyan tovább
2. Por és Vér
3. Fázom.Félek
4. Ki vagyok én
5. Peremvidék
6. Miért sírsz
7. Álmatlanul
+ Hold – Nem elég
A Crow Black Dream koncert végére a Dürer kert már szinte teljes teltházzal pörgette a szombat estét a kis teremben, a 15 éves születésnapját ünneplő Don Gatto koncertjéről az F. O. Systemre is áthallgató, és így mindkét koncerten megforduló nézőkkel.
Az átszereléses rövid várakozást követően, a várt időben berobbant a színpadra az F.O System, akik 2006-os visszatérés után, szinte évente örvendeztetik meg elsősorban azt a generációt, akik a komor-mélabús hangzásvilágukkal azonosultak a Fekete Lyuk legendás időszakában is.
Mondhatni, hogy egy szinte már veterántalálkozó volt ismét ez a koncert, sok régen látott ismerőssel és a színpadon az F.O System két alapítójával Mátyás Attilával, Jerabek Csabával és a jelenleg is velük tartó Földi Tamással és Geletey Györggyel.
Mit várhatunk egy „egy albumos” zenekartól, akik ezzel az albummal mélyen belevésték nevüket a hazai underground legendáriumába?
Egyfajta újra értelmezését annak az életérzésnek, amit lázadó fiatalként képviselve érett korban már más szemlélettel -– ami néhány régi vágású embernek keserédes- vagy épp csalódást adó -, de mégis ugyanazzal a lendülettel visznek újra – és újra a színpadra.
Ez alkalommal is ez történt, és bár valahogy „A” varázslat nem kerített hatalmába, és megreszkírozom, hogy a hangzás sem volt minden esetben tökéletes, de az ismerős sorokat egyhangon kántáló-, és itt ott fáradt tekintettel szemlélők két tábora talán most is egy kicsit visszatérhetett fiatalkori énjéhez.
Meglepetések nincsenek az F.O Sytsem koncertjén, de az, hogy a várt dallamok miként követik egymást: mindig más hangulatot hoznak egy-egy koncert során, ahogy az most is történt a lenti sorrendben egy utolsó üvöltéssel elköszönve egymástól a 2025. március 7-i koncertig.
1. Túl közel
2. Nézz rám
3. Hiába minden
4. Talán
5. Engedj el
6. Lebegés
7. Öngyilkos vágyak
8. Őrült világ
9. Hold
10. Miért
11. Mire vársz
12. Utazás
13. Ne félj
14. Ne gondolj rám
+ ráadás:
15. Még
16. Ha eljön az idő
17. Utolsó üvöltés
fotók: Major Brigitta
