Hide, Boy Harsher | 2022. 05. 12. | Akvárium

Aki mostanában fogadásokat köt egy zenekar koncertje kapcsán, megtapasztalhatta, hogy inkább az "elmarad ods" fizethetett jobban - bízzunk benne, hogy lassan történelemmé válik ez az időszak is. Nem fogunk túlfűtött nosztalgiával visszaemlékezni rá, az biztos.

A Hide és Boy Harsher turnéja is két esztendőt csúszott, de ne keseregjünk, amerikai körútjukat követően május elején az öreg kontinensre értek a zenekarok.
Ha valaki elszánt Harsher rajongó, vélhetően nem hagyta figyelmen kívűl a szervezők (NegativArt, Fekete Zaj) április közepi előjátékát: a Művészben letolták a The Runner című 40 perces filmet, ami "egy nő egyre mélyebbre süllyedését követi az ismeretlenbe." Nem vagyok fan, ismerős beszámolója alapján leginkább egy Boy Harsher klipfüzér benyomását keltette.


Mindenesetre klassz egy ilyen kombó, fémjelzi azt is, a fellépő előretekint, igyekszik más oldalát megmutatni, van benne még "láng".
Ha lelkendezésemre emlékszik még valaki a Hide szűk négy évvel ezelőtti koncertje kapcsán, akkor megbocsájtja talán, ha leszögezem már az elején: alapvetően én a chicagói duó miatt érkeztem az Akváriumba ezen az estén. A Castration Anxiety debütáló album "szöges buzogánya" után láncfűrésszel esett a hallójáratoknak a Hell Is Here, kültéri-beltéri pokol ez minden szinten: szögbeütővel a fülemben.
Ahogy gondolatban a koncertre hangolódtam, arra jutottam, vajon lehet-e majd megismételni a már megélt intenzitást? Ránk tudja-e szabadítani újra azt a kényelmetlen szorongtató érzést, nyers erőt? Lehet konzerválni és folyamatosan megélni hosszú távon önkárosodás nélkül ilyen dühöt?

A 2021-es Interior Terror album nem igazán csillapodott: "Elmélkedés az örökös szenvedésről, a generációs traumákról és a felszabadulás átalakító hatásáról."
Nos, nem láthatok az alkotók fejébe, de újra átélhettem azt, amit a Robot szerencsésen intim terében már egyszer. A hátam borsódzott, a hajam szálai égnek meredtek - kilúgozott rendesen. Kevesebb volt a külcsín, egyszerű fekete szakadt póló, viszont hosszabb koncertidő, ami a korábbi 25 perceshez képest csak annyival volt arányában hosszabb, mint amivel bővült a diszkográfia.
A Boy Harsher volt láthatóan az est főszáma, nem kis érdeklődés övezte. Rácsodálkoztam legutóbb a "libanoni tömegre", továbbra is csak tátom a számat. Ezek a bandák számomra újat kizárólag a pályafutásuk legelején tudtak mondani, de semmiképpen sem kritika ez mások ízlése felé. Az intenzív érzelmi hangulatot szépen simította el a Boy Harsher koncertjének azon része (kb fele), amihez türelmem volt. A kötelező Pain is pipálva, valamint egy remek este nem túl sok ismerőssel összefűzve, de ne legyek telhetetlen!

Fotók: Frank Olivér, Infinitebeat.hu

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2022. 05. 21. - 09:47 | © szerzőség: Gelka