Eleddig viszonylag kevés olyan eseménynek adtak hazánkban szakrális vagy műemlék-helyek fellépési lehetőséget aminek szubkulturális vagy erősen underground "peremvidéki" kötődése van. Ez a státusz sajnos még gyakran pejoratív színezetű, pedig sok esetben egy szükséges pozitív töltetet takar - fed fel -, az anyagi és alkotói függetlenségre itt nem tud hatni a mecénási nyomás, szponzori környezet. Számomra a Kiscelli Múzeum ACTUS-a, vagy a Szegedi Zsinagóga neofolk-koncertsorozata, még mélyebbre ásva pedig a VITRIOL csoport és a Scivias fellépése a Budavári Labirintusban volt nagyon emlékezetes a 90-es évekből.
Nagy örömmel keltem útra múlt szombaton a közeli Vácra, ahol a Görög templom a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében Weixelbaum Laura (ének, citera, kínai csengettyű, sámándob) és Kobza Vajk (oud, saz, gusli, kitara) duóját fogadta falai közé.
Ugyan az oltalmazó estve függönye még nem ereszkedett le az Ima az éjszaka isteneihez című előadáshoz, de odaát valami egészen biztosan meghallgattatott, mert az áhítat mellett az előadás letűnt korok szellemeit is életre hívta Laura sajátosan átélt előadásában. Mint írják magukról: "A mulandóság tengelyének kerekébe éket rakva, az örökkévalóság örök folyamatábráit, jelképeit öltjük fel magunkra, és mint eszközök, egy belső sugallatra muzsikává varázsoljuk a kimondhatatlant. Aki elcsendesedik, újra meghallhatja az elfelejtett ősök halhatatlan énekeit" Nemcsak az élő hallgatóság képzeletét, de az alig pár méternyire nyugvó váci múmiák örök nyugalmát is sikerült továbbálmodni a sumér hősi eposzok, halottas-könyvek imái és középkori trubadúrlíra hiteles interpretációjában.
Az alábbiakban a koncert fotói mellett a Március 15-e tér és az alatta megbújó pincekiállítás képei láthatóak.
fotók és videó: Valovics Tímea
