A pandémia számomra egyik fájó pontja volt, hogy nemcsak a mátrai Zajon meghirdetett, de a Budapestre szervezett Rome koncert is halasztásra került. A sors szomorú fintoraként aztán a gyengülő vírus helyébe a háború vasalt csizmája lépett - a szóban forgó zenekar rajongóit online koncerttel "ajándékozva", egyenesen az ukrán háborús övezetből. Jerome Reuter állásfoglalása világos, ennek a budapesti - már "A late furrow-ra keresztelt - koncert felvezető hangulatzenéinél is fültanui lehettünk.
Az Öböl utcába székhelyét áttevő Dürer kert kisterme adta főhadiszállását a luxemburgi triónak. Talán nem is túlzás háborús zsargonnal élni, a zenekar meglehetősen sokat merített ezen az estén a martial-industrial eszköztárából. Az előadott bő húsz szerzemény java erőteljes dobkísérettel szólalt meg, számomra jóleső új ízt nyerve a soralbumokon megbúvó harmatosabb szerzeményeket is harci köntösben megmutatva.
Megvallom, félve érkeztem az általam nagyra tartott zenekar első hazai bemutatkozására. Az ok két múltbéli koncertjük, mindkettőt eltérő helyszínen ugyan, de a lipcsei WGT fesztiválon láttam-hallottam. Nagyjából nyolc esztendővel ezelőtt kifejezetten csalódott voltam az előadás gyenge mivolta végett, később talán a Kuppenhalle igen rossz akusztikai adottságai lehettek csak Jeromék mentségére írva.
Szerencsére ezúttal ilyen kritikát megfogalmazni nem tudtam, egyrészt nagyon szépen szólt és egységesen hiba nélkül sorakoztak fel a szerzemények, érdekesen merítkezve a tekintélyes (17 album!) életműből.
A másfél órás koncert csúcspontjai (Celine in Jerusalem, Kali Yuga Über Alles, Der Wolfsmantel, Who Only Europe Know, Swords to Rust - Hearts to Dust )ébren tartották a figyelmem, nem maradt el a friss Hegemonikon korongról beharangozóként nóta (Hearts Mend) sem.
Viszonylag eltérő volt a visszacsatolás az ismerősök köréből, volt aki hakniként jellemezte, másnak az előadásmód túlzottan eltért a lemezek anyagaihoz képest. Jópáran "nagyon szép koncert volt" szavakkal köszöntek el tőlem. Ez utóbbiakhoz tudnék csatlakozni én is, feltöltött és megnyugtatott ez a csodás előadás, melyet talán a falakon kívül a dunaparti fák alatt vagy a Mátra erdejének közepén szívesebben hallgattam volna végig, de az ember ne legyen telhetetlen.
fotók: Valovics Tímea
