A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.
"...Süt a tavasz a körút menti fákról, szél borzolja a fürtös lombokat, mint nők haját egy roppant ventilátor, s nem marad belül semmi gondolat. Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán. Csészényi tea - halkan párologsz. Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján. A földre hullasz, mint a záporok."
