A település a Bakonytól délre húzódó Sárrét vidékén, Székesfehérvártól kb 10 km-re található.
A környéket borító áthatolhatatlan mocsarak közötti egyetlen természetes átkelőhelyénél épült fontos vámhelyet már az 1330-as években említik. Valószínűleg az átjáró őrsége számára létesítették az őrtornyot, más vélekedés szerint a négyszögletes, támpillérekkel támogatott vastag falú kis erősség később, a török hódoltság idején épült ki.
Neve - Kula-vár - török nyelvből fordítva tornyot, őrtornyot jelent. Mindenesetre Székesfehérvár 1543-as eleste után a törökök a nagyobb létszámú helyőrség befogadására a mocsaras talajba levert fatörzsekből álló palánkot emeltek a torony körül, melyet vizesárok is védelmezett. Egy 1568-as zsoldlista 109 katonáról tesz említést, őrsége később kb 50 főre csökkent. Mint a török uralta Fehérvár elővárának - az átkelő őrzésén illetve a "vámügyintézésen" kívül - elsősorban a nagyobb seregek érkezéséről történő híradás volt, állandó portyák, kisebb-nagyobb csetepaték állandóan zajlottak körülötte. Evlia Cselebi az 1660-as években így ír róla: "E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben s katonái naponta három-négyszer is harcolnak az ellenséggel, mert a Sárvíz folyón való átmenetelre más út nincsen. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek, ha a várat ostromolják, Fehérvárról egyszerre odajönnek és megszabadítják."
A török kiűzése után elveszítette stratégiai jelentőségét, a palánkvár elpusztult, a tornyot pedig magtárrá alakították át.
A hetvenes években helyreállították a sok viszontagságot megélt építményt és múzeumot rendeztek be benne.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni