Maszlag | Az isteni mámor

Tisztelet illesse őt,
A tiszta létet – tudatot- gyönyört,
Az időben és a térben és bennük minden alakban létező erőt,
A mindenben sugárzó fényt.

(Joginihrdaja-tantra)

Ez a világ számos kontinensén fellelhető növény mindenhol afrodiziákumként ismert és tisztelt, felhasználják a magvait és a leveleit is. Szent növényként tartják számon az ősi és a mai Amerikában és Indiában, ennek megfelelően felhasználása rituális keretek között történt-történik. Az indián kultúrákban igen erős a napjainkig megmaradt odaadás a nagy erejű maszlag iránt. Virágait az isteneknek mutatták be áldozatul a maják, szerelmi varázsszerként használták. Mexikóban az egykori aztékok toloatzinnak hívták, mely a kereszténység térhódítását is túlélve új „ruhát” kapva Santo Toloache néven ismert. Hozzá fordulnak a viszonzásra vágyó epekedő szerelmesek.

A NÉV

Latin neve: Datura Stramonium Számos népi elnevezése forog közszájon, ilyen a maszlagos redőszirom, tölcséres beléndek, dögfű, szúrós disznó, tövisalma, bariskafű, csudafű, füstölőalma. Egy, a Jamestown városában 1676-ban jelentett maszlag általi halálos mérgezés révén alakult ki a település elferdített névváltozata „jimson weed”. Szanszkritul a dhatura vagy unmata „isteni mámort” jelent.

RENDSZERTANI BESOROLÁS

REND: burgonyavirágúak rendje – Solanales
CSALÁD: burgonyafélék családja – Solanaceae
NEMZETSÉG: Datura

SZÁRMAZÁS, ELTERJEDÉS, MORFOLÓGIA

A maszlagra utaló legrégebbi leletet – magvakat – Észak-Amerikában egy 10.000 éves sírban találtak. Európában csupán a 15. században ismerték meg, a különböző fajok Ázsiából és Amerikából származnak. Eredetileg Közép-Amerikában és a dél-amerikai Andokban honos, ellentmond ennek, hogy egyes irodalmak szerint a Kaszpi-tenger mellől származik.
Nagyméretű, 50-100 cm többnyire kopasz, villás-elágazású szárral rendelkező egyéves, lágyszárú növény. Gyökere karószerű, erősen elágazó. Levelei szórt állásúak, nyelesek, tojásdad alakúak, egyenlőtlenül öblösen fogazottak. Nagy, fehér, tölcséres, kellemetlen szagú virágai a főtengely csúcsán és az oldalhajtások végén fejlődnek. A porzók szabadon, a pártacimpák között állnak, a portokok többnyire lyukakkal nyílnak. Júniustól késő őszig virágzik. A legtöbbször egyetlen nap után elhervadó virágok este nyílnak ki. Illata kellemetlen, átható, kissé a keserűmandulára emlékeztető, bár ez szubjektív; vannak feljegyzések, amelyek szerint „fantasztikus illatot” árasztanak.
Termése dió nagyságú (3-5 cm), zöld színű, durván tüskés és tojásdad alakú tok. Megbarnul az érés során, ekkor csattanással 4 részre hasad. Ilyenkor szabadulnak ki a lapított vese alakú szürkésfekete magok. Ezek mérete átlagosan 3 mm.
Szántókon, parlagon, legelőkön, állatszállások és itatók környékén fellelhető hazánkban. Szárazságtűrő nitrogén- és melegkedvelő növény, itthon terjedőben van.

HATÓANYAGTARTALOM, HATÁS

A növény minden része, főként a levele és a magja összesen 0,1-0,6% hioszciamin, szkopolamin, atropin alkaloidokat tartalmaz, amelyek a paraszimpatikus idegrendszert bénítják. A legnagyobb alkaloidtartalom a magvakban található.
A trópusi éghajlatú területeken tenyésző növények négyszer-ötször annyi hatóanyagot tartalmaznak, mint a mérsékelt éghajlaton növők. Megfigyelték azt is, hogy a hatóanyag mennyisége esős időszakokat követően és nappal alacsonyabb. A szárított növény is megtartja méregtartalmát.
Gyermekkorban már 15-20 mag elfogyasztása halált okozhat. Kis mennyiséget elfogyasztva mámoros állapot, illetve az ébrenlét és alvás közötti hallucinációs periódus jelentkezhet, amelyért – az alkaloidok 80 százalékát kitevő – szkopolamin felelős. Túladagolás esetén kezdetben nyugtalanság, gyors légzés és növekvő pulzusszám figyelhető meg először. Ezután látás- és beszédzavar, görcsök lépnek fel, romlik a mozgáskoordináció. Végső soron delírium, bénulás és halál állhat be. Idézve egy régi receptet (Louis Lewin): „Hogy erősítsék és megváltoztassák a szeszes italoknak az agyra gyakorolt hatását, magvakat áztatnak bennük, majd leszűrik, és pálmaborral keverik őket. Ez például Madras vidékén szokásos. Bombayben a pörkölt magvak füstjét egy éjszakára alkohol tartalmú itallal hozzák érintkezésbe. Az alkohol ugyanis a növény hatóanyagait megkötheti.”
Mérgezés esetén kezelése a hánytatás, aktív szenes gyomormosás. Ilyenkor lázcsökkentő szedése nem ajánlott.
Állatoknál izgatottság, szapora érverés, a nyálkahártyák száraz volta, remegés, pupillatágulat, fénykerülés, görcsök, kólikás nyugtalankodás, célszerűtlen, törtető járás, majd tompultság, aluszékonyság, végül bénulás, kollapszus következik be. A kényszervágott állatok húsa emberre is mérgező lehet.
Gyógyszeripari növény, házilagos felhasználása - a mérgezésveszély miatt - tilos. Közismert gyógynövény is, amelyet a légzési nehézségek (asztma) csökkentésére készített gyógyszerekben alkalmaztak. A modern orvoslás az alkaloidokat ideg- és szemgyógyszerek előállítására alkalmazza.

KULTÚRTÖRTÉNET, NÉPHIT, MÁGIA

A tantrában a nőnemű növény a kender, a hímnemű a maszlag (életet lehel a lingamba) ezek keveréke jelképezi a férfi és nő közötti kozmikus egységet. „A kender virágaiból és a maszlag magvaiból készített keverék a szó szoros értelmében spirituális afrodiziákum. Vallásos áhítat fokozására is használják. A tantrikus meditációk alkalmával, amelyek során a meditáló személy isteni alakban saját Saktijával együtt látja magát, kender és maszlag keverékét szívják be.” .” (In: Christian Rätsch: A szerelem füveskertje)
Indiában és Nepálban gyakran templomok és szentélyek közelében élnek. Szanszkrit neve dhatura vagy unmata, ami „isteni mámort” jelent. Tölcsér alakú virágait Siva szent ajándékaként tisztelik, áldozati ajándékként helyezték a Siva-lingamra, az istenség fallosz alakú inkarnációjának szobrára. Az áldozat és mantrák elmondása az isteni teremtőerő feltámasztásának rituáléja. Szimbolikájában a növény részei is a termékenység férfioldalát, a virágai a fallosz erejét, a sokmagvú termések a férfiban képződő ondót jelképezik. Úgy tartják, a virágok fogyasztása a péniszt erősíti.
A bennszülött indiánoknál annak idején és napjainkban is vallási ceremóniák nélkülözhetetlen része. Az esőpapok a maszlag gyökereit rágva a halottak közvetítését kérik isteneiktől a várt természeti áldásért. Különböző részeinek kivonata avatási szertartásokon használatos.
„A maszlag magvait azonban gyakran használták bűnös célokra is. Túl nagy adagban erősen narkotikus hatásúak. A Káli istennőt tisztelő, rabló életmódot folytató Thug szekta ezt használja ki gaztetteinek elkövetése során. Áldozataik ételébe, legtöbbször currys mártásba a maszlag magvait keverték. A maszlag magvait amúgyis gyakran használták fel a női szemérem feloldására, valamint tartózkodó és frigid nők elcsábítására.” (In: Christian Rätsch: A szerelem füveskertje)
Maszlagolt házasságok néven híresült el a maszlaggal kevert pálinkával elkábított völegényjelöltek „frigye”, mely a növénnyel való visszaélések sorát tarkítja.
Jövendőmondók és boszorkányok növénye. Gyógyszer, hosszú idők óta bódítószerként bájitalok és kenőcsök készítésének alapanyaga. A középkorban Európában a keresztény egyház tiltja használatát, így a köznép köreiben nem válthatott elterjedtté (annál inkább a vajákosoknál), szemben az iszlám hitűekkel, ahol keleten jól bevált afrodiziákumként volt használatos. Dohányként szívták levelét, vagy az egész növényt zsírba keverték és a vállalkozóbb kedvűek a test különböző nyílásaira kenték. Beszámolóik utazásról számolnak be, de vad orgiákról,átváltozásokról is feljegyzéseket őriznek. A népi gyógyászat szárított leveléből készült füstölőként az asztma ellenszereként említi.

Forrás:

Simon-Csapody: Kis növényhatározó
Christian Rätsch: A szerelem füveskertje
http://www.math.bme.hu - Matematika Intézet
http://www.hevespolice.hu - Hevespolice
http://www.femina.hu/ - Femina.hu
http://antsz.hu/ - ÁNTSZ

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 03. - 09:11 | © szerzőség: Gelka